Bencsik András szerint össze kéne verni a tüntetőket, és akkor mindenki boldog lenne

  • narancs.hu
  • 2015. április 4.

Fekete Lyuk

Szüret extra: a békemenet szervezője leírta, hogyan képzeli el az ország jövőjét.

Bencsik András a Demokrata e heti vezércikkében Szingapúrról és nemrég elhunyt vezetőjéről emlékezik meg. Megtudjuk tőle, hogy ott „A közvélemény támogatja az ország szigorú törvényeit. A szingapúriak egyetértenek a drogcsempészeket sújtó halálbüntetéssel, a pornográfia tilalmával és a politikai véleménynyilvánítás korlátozásával – hopp, figyelem! –, mert cserébe virágzó gazdasági körülmények között élhetnek.”

Szelfi a Li Kuan Jú bulváron című írásában arra is figyelmeztet az ismert civil, hogy ha nálunk nem vezetik be ezt a rendszert, akkor „Európa megszűnik létezni”.

false

Fotó: Sióréti Gábor

De ezzel nincs semmi baj, figyeljék csak, milyen jó lesz: „Szingapúrban a törvénysértést botozással, súlyosabb esetben halállal büntetik. És mégsem tüntetnek Soros-pénzen tartott civil szervezetek Szingapúr utcáin, pedig itt aztán volna miért. Legfőképpen azért nem, mert előbb jól megbotoznák őket, utána meg úgy kirúgnák az országból, hogy a lábuk sem érné a földet. És mégis, bármennyire szörnyű kimondani, a szingapúriak – kínaiak, malájok, indiaiak és a többiek – boldogok. Jól érzik magukat.”

A teljes írást itt, Orbán Viktor szingapúri mesterének némiképp árnyaltabb értékelését pedig itt találják.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.