Akkor most szokásomhoz híven megvédem szeretett hazánk szeretett kormányát, mert annyi csúnya bántás éri folyton szegénykét.
Például azt mondja mindenféle jöttment firkász, sajtóhiéna és norvégcivil, hogy kettős beszéd jellemzi – mást mond az Európai Unió grémiumai, a nyugati sajtó és a fontos külföldi partnerek előtt, mint itthon. Hogy vannak házi használatra szánt megfogalmazásai, amelyek saját magát fényeznék, népszerűségét emelnék, a vele kritikusokat viszont rossz színben tüntetnék fel, pöffeszkedően és agresszívan – míg máshol, máskor (külföldön, a külföld számára) békülékeny és szerény, higgadtan érvelő és kiegyensúlyozott. A kettős beszéd jellegzetes figurája Jasszer Arafat volt, aki arab nyelvű és a palesztinai (és általában: közel-keleti) hallgatóságának véresszájú, durva és kíméletlenül Izrael-ellenes beszédeket mondott, míg európai (vagy általában: nem arab kötődésű) közegben maga volt a kedélyes szívjóság.
Nos, ezek a vádak teljesen igaztalanok. Szó sincs arról, hogy kormányunk élne a kettős beszéd eszközével.
Szépen igazolódott ez most, amikor az Emberi Jogok Európai Bírósága (Strasbourg) szeptember 9-én döntött az egyházak magyarországi diszkriminációjának ügyében. A magyar kormány nem volt rest, és a Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság, pontosabban annak Soltész Miklós nevű államtitkára már 11-én délelőtt közleményt hozott nyilvánosságra a kormányzati honlapon, ezzel a címmel: „A strasbourgi bíróság nem vette figyelembe a magyarországi jogszabályváltozások tartalmát”.
| ||
A közlemény nyilvánvalóan nem kizárólag a magyar közvéleményt veszi célba, de nem is csak a külföldet – magyarul van (tehát arra számít, hogy a magyar közönség olvassa majd), de szól mindazoknak, akik a strasbourgi bíróság ítéleteit figyelik, tehát az európai (vagy világ)közvéleménynek. Ha valóban kettős beszédről volna szó, akkor Soltész államtitkár a mindig készséges közrádióban vagy köztévében nyilatkozna, majd ékes angol nyelven fogalmazna meg állásfoglalást, és eljuttatná a nagyobb hírügynökségekhez. (Akkor aztán összevethetnénk a kettőt, és eldönthetnénk, mennyiben különböznek.) De hát nem ez történt, az államtitkár olyan szöveget ír, amiről úgy gondolja, a külföld és a belföld számára egyaránt érthető és elfogadható. Lássuk.
A bíróság döntése – olvassuk – „beleillik egyes nemzetközi érdekcsoportok Magyarországgal szembeni támadássorozatába”. Új bekezdés. „Figyelemmel a strasbourgi bírósághoz benyújtott kártérítési kérelmekre, azok jellegéből és mértékéből is megállapítható, hogy az érintetteket itt elsődlegesen üzleti célú haszonszerzés motiválja, és szomorú, hogy ebben – az adófizető magyar emberek megkárosítását célzó tevékenységben – aktívan részt vesz egy magát emberi jogvédőnek beállító szervezet, amely az utóbbi időben egy másik ügy kapcsán is elhíresült.”
Soltész államtitkárnak a fentiek fényében meggyőződése, hogy az „egyes nemzetközi érdekcsoportok”, amelyek „támadják” hazánkat, éppoly evidens jelentéssel bírnak a külhoni olvasók számára, mint – ahogyan reméli – a magyarok pontosan tudják, miről van szó. Apró bibéje a dolognak, hogy ezekre a „nemzetközi érdekcsoportokra” folyvást csak így hivatkoznak mindenféle kormánytényezők, és hiába várjuk, hogy pontosan megtudjuk, kikről van szó. A rezsicsökkentést ellenző multikról? A keleti nyitást ellenző nyugatiakról? Az ivóvízkészletünkre pályázó országokról és vállalatokról? Én például képtelen vagyok rájönni. (De lehet, hogy rajtam kívül mindenki tudja.)
Ugyancsak szentül hiszi Soltész államtitkár, hogy ha azt állítja, a bírósághoz forduló egyházakat „üzleti célú haszonszerzés motiválja”, az semmiféle homlokráncolást, fejvakarást vagy kérdő pillantást nem vált majd ki a külföldi olvasókból – ahogyan a magyar olvasók már bizonyára valamennyien pontosan tudják, hogy ezek a semmirekellő szekták csak a pénzre hajtanak. És végül a jogvédők (akik voltaképpen magukat „emberi jogvédőnek beállító szervezetek”) Soltész gondolatrendszerében univerzális hányingert váltanak ki – nemcsak a magyar emberek értesülhettek már számtalanszor arról, hogy a jogvédelem a bukott liberalizmus szánalmas, régen meghaladott szabadidős tevékenysége, hanem ezt más országokban is így gondolják mindazok, akik leszámoltak a sehová nem vezető, a kulturális baloldalhoz köthető, bűzhödt és versenyképtelen világnézettel.
Összefoglalom. A kormánynak esze ágában sincs a kettős beszéd eszközeivel élni, bizony, ugyanazt mondja a külföldi és a magyar közönségnek is. Nem habozik a magyar eszményeket nyíltan a külhoniak elé tárni, és nem titkolja el a hazai honpolgárok elől, hogy mit is felel az európai lépésekre. Nyílt, őszinte, egyenes beszéd.
Tudja csak meg az egész világ. Ilyen paranoid, tahó, buta állatok vagyunk mi.
