Pénzkérdés

  • Kálmán C. György
  • 2014. október 31.

Első változat

Egy névtelen, ám magas rangú kormányzati forrás szerint Obama elnök csakis megfelelő pénzért állította egy sorba Magyarországot és Egyiptomot. Új világmagyarázat született.
false

Egy „névtelen, ám magas rangú kormányzati forrásnak” köszönhetjük, hogy az emberiséget évszázadok óta gyötrő teológiai, filozófiai, lélektani problémát oldott meg; egyszer s mindenkorra tisztázta, hogy mi mozgatja voltaképpen cselekedeteinket.

A predesztináció elvének az felelne meg, hogy minden tettünket előre meghatározza a sors, a gondviselés, a Mindenható, az élet, a véletlenek sora – itt számtalan változat lehetséges, mindenesetre: nem mi magunk döntünk, cselekedeteink rugója nem saját elhatározásunkban, hanem nálunk nagyobb hatalmak kezében van. (Erről korábban itt írtam.) Ezzel szemben a szabad akarat elve azt mondja ki, hogy mindenért, amit teszünk (vagy nem), magunk vagyunk felelősek, mindig vannak lehetőségeink, választásaink, egyedül mi magunk (jellemünk, nézeteink, lelkiállapotunk) határozzák meg viselkedésünket és akcióinkat.

A „névtelen, ám magas rangú kormányzati forrás” most megtalálta a megoldást. Tetteink motivációja nem eleve elrendelt, nem is akaratunk szabadságáé: van harmadik megoldás.

Ki mennyit fizet.

A „névtelen, ám magas rangú kormányzati forrás” hazánkfia; legyünk rá büszkék, egyszer talán identitását is felfedi. Történt, hogy a The Guardianben megjelent egy hosszú, alapos cikk Magyarországról, és ebben idézték a „névtelen, ám magas rangú kormányzati forrást”, aki ezt mondta:

„Tudjuk, hogy mennyibe kerül, hogy Magyarország neve Egyiptom mellé kerüljön. Sok pénzbe. Tudjuk, hogy ki finanszírozza ezt. Nem könnyű az amerikaiakkal. Kifejezetten barátságtalan.”

Vagyis az Amerikai Egyesült Államok elnöke nem csak úgy, a körülmények nyomása alatt avagy szabad akaratából veszi szájára hazánk nevét, és teszi azt Egyiptom mellé, hanem mert megfelelő mennyiségű pénz landol a bankszámláján. Nem azt mondja, amit megszab számára sok tényező elkerülhetetlen együttállása, sem azt, amit éppen mondani akar – hanem amit jól megfizetnek.

Ismétlem, hazánkfiáról van szó, minden bizonnyal itt élt, nevelkedett, dolgozott, tapasztalatait a mi országunkból hozta, nem egy kisebb afrikai köztársaságból, egy elfeledett csendes-óceáni királyságból vagy a Szovjetunió valamelyik déli utódállamából: gondolatai a magyar televényből sarjadtak. De meglátásai minden bizonnyal széles körben, talán globálisan is általánosíthatók: mindenki, mindenhol minden bizonnyal azért teszi, amit tesz (és: azt tesz), amiért anyagi ellenszolgáltatást remélhet. Obama elnök nem különbözik a rendőrtől, aki a jogsiba csúsztatott tízezres fejében tisztelegve továbbenged, ha kicsit elcsaptuk azt a vénasszonyt; sem a kéményseprőtől, akinek esze ágában sincs háztetőre mászni, ha a kertkapuban megkapja azt a rongyos kétezret; vagy a parlamenti képviselőtől, aki kivesz-betesz az adótörvényekbe termékeket és szolgáltatásokat, ha megcsörren a mobilja („Önnek átutalása érkezett”). Egyformák vagyunk mi, emberek, elnök, rendőr, kéményseprő, képviselő – mind egy rugóra járunk. Nem az előre megszabott úton, sem a saját fejünk szerint – hanem a pénz igazgat minket.

És ha ez így van, akkor persze megkérdezhetjük, vajon a „névtelen, ám magas rangú kormányzati forrás” mennyit kaphatott azért, hogy ezt nyilatkozza (és kitől). Hiszen ha pusztán pénz kérdése, hogy ki mit mond (vagy tesz), akkor ennek a kijelentésnek is e szabály hatálya alá kell esnie. Ezt például én is megkérdezném, ha jól megfizetnének.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.