Egy elképesztő történet: gondnokság alá akarta vetetni egykori barátját, majd bíróságra ment, de a pert is elbukta

Kis-Magyarország

A Gyulai Törvényszék jogerős ítéletével a napokban pontot tett egy nem mindennapi történet végére. A gyulai Hőforrás Hotel és Üdülőszövetkezet belső életében bekövetkezett konfliktusok miatt az elnök előbb gondokság alá vételi eljárást kezdeményezett egykori barátja, egyben az igazgatóság egyik tagja ellen, majd amikor ezt megszüntették, akkor rágalmazás miatt indított bírósági eljárást ellene. A történet első feléhez partner volt a gyulai kormányhivatal és annak vezetője. Ám a történetnek itt aligha van vége.

Jó másfél évvel ezelőtt az érintett, Albel Andor kérésére még a neve említése nélkül számoltunk be arról, hogy akkor egy a számára még ismeretlen személy kezdeményezésére, megkérdőjelezhető érvekkel, a gyámhatóságnál gondnokság alá helyezési eljárást kezdeményeztek ellene. A gyulai kormányhivatal és annak vezetője, Gulyás Imre ennek a kezdeményezésnek a nyomán úgy rendelt el gyámhatósági meghallgatást és kért elmeorvosi szakvéleményt, hogy a köztiszteletben álló érintettel nem közölte, ki van az egész mögött, és nem győződött meg, hogy az eljárásnak fennállnak-e a minimális követelményei.

Derült égből villámcsapásként érte mindez a hetvenes évei végén járó, de korához képest jó fizikai és szellemi állapotban lévő Albelt. Az eljárás megkezdéseként gyámhivatali meghallgatásra idézték be a férfit, majd néhány nappal az idéző végzés után újabb hivatalos levelet kapott. Ebben arról értesítették, hogy a gondnokság alá helyezése miatt hivatalból megkeresték a Békés Megyei Központi Kórház pszichiátriai szakrendelésének főorvosát azzal, hogy 15 napon belül adjon szakorvosi véleményt a mentális állapotáról. A nyomaték kedvéért odaírták: „A végzés ellen önálló jogorvoslatnak nincs helye.”

Nem mondjuk végig a történet minden mozzanatát, legyen annyi elég, hogy a hatóság törvényes alap híján, egyben mellőzve az arányosság és szükségesség elvét járt el. Albel a gyámhatósági meghallgatásnak eleget tett, ahol nem meglepő módon remekül szerepelt, cáfolva, hogy felmerülhetne vele szemben a gondnokság alá helyezés kérdése. A pszichiáterhez pedig ügyvédje tanácsára nem ment el, ám ennek utóbb nem lett semmilyen szankciója, végül megszüntették vele szemben azt a gyámhatósági eljárást, amit meg sem szabadott volna indítani.

Időközben kiderült, hogy ezt Tokaji Ferenc, a gyulai Hőforrás Hotel és Üdülőszövetkezet elnöke, egykori szocialista országgyűlési képviselő kezdeményezte, aki évtizedes barátságban volt Albel Andorral. Nem volt világos, hogy a jogász végzettségű Tokaji milyen egészségügyi jelekből vonta le azt a következtetést, amellyel kezdeményezte a gondnokság alá helyezési eljárás megindítását, miközben az érintett közvetlen hozzátartozói ennek minden elemét cáfolták. Kiderült, hogy az üdülőszövetkezeten belüli, az irányítási stratégia különbözősége miatt volt szakmai és talán személyes vita is köztük. Ám kérdés volt és maradt, hogy ilyen nézeteltéréseket szabad-e abba az irányba terelni, hogy annak következménye gondnokság alá vételi eljárás lesz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.