Feljelentett egy alapítványt a Magyar Idők, máris vizsgálat indult

  • narancs.hu
  • 2018. augusztus 13.

Fekete Lyuk

Az MNB semmilyen politikai célzatú, illetve migránstámogató kampányt nem támogat.

Migránsimogató akciók állami támogatással - ezzel a címmel jelent meg Szakács Árpád Kinek a kulturális diktatúrája? cikksorozatának legújabb része a Magyar Időkben, melyben a szerző most a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott „balliberális produkciókat” pécézte ki, amelyek szerinte kizárólag migránspropagandára költik a közpénzt.

„Amíg a kormány emberfeletti erővel küzd a migránsok távol tartása érdekében, addig a képzőművészek tekintélyes része Soros György kottája alapján azt szeretné elérni, hogy minél több afrikai éljen Magyarországon, lehetőleg minél előbb. Ezzel kapcsolatban győzködik az állampolgárokat, migránspárti programokat szerveznek, természetesen állami és önkormányzati forrásból.” – olvasható a Magyar Idők cikkében.

Különösen nagy figyelmet szentel a cikk szerzője a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatójának, Gulyás Gábornak és leginkább a hozzá köthető Art Capitalnak.

Bár az intézmény művészeti munkássága nem kerül górcső alá, a szerző valami súlyos aránytévesztés folytán végül arra a következtetésre jut, hogy Gulyás intézményei hatalmas erőfeszítéseket tesznek, hogy „az átlagember is megértse, fontos lenne, ha afrikai lenne a szomszédja, és a migráció jó dolog”.

Szakács szerint mindez azért is felháborító, mert a Magyar Nemzeti Bank tavaly is és idén is támogatta 30 millió forinttal az intézményt.

Alig telt el néhány óra, s a Magyar Nemzeti Bank azonnali vizsgálatot indított az Art Capital Alapítvány ellen, hogy kiderítse a szerződésben meghatározott célra használta-e fel a banktól kapott támogatást a szervezet. Mint írják az MNB semmilyen politikai célzatú, illetve migránstámogató kampányt nem támogat.”

Szóval, kinek is a kulturális diktatúrája ez?

(via Mérce)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.