Újabb fejezethez érkezett Donald Trump ukrajnai békefolyamata, de csak a felszínes szemlélőnek tűnhet úgy, hogy tényleg előrelépés történik. Miután az augusztusi alaszkai találkozón Putyin időt nyert a háború folytatására, és még tűzszünetre sem kényszerítette az amerikai elnök, november 18-án kiderült, hogy az Egyesült Államok 28 pontos béketervet dolgozott ki a háború lezárására. Pár nappal később Trumpnak rögtön módosítania kellett az elképzelésein, miután felmerült, hogy a terv egyedül Oroszországnak kedvez: „Nem ez a végső ajánlat” – mondta, és valóban. Vasárnap este Genfben az Egyesült Államok és Ukrajna – Marco Rubio külügyminiszter és Andrij Jermak ukrán elnöki kabinetfőnök – finomították a tervet, és telefonon olvasták be Zelenszkijnek 19 pontban. Ez viszont Oroszországnak nem nyerte el a tetszését.
„Moszkva valójában nem akar békét” – mondta lapunknak Fedinec Csilla Ukrajna-szakértő, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa. A történész szerint Putyin a Trump-adminisztráció és Európa kifárasztásán munkálkodik, miközben eszében sincs lemondania imperialista törekvéseiről. „Az elmúlt napok eseményei látványosan felfedték, mennyire instabil, taktikailag túlhajszolt és stratégiailag következetlen a Trump-adminisztráció által erőltetett ukrajnai »békeoffenzíva«. A genfi tárgyalások pedig megmutatták a folyamat alapvető töréspontjait: az Egyesült Államok és Oroszország között húzódó valós érdekellentéteket, Ukrajna belső vörös vonalait és Európa egyre mélyülő biztonsági kétségeit.
A dilettáns béketeremtő
„Ez a dokumentum nem békéről szólt, hanem Ukrajna rákényszerített kapitulációjáról” – mondta Fedinec Csilla arról a 28 pontról, amit Steve Witkoff, az ingatlanmágnás prezentált Trumpnak. A különmegbízott nem Ukrajna bevonásával, hanem elsősorban Kirill Dmitrijev diplomata-üzletemberrel tárgyalt Miamiban, és nem győzte meg a világot rátermettségéről. Nem csak azért, mert ez a 28 pont egészen olyan, mintha a Kreml mondta volna tollba, ezt a feltételezést erősíti az kiszivárgott hangfelvétel is, amelyen – a Bloomberg ismertetése szerint – Witkoff tanácsokat ad Putyin külpolitikai tanácsadójának, Jurij Usakovnak, hogy miként hízelegjen Trumpnak.
A 28 pontos terv szerint befagyasztanák a zaporizzsjai és a herszoni frontvonalakat, Ukrajnának ki kellene vonnia a csapatait a donyecki területről és gyakorlatilag átadnia a Donbászt – pont azt, amit Putyin már Alaszkában is magának követelt. Nem csak az a bökkenő, hogy Ukrajna ezek egy részét még ellenőrzése alatt tartja, de az alkotmány szerint sem mondhatna le róla népszavazás nélkül, ráadásul itt húzódik az az 50 kilométeres erődrendszer, ami a belső ukrán területek biztonságát szavatolja. A 28 pontban maximálták volna az ukrán hadsereg létszámát is, megtiltották volna Ukrajna csatlakozását a NATO-hoz, új választást írtak volna ki, feloldották volna az Oroszország elleni szankciókat. Zelenszkij ezután fordult azzal az üzenettel saját népéhez – és valójában az egész világhoz –, hogy vagy szégyenteljes feltételekkel békét kötnek, vagy elveszítik a legfontosabb szövetségesüket.
„A területi engedmények, a katonai korlátozások és az, hogy Ukrajna feladná euroatlanti integrációját, olyan feltételek, amelyekhez a Kreml évek óta ragaszkodik — és amelyeket Európa jelentős része teljes joggal orosz diktátumnak nevezett” – mondta Fedinec Csilla. Nem véletlenül beszélt Emmanuel Macron arról, hogy ez nem béketerv, hanem Ukrajna felszámolása; a német külpolitikai apparátus pedig jelezte, hogy ha az EU beáll a Witkoff-féle terv mögé, azzal saját biztonságát veszélyezteti.
A Witkoff-féle elképzelések még Trump pártját, a republikánusokat is megosztotta, de Marco Rubio mozgása azt is mutatja, hogy a kormányzaton belül sem rajongott érte mindenki. „Egy fizetett ügynök sem lenne szorgalmasabb” – tweetelte például Don Bacon nebraskai republikánus képviselő.
Újratervezés 19 pontban
Donald Trump azt szerette volna, ha a november 27-i háladás napján az ukránok már rábólintanak a „békére”, és a „dealt” hamarosan nyélbe üthetik Törökországban. A temperamentumos amerikai elnök megint arról beszélt, hogy Ukrajna „nem elég hálás”, Dan Driscoll amerikai hadügyi államtitkár pedig az európai vezetők aggályaira csak annyit mondott, hogy „nincsenek náluk lapok”. Rubio nem is akart tudomást venni az európaiak által kidolgozott, karcsúbb tervről.
Azonban ukrán részvétellel megszületett az a 19 pont – vagy más forrás szerint 18 –, amire már Zelenszkij rá tudott bólintani, és Rubio „nagyon optimistán” fogadott. Azt még nem tudjuk, pontosan milyen módosításokról van szó – Alexander Stubb finn elnök szerint fontos kérdések „még megoldásra várnak” –, és mivel Ukrajnának muszáj jó képet vágni mindenhez, azt sem, hogy vajon tényleg örül-e neki az ukrán vezetés. Annyi kiszivárgott, hogy az ukrán haderőt nem maximálnák 600 ezer főben, a zaporizzsjai atomerőmű feletti ellenőrzést talán megkapnák az ukránok, és majd elnöki szinten egyeznek meg a NATO-csatlakozásról.
Fedinec Csilla szerint az amerikaiak visszatáncolása nem stratégia, hanem pánikreakció: „annak beismerése, hogy a kiindulópont eleve tarthatatlan volt”. Trumpnak sem határozott követelései vannak, inkább az optimizmus ködébe burkolózik: „De a tárgyalócsapatából érkező szivárgások szerint valójában semmiben nincs áttörés.”
Putyin nem adta lejjebb
„Vajon Oroszország egyáltalán aláírna-e bármilyen béketervet, akár az eredeti, Moszkvához feltűnően közelítő 28 pontot is?” – teszi fel a kérdést Fedinec Csilla. Úgy látja, a folyamat legnagyobb paradoxona az, hogy az eddigi orosz katonai és diplomáciai viselkedés alapján Moszkva valójában nem akar békét. „Moszkva célja nem a status quo befagyasztása, hanem Ukrajna államiságának megtörése és területi integritásának tartós felszámolása.
Amíg Putyin ezt reális katonai úton elérhető célként látja, addig az aláírt papír csak eszköz lenne a következő agressziós hullám előkészítéséhez.”
Ezt igazolja az is, hogy Putyin a minszki megállapodáshoz sem tartotta magát.
Az elmúlt hetekben az orosz hadsereg valóban új állásokat szerzett a fronton, miután elfoglalta a Harkiv megyei Kupjanszkot, valamint a donyecki Pokrovszk területének nagy részét. Ám ez nem jelenti, hogy gyors előretöréssel megszerezheti a donyecki medencét, amit magának követel – derül ki az Institute of War elemzéséből. A Defense Magazine cikkéből pedig az is egyértelmű, hogy Putyin hadserege gyengébb, mint aminek hirdeti magát, az orosz védelmi ipar a Szovjetunió felbomlása óta látott legsúlyosabb krízist éli át: a tömeges mozgósítás munkaerőhiányt okozott a gyártósorokon, a híresztelésekkel szemben a cégek érzik a szankciók hatását, az orosz exportpiac sínylődik, az ukrán csapásokat megérezték az energiaszektorban, a baráti országokból érkező import megbízhatatlan és silány. Ennek tükrében az első amerikai ajánlat Putyin számos bajára megoldást nyújhatna: Oroszország visszacsatlakozhatna a világgazdaságba anélkül, hogy hosszabb távú háborús céljairól le kelljen mondania.
Aki megtöri az európai egységet
Ahogy az ukrajnai béketeremtés korábbi fázisaiban, az európai vezetők most is hezitálnak, hogy mi lehetne Európa szerepe, ám érdemes szem előtt tartani, hogy Európa biztonsága múlik a stabil ukrajnai békén. Friedrich Merz arra figyelmeztetett a Bundestag ülésén, hogy Ukrajna és az európaiak beleegyezése nélkül „nem lehet alapja egy valódi, tartós békének”. Ursula von der Leyen szerint Ukrajnának jogában áll döntenie a jövőjéről, és „európai sorsot választott”.
Ebben a feszült diplomáciai helyzetben derült ki a Vsquare értesüléséből, hogy Orbán Viktor pénteken Moszkvába utazik – bár útjának céljáról semmit nem közölt a miniszterelnök, és a csütörtöki kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter sem erősítette meg – bár nem is cáfolta – a moszkvai utazást. Legutóbbi washingtoni látogatásán Orbán, Trump mellett ülve, arról beszélt, hogy Oroszországot nem lehet legyőzni – bár „csodák vannak” –, Szijjártó Péter pedig arra sürgette az európai és ukrán vezetőket, hogy fogadják el az oroszoknak kedvező 28 pontot. „Magyarország miniszterelnöke nyíltan annak a narratívának az élére áll, amely szerint a Trump-terv új lehetőséget teremt a békére. Valójában Orbán szerepvállalása a Kreml számára ideális kommunikációs kapaszkodó: azt mutatja, hogy az EU-n belül van olyan tagállam, amely kész legitimálni Putyin pozícióit, és gyengíteni az európai egységet a tárgyalási folyamatban” – mondja Fedinec Csilla.
Orbán moszkvai útja komoly következményekkel járhat – figyelmeztet a kutató. „Moszkva úgy állíthatja be, mintha az EU is megosztott lenne, és nem beszélhet egységes nyugati álláspontól, a bizonytalan klímában pedig könnyebben húzhatja az időt.” Orbán mozgása valójában feszültséget szül a transzatlanti szövetségben, és Washington számára is frusztráló, hiszen egy NATO-tag „a háttérben különutas gesztusokkal erősíti a Kreml narratíváját.”
Fedinec Csilla szerint Ukrajnának következetesen arról kell beszélnie amerikai partnereinek, hogy a területfeladáson alapuló béke nem béke, hanem az újabb háború előkészítését jelentené, Európa pedig „a saját biztonságát teszi kockára, ha beáll egy féloldalas rendezés mögé”. Oroszország csak a stratégiai előnyt keresi az amerikai békefolyamatban, nem pedig azt, hogyan zárja le a konfliktust, és Orbán látogatása is kommunikációs muníciót ad neki. „A legveszélyesebb félreértés az, hogy Moszkva betartaná a békemegállapodást” – mondja a szakértő. „Ezért a fő kérdés ma nem az, hogy mit írjon alá Ukrajna, hanem az, hogy hogyan lehet megakadályozni, hogy a tárgyalások kifárasztási eszközzé váljanak egy olyan fél kezében, amelynek nem érdeke a béke?” A következő napok tehát kritikusak lesznek — nem a béke miatt, hanem azért, hogy a Nyugat képes-e egységes maradni.
