Bevásárlóközpontnak mondják, de az Apor Vilmos téri Hegyvidék nem olyan pláza, ahol hemzsegnének a csellengő fiatalok, a hétvégi programot mozizással, gyorsbüfézéssel elintéző családok. Azt beszélik, hogy ide az elit jár, ennél is szomorúbb, hogy ez az állítás több-kevésbé elfogadott. Mert milyen ország az, ahol az elit bevásárlóközpontba jár? Pontosabban, milyen elit lehet az?
Sokkal érdekesebb, hogy tavaly óta olyan világraszóló nevezetesség van itt, amit nem szabad kihagyni. Egy étteremről van szó, amit úgy dobtak meg a Michelin-csillaggal, hogy még érezni lehetett a nyitás utáni festékszagot. A földszinten lévő Tanti helyén előtte egy Bruno és Bruno névre hallgató egység működött, vélhetően jó konyhával és rossz marketinggel. Addig ugyanis hírét sem hallottuk, míg azt nem írták (a Tantiról), „Brúnóékkal összehasonlítva enyhe fanyalgás vesz erőt az emberen”. Mondanunk sem kell, hogy e kritika közvetlenül a csillagköszörűs érkezése előtt történt, azóta viszont a harsonák zúgnak.
| ||
A kivételesen ínyenc helyek szokásos módján itt is két műszakos a szolgáltatás, ebéd (12–15 óra) és vacsora más étlappal, árakkal. A háromfogásos déli menüt 4500-ért (két fogással 3700-ért) kínálják, kétféle elő-, három főételből és megint két desszert közül választhatunk. A kiszolgálás első osztályú. A St. Albarynak nevezett karfiolos mogyorós előétel művészi kivitelű, az alapanyagok nagyon passzolnak egymáshoz. Ugyanilyen rendhagyó, ám egyáltalán nem bizarr a távol-keleti wonton (tésztapárna) a petrezselyem veloutéban (krémleves), bár ebből olyan nagyszerű csendéletet nem festhetne az ihletett művész, mint az előzőből. A halgaluskát szó szerint kell érteni. (A hal a galuska…) Ettől válik érdekessé, félúton a ragu meg a krém között, ám inkább előétel, mint főfogás. A céklás, krumplis kacsa viszont kétségtelenül főétel (természetesen nem a mennyiség miatt). Kár, hogy sósnak érezzük húst, s ehhez képest ízetlen a krumpli. Ráadásul a cékla mindent elnyom. A desszert, a sóskás-joghurtos pohárkrém zabpehellyel nagyon finom, de a sóskát nem érezzük benne. A legnagyobb meglepetés a kapros túrós palacsinta, pedig nincs agyonvariálva, nem is tettek hozzá semmi különlegeset. Sejtelmünk sincs, mi lehet a titka. Talán csak annyi, hogy valódi alapanyagokból, rendesen elkészítették.
