Frappáns

  • ételhordó
  • 2016. március 10.

Ételhordó

Frappáns-e a frappáns tapasz? És a frappáns béles?
false

A Gozsdu udvar Király utcai bejáratánál nyílt létesítmény elsősorban méretével tüntet. Legalább akkora, mint három másik; egy ekkora hely működtetése a bulinegyed sűrűjében nyilván komoly áldozatokat kíván. Például a jó ízlés oltárán. „Van grandiózus pincénk a bulistáknak, pazar bárpulttal. Fancy, de barátságos éttermünk az üzletelőknek. Meg persze nagyvonalú tereink a kultúrprogramokhoz: a legénybúcsúktól a várt és váratlan szülinapozásokon át az egyedi, spéci banzájokig” – írják beharangozójukban, ezért kissé bizalmatlanul lépünk be a hatalmas terembe, melynek egyik falát egy hatalmas fejjel díszítették. Akkorával, hogy az orrlyukában elférne egy esküvői asztal, de igazán különössé az teszi, hogy a pofa láthatóan szenved, bár az is lehet, hogy az ismeretlen művész valójában a mérhetetlen hedonizmust akarta megformázni, csak kissé félrement a véső. Szerencsére az étlap kevésbé ijesztő, és a kiszolgálásra sem lehet panasz. Elsőnek ún. frappáns tapaszt kérünk (2490 Ft): a dió–szőlő–fügelekvár–grillezett sajt–bagett kombináció még így, többnyire másodosztályú hozzávalókkal is kellemes, de a vélhetően fagyasztott pékárut süthették volna egy kicsit. Viszont a bableves csülökkel (1090 Ft) nagyon is kiváló, csak az vele a baj, hogy az étlapon „káposztásnak” meg „gyulai kolbászosnak” írták, de ezek valahogy kimaradtak belőle.

A bécsi szelet (2690 Ft) akkora, hogy lelóg a tányérról, és ezzel nagyjából mindent elmondtunk róla. Rendesen megcsinálták, de csak azért nem felejtjük el nyomban, mert legfeljebb a felével tudunk megbirkózni. Krumplisaláta nincs, viszont a petrezselymes krumpli (590 Ft) kemény és sótlan. A mandulalisztben sült fogassal (2990 Ft) ugyanaz a helyzet, mint a bécsi szelettel: korrekt, de közel sem tökéletes alapanyagból készült. No meg sokkal kisebb, de ezt most nem bánjuk. Ahogy azt sem, hogy desszertnek varga-, pontosabban frappáns bélest (990 Ft) kértünk, mert az volt az este fénypontja.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.