Trafalgar

  • kertész lesek
  • 2015. július 17.

Ételhordó

Az Ételhordó munkatársát tortillachips-szel vették meg.

Úgy tudtuk, hogy Vácon kizárólag a Duna-parton történnek izgalmak, a rév és a börtön között sétálva mindent megismerhetünk, ami számít. Ez így persze erős túlzás, nem volna szabad kihagyni a belvárost, a bazilikát, a vasútállomást (mindjárt kiderül, hogy sosem érünk a végére), ám arra mérget vettünk volna, hogy az a parkos, lakótelepes rész, ami Pestről jövet elsőként testesíti meg az ún. városi jelleget, nem jelent izgalmat.

false

A Trafalgar éttermet egy körforgalom és egy benzinkút előzi meg, csoda, hogy észrevesszük. Sarki cukrászdának, még inkább helyi érdekű sörözőnek tűnik, csak a palatáblára írt ételnevek árnyalják az első benyomást.

A leírások nem ígérnek csodát, az étlapon a szokásos felhozatal, a szomszéd asztalt épp kiszolgáló pincért látva a régi dal halhatatlan sora ugrik be: „sok jóból jó sokat”. Indításnak – tényleg csak rutinból – tortillachipset kérünk (750 Ft), ez általában annyi munkával jár, hogy a konyhás kibont egy csomagot. Hát itt nem, és ezzel meg vagyunk véve! A szakács készíti, ilyet még a legautentikusabb (magyar) mexikói étteremben sem látni. Ráadásul a mártások is házi készítmények hozzá. Ehhez képest a tárkonyos csirkeragulevest (750 Ft) maximum korrektnek mondhatnánk, viszont a négysajtos gnocchit (1650 Ft) simán adhatnák egy olasz étteremben is. A sajtokat leszámítva házi készítménynek tűnik minden egyéb része, tehát nemcsak a gombóc, hanem még az öntet is. A frissensültek közül a lassan magyar specialitássá váló sertésszűzből készült bécsi szeletet (2450 Ft) kérjük, amit nyugodtan hívhatnának pécsi szeletnek, vagy éppen szolnokinak, mennyivel jobb lenne, ugye? Szép nagydarab hús, iskolás módon elkészítve, akárcsak a hozzá­adott petrezselymes krumpli. A végén sajttortát (900 Ft) ettünk. Jó volt. Szóval, ha Vácra mennek, ne egyenesen a partra!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.