Frappáns

  • ételhordó
  • 2016. március 10.

Ételhordó

Frappáns-e a frappáns tapasz? És a frappáns béles?
false

A Gozsdu udvar Király utcai bejáratánál nyílt létesítmény elsősorban méretével tüntet. Legalább akkora, mint három másik; egy ekkora hely működtetése a bulinegyed sűrűjében nyilván komoly áldozatokat kíván. Például a jó ízlés oltárán. „Van grandiózus pincénk a bulistáknak, pazar bárpulttal. Fancy, de barátságos éttermünk az üzletelőknek. Meg persze nagyvonalú tereink a kultúrprogramokhoz: a legénybúcsúktól a várt és váratlan szülinapozásokon át az egyedi, spéci banzájokig” – írják beharangozójukban, ezért kissé bizalmatlanul lépünk be a hatalmas terembe, melynek egyik falát egy hatalmas fejjel díszítették. Akkorával, hogy az orrlyukában elférne egy esküvői asztal, de igazán különössé az teszi, hogy a pofa láthatóan szenved, bár az is lehet, hogy az ismeretlen művész valójában a mérhetetlen hedonizmust akarta megformázni, csak kissé félrement a véső. Szerencsére az étlap kevésbé ijesztő, és a kiszolgálásra sem lehet panasz. Elsőnek ún. frappáns tapaszt kérünk (2490 Ft): a dió–szőlő–fügelekvár–grillezett sajt–bagett kombináció még így, többnyire másodosztályú hozzávalókkal is kellemes, de a vélhetően fagyasztott pékárut süthették volna egy kicsit. Viszont a bableves csülökkel (1090 Ft) nagyon is kiváló, csak az vele a baj, hogy az étlapon „káposztásnak” meg „gyulai kolbászosnak” írták, de ezek valahogy kimaradtak belőle.

A bécsi szelet (2690 Ft) akkora, hogy lelóg a tányérról, és ezzel nagyjából mindent elmondtunk róla. Rendesen megcsinálták, de csak azért nem felejtjük el nyomban, mert legfeljebb a felével tudunk megbirkózni. Krumplisaláta nincs, viszont a petrezselymes krumpli (590 Ft) kemény és sótlan. A mandulalisztben sült fogassal (2990 Ft) ugyanaz a helyzet, mint a bécsi szelettel: korrekt, de közel sem tökéletes alapanyagból készült. No meg sokkal kisebb, de ezt most nem bánjuk. Ahogy azt sem, hogy desszertnek varga-, pontosabban frappáns bélest (990 Ft) kértünk, mert az volt az este fénypontja.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.