Gajdics Ottó is megnyilatkozott a rabszolgatörvényről: A kínaiak bezzeg napi 10–12 órákat dolgoznak

  • narancs.hu
  • 2018. december 12.

Fekete Lyuk

A kormánylap főszerkesztője szerint a törvény nagyon jó, a szakszervezetek viszont rosszak.

Nagyon erős anyaggal jelentkezett a mai Magyar Idők: Gajdics Ottó, a kormánylap főszerkesztője írt benne publicisztikát a rabszolgatörvényről, amit ma alighanem elfogad a parlament. Mivel a cikk olyan erős, hogy minden kommentárt feleslegessé tesz, csupán kiemeltük a legnagyszerűbb sorait:

Legendák keringenek a hazánkban dolgozó kínaiakról, akik a napi 10-12 óra munka után felkucorodnak a hokedlira, hogy tanuljanak valami hasznosat, amivel előbbre vihetik sorsukat.

Azért választják a kényelmetlen testtartást, hogy amennyiben a fáradságtól elaludnának, lehuppanva a földre azonnal felébredjenek. Reggel pedig indulnak újra dolgozni.

Nagyobb baj az, hogy az álbaloldali, Orbán-fóbiás pártkatonáktól szabadulni nem tudó szakszervezetek nemes egyszerűséggel átverik egyre fogyatkozó tagságukat.

Ám a szakszervezetek mozgolódása tulajdonképpen még érthető. Mikor mutassák magukat a pályán, akár balfácán módjára is, ha nem a munka világát érintő kérdések parlamenti vitájakor?

Most azt hiszik szerencsétlenek, hogy találtak egy rést a kormánypártok pajzsán, amibe befurakodva végre megállíthatják támogatottságuk vészes fogyatkozását.

Szorítják ezt a valamit, nyakukon kidagadnak az erek, és nem engedik akkor sem, ha viselkedésük inkább röhejes már, mint félelmetes.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.