Tavaly jártunk a kalászi Fő úton. Nemcsak Klebelsberg Kunó mellszobrát csodáltuk meg, de a mögötte álló, riasztó nevű Hasmester éttermet is kipróbáltuk. Ma sem bánjuk. Olyannyira nem, hogy mivel múlt vasárnap épp arra vitt utunk, újra becéloztuk. Ám nem Pomáz felől érkeztünk, mint tavaly, így pár házzal hamarabb egy hasonló karakterű helyre lettünk figyelmesek.
A vendéglő homlokzatán, amit egyáltalán nem látni a kerthelyiség zöldjétől, az 1896-os évszám virít, ekkor nyitotta meg Schieszl János borozóját, ami 1945-ig volt a település kincse. A család nem úszta meg a kitelepítést, csak 1970-ben lett újra borozó a házból, a rendszerváltás után pedig egyenesen borház és vendéglő, újra a Schieszl család gondozásában.
| ||
Kerthelyisége tökéletes: nincs szükség napernyőre, a fák lombjai teljesen beborítják az asztalokat. A választék igen izgalmasnak ígérkezik. Mivel túl nagy a hőség forró leveshez, kétféle előételt kérünk: a hideg kacsamáj csilis-paradicsomos baracklekvárral és házi brióssal (1900 Ft) minden várakozást felülmúl. Valóságos ízorgia, mégsem érezzük túlzónak az összetevőket, a legkevesebb, hogy megnyaljuk utána mind a tíz ujjunkat. A marinált paprikával, tökmagolajjal és zöldekkel kevert roston sült gomolya (1600 Ft) is vérforraló, nem emlékeztet a szokásos grillezett sajtra, ám ha őszinték akarunk lenni, inkább a kacsamájat választanánk.
Sűrű álmot ígér a cserépedényben sütött, káposztával és gerslivel kevert csülök (1900 Ft), és amilyen különleges volt az előétel, ez annyira tekinthető hagyományosnak. Nem mondanánk wellnessfogásnak, de nem is annyira nehéz. A csülök tiszta hús, minden felesleges konctól mentesítve. No, de mit mondhatnánk a kötözött pisztrángfiléről (2500 Ft), amit citromos-csilis zellerrel tálalnak? Talán azt, hogy nyáron stílusosabb ilyet fogyasztani?
A végén megkóstoljuk a túrós-szalonnás speclit (1900 Ft), ami ránézésre a csusza és a sztrapacska között jár félúton, ám azoknál sokkal légiesebb. Na, hova menjünk legközelebb Budakalászon?
