Ha úgy hozza a sors, hogy Krúdy Gyula Óbuda helyett Újpesten ver tanyát, egészen másként tekintenénk a lila városrészre. Pontosabban városra, hiszen Krúdy idejében Újpest nemcsak önálló település volt (és maradt 1950-ig), de a legjelentősebb iparvárosok közé is tartozott, 1907-ben a negyedik helyezett volt országosan, Trianon után pedig már csak a szomszédos Budapest előzte meg. Ennek megfelelően Újpest a vendéglátásban is nagyvárosnak számított, csak éppen nem volt, aki megénekelje azt a számos kisvendéglőt és kocsmát, ami az itteni munkásság és polgárság számára a napközi otthont jelentette.
Az államosítást követően a legtöbb ilyen létesítmény puszta kocsmává változott, és ugyan maradt egy-két hely, például a Külvárosi kávéház vagy a Megyeri csárda, amely, ha eltérő módon is, az elsüllyedt Újpestet próbálja felidézni, ám inkább a mesterkéltség jellemző rájuk, mint az ún. hamisítatlan hangulat.
| ||
A Nádor utca 31. alatt található Kakukk vendéglőnek is van történelme, ám úgy tűnik, az itteni vezetés nem akar skanzent működtetni. Különben is, ki jön ide, az isten háta mögé, a családi házas övezetbe? Nem a belvárosi ínyencek, a külföldi turisták. Csakhogy az ilyen helyi érdekeltségű üzletekben általában azt látjuk, hogy az igények csak hétvégén jelentkeznek, mivel a szomszédok csak akkor szánják rá magukat, hogy beüljenek.
Úgy tűnik, a Kakukk – nomen est omen – nem így működik. Szerda délután (!) alig kapunk helyet, és nem azért, mert a többség kocsmának használja, és nincs 750 forintos napi menü sem, vagy furfangos étlap. Csupa „rendes magyar ételről” olvashatunk – marhapörkölt, rántott sertésborda, mustáros bélszíncsíkok, mátrai borzaska stb. – 1500–3000 forint közötti árakon, legfeljebb a napi ajánlat tűnik kreatívnak.
Előételnek innen rendeljük a céklasalátát kecskesajttal és pirított magvakkal (1200 Ft), ami tényleg kellemes, de korántsem művészi alkotás, szuperínyencség stb. Egy tök átlagos saláta, amit megbolondítottak ezzel-azzal, végtére ez is belefér. Miért is ne? Ha egyszer ugyanolyan tisztességesen megcsinálták, ahogy a májgombóclevest (650 Ft), a sült tarjás sztrapacskát (1750 Ft) vagy a medvehagymakrémmel és sajttal töltött rántott csirkemellet (szintén napi ajánlat – 2400 Ft), meg a csecsemőfej méretű túrógombócot (1100 Ft) is, vagyis azokat az ételeket, amelyeket szintén megkóstoltunk. Mit mondjunk? Nem ájultunk el, nem nevezzük be őket szakácsversenyekre, nem áradozunk, de nem is finnyáskodunk. Írni sem tudunk róluk túl sokat. Ízvilág? Selymesség? Kézművesség? Titkos alapanyagok? Ugyan már! Mikor érdekelt ez bárkit is egy kisvendéglőben? Egy olyan helyen, ahol csupán egyetlen feladata van szakácsnak, pincérnek, anyagbeszerzőnek: a vendég bizalmát megőrizni. De higgyék el, nem kis dolog ez, inkább hatalmas feladat! És az újpesti Kakukkban maximális pontszámmal oldották meg.
