Bodrogi

  • kertész lesek
  • 2015. június 26.

Ételhordó

A nagy színész nagy fia és a vendéglátás

Igen, a nemzet színésze mosolyog a honlap főoldalán, de nincs egyedül, a társa mintha ugyanő lenne fiatalabb változatban. A mellékelt szövegből kiderül, hogy a „fiatal” Bodrogi valóban a fiatal Bodrogi, a színművész fia, Ádám, és ő itt a főnök. „Számos vállalkozással a hátam mögött 2005-ben felépítettem a Bodrogi Kúria Wellness Hotelt, ahol kitanultam a vendéglátás csínját-bínját. A szálloda mellett örök vágyam volt egy à la carte étterem, így amikor 2012 tavaszán megnyitottam a Bodrogit, a vendéglőt, ahova én is szívesen betérnék, kezdetét vette egy csodálatos kaland” – vallja a büszke tulaj. Ettől azért még nem fogunk meghatódni.

false

A Bodrogi a legkeményebb budai tájon, közvetlenül a BAH-csomópont szomszédságában (Fürj u.) van, ám sokat számít az a kb. 50 méter, mert az étterem környezetére már sokkal jobban illik az, hogy a „Sashegy lábánál” található. Az épület maga ugyanilyen ellentmondásos, a BAH Center nevű rideg irodaház földszintjén rendezték be – a lehetőségekhez mérten barátságosan. Van terasza, és nem ér fel idáig a csomópont zaja.

Ami a „csodálatos kalandot” illeti, jól indul. A tárkonyos vadraguleves zöldfűszeres gombóccal (1200 Ft) külsőre sem hasonlít azokra az agyoncitromozott világoszöld löttyökre, amelyeket a levesek brassóijaként is emlegetnek. Ennek inkább gulyásszíne van, és a ragu meg a fűszerezés is első osztályú, nem beszélve a gombócról, ami a belegyömöszölt zöldektől új erőre kap. A pontyfilé gyömbéres cukkinispagettivel (2900 Ft) a szakács kreativitását helyezi előtérbe – elsősorban a különleges körethámozásnak köszönhetően (tényleg olyan, mint a spagetti), ám ennél sokkal jobban örülünk annak, hogy a ponty friss, ha meg nem, akkor nagyon ügyesen bántak vele. A lényeg, hogy az ilyenkor kötelező pocsolyaíznek semmi nyoma.

Úgyszintén művészi tálalást kapott a baconbe tekert spárgaropogós szarvasgombás burgonyapürével (2400 Ft): a panírozott spárgák egy része pohárban érkezik, mint valami ropi. Tény, hogy ügyesen megcsinálták, a leheletvékony sonka elhelyezése minden bizonnyal sok pepecseléssel járt. A spárga természetesen friss, csak éppen túl sok só került rá. Ami a köretet illeti, a krumplipüré oké, de a szarvasgomba eszünkbe nem jutott volna, ha nem olvassuk. A vörösboros szarvaspörkölt juhtúrós burgonyafánkkal (3100 Ft) minden tekintetben kiváló lenne, ha nem találnánk benne egy kellemetlenül rágós falatkát.

Édességnek „eredeti recept alapján” készült császármorzsát (900 Ft) kérünk. Tényleg nem ettünk még ilyet. Inkább a nokedlire emlékeztet, mint a hagyományos morzsára, de egyáltalán nem baj. Rá­adásul olyan sárgabaracklekvárt adnak hozzá, amilyet eddig csak családi körben vagy magánlakásokban kóstolhattunk.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.