Trafalgar

  • kertész lesek
  • 2015. július 17.

Ételhordó

Az Ételhordó munkatársát tortillachips-szel vették meg.

Úgy tudtuk, hogy Vácon kizárólag a Duna-parton történnek izgalmak, a rév és a börtön között sétálva mindent megismerhetünk, ami számít. Ez így persze erős túlzás, nem volna szabad kihagyni a belvárost, a bazilikát, a vasútállomást (mindjárt kiderül, hogy sosem érünk a végére), ám arra mérget vettünk volna, hogy az a parkos, lakótelepes rész, ami Pestről jövet elsőként testesíti meg az ún. városi jelleget, nem jelent izgalmat.

false

A Trafalgar éttermet egy körforgalom és egy benzinkút előzi meg, csoda, hogy észrevesszük. Sarki cukrászdának, még inkább helyi érdekű sörözőnek tűnik, csak a palatáblára írt ételnevek árnyalják az első benyomást.

A leírások nem ígérnek csodát, az étlapon a szokásos felhozatal, a szomszéd asztalt épp kiszolgáló pincért látva a régi dal halhatatlan sora ugrik be: „sok jóból jó sokat”. Indításnak – tényleg csak rutinból – tortillachipset kérünk (750 Ft), ez általában annyi munkával jár, hogy a konyhás kibont egy csomagot. Hát itt nem, és ezzel meg vagyunk véve! A szakács készíti, ilyet még a legautentikusabb (magyar) mexikói étteremben sem látni. Ráadásul a mártások is házi készítmények hozzá. Ehhez képest a tárkonyos csirkeragulevest (750 Ft) maximum korrektnek mondhatnánk, viszont a négysajtos gnocchit (1650 Ft) simán adhatnák egy olasz étteremben is. A sajtokat leszámítva házi készítménynek tűnik minden egyéb része, tehát nemcsak a gombóc, hanem még az öntet is. A frissensültek közül a lassan magyar specialitássá váló sertésszűzből készült bécsi szeletet (2450 Ft) kérjük, amit nyugodtan hívhatnának pécsi szeletnek, vagy éppen szolnokinak, mennyivel jobb lenne, ugye? Szép nagydarab hús, iskolás módon elkészítve, akárcsak a hozzá­adott petrezselymes krumpli. A végén sajttortát (900 Ft) ettünk. Jó volt. Szóval, ha Vácra mennek, ne egyenesen a partra!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.