A jog uralma

  • Kálmán C. György
  • 2014. október 26.

Első változat

Gyanúsítgatni, vizsgálódni, puszta vélelmek alapján, bizonyítékok nélkül? Hát hová jutottunk? Jogállamban élünk, semmi dolgunk holmi homályos vádakkal.

(Tanmese következik, de előrebocsátom, hogy nem fordítható le egy az egyben.)

A szomszéd kutyáját megmérgeztem.

Nem elég, hogy reggel nyolckor mindig vakkantott kettőt (nyilván akkor kapta a reggelijét), délután néha nyüszített, ha meg esett az eső, és sétálni vitték, a lépcsőházban éreztem a szagát. Ezenkívül ocsmány, szomorú képe volt, úgy nézett, mint aki vádol valamivel, meg akarta nyalni a cipőmet, és a neve! Buksinak hívták! Buksi! El nem bírom viselni ezt a nevet, a világból ki lehet kergetni vele. Szóval megérdemelte.

Amikor megjelentek a rendőrök a lépcsőházban, elkértem az igazolványukat, gondosan felírtam az azonosítószámukat, és tisztelettel megkérdeztem, ugyan mit keresnek itt. Szerintem rendőröknek nincs joguk előzetes bejelentés és megfelelő formájú engedélykérés nélkül behatolni magánterületre, márpedig a ház maga magánterület, és nem emlékszem, hogy a közös képviselő értesített volna arról, hogy rendőrök érkezése várható, de még csak meg sem kérdezte (írásban, ahogy illik), hogy hozzájárulok-e a rendőrség beengedéséhez az én résztulajdonomban is lévő lépcsőházba. Megkértem tehát a biztos urakat, hogy legyenek szívesek további intézkedésig, de legalább a helyzet tisztázásáig elhagyni a területet. Erre sajnos nem voltak hajlandók, ami – elvégre jogállamban élünk – súlyosan sértette az egész lakóközösség érdekeit.

Megpróbáltak néhány kérdést feltenni, de nekem semmi dolgom ezzel, a kutya nem az én tulajdonomat képezte, vele semmilyen viszonyban (rokonságban, vagyonközösségben) nem álltam, amíg nincs bírói végzés arról, hogy engem ebben a sajnálatos ügyben ki lehet hallgatni, addig nem válaszolok semmire, a jogállami követelményeknek a rendőrség is szíveskedjen alávetni magát.

Ehhez pedig bizonyítékok kellenek. Micsoda dolog az, hogy mindenféle vizsgálatokat kezdeményeznek, mikor egyetlen fia bizonyítékot nem tudnak becsatolni, nem is láttam a feljelentés hivatalosan érkeztetett és iktatott hiteles másolatát, a hátoldal közjegyző láttamozta kópiájával együtt. Felháborító, az eljárási szabályokkal szögesen szemben álló cselekménynek tartom, hogy egyes rendfenntartó erők nem riadva vissza felső végtagom inzultálásától, testi erő használatával és kézrátétellel foganatosítva diszlokálásomat, bevonulást eszközölnek a telekkönyvileg igazolhatóan saját tulajdonomban álló konyhába, és ott kutatást végeznek.

Nincs olyan törvény, amely tiltaná, hogy patkányméreg (vagy patkányméregre hasonlító anyagot tartalmazó doboz) legyen bármely nagykorú magyar választópolgár konyhájában. Elvégre hazánkban a jog uralkodik, hadd legyen már ennyi szabadsága a lakosságnak, ki-ki annyi patkánymérget tárolhat a saját, tulajdoni lap által igazolt ingatlanában, amennyi jólesik neki. És nem értem, miért nem kérdezik meg a társasház többi 453 lakóját, hogy közülük vajon ki tett ingerült, ne adj´ isten, fenyegető megjegyzést erre az undorító, kiállhatatlan és borzalmas nevű ebre, nem is szólva a lakótelep egészéről. Voltaképpen 9 millió embertől lehetne érdeklődni a kutyához fűződő viszonyáról, egyszerűen nem értem, miért éppen engem szúrnak ki, teljesen megalapozatlanul. Ez kimeríti a rágalmazás tényállását, ami miatt feljelentéssel fogok élni. Anélkül, hogy bármi kézzelfogható, cáfolhatatlan tényadatot láttam volna, egyszerűen elkezdtek faggatni néhány – nem dokumentált, sem írásban, sem hangfelvételen nem rögzített –, tisztán magánemberként tett kijelentésemről holmi „büdös, rohadt kutyákkal” kapcsolatban, amelyek igencsak általánosan voltak megfogalmazva, semmilyen konkrét állatra nem vonatkoztak, és amelyekből semmi módon nem vezethetők le „gyilkos indulatok”, amelyekre a törzsőrmester úr utalt.

Minden szabályt be kell tartani, egy jogállamban senkit nem szabad gyanúsítani, bizonyítékokra van szükség, vizsgálatot senki ellen nem lehet folytatni pusztán vélemények, homályos gyanúk alapján, az eljárás tisztaságára minden körülmények között gondosan ügyelni kell. Amíg tanúk által hitelesített, dokumentált, kőkemény tényeken alapuló, közjegyzői szárazbélyegzővel ellátott, bíróság által jóváhagyott, feljelentéssel és nyomozati cselekményekkel kiegészülő vizsgálatelrendelő nyomtatványt nekem tértivevénnyel nem küldenek, addig senkinek semmi jogállami kifogása nem lehet az ellen, hogy a szomszédék túrós csuszáját is jól megszórjam patkányméreggel. Ugyan miféle jogszabályok tilthatnák ezt meg?

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.