Ellenzéki lap azonnali kivégzésére alkotmányos demokráciákban soha, autoriter rendszerekben ritkán, a diktatúrák történetében pedig gyakran lehet példát találni.
Ha a Népszabadság kiadója 1989-ben vagy 90-ben jelentette volna be
– tekintettel az 56 utáni megtorlás idején létrejött napilap vállalhatatlan múltjára – az újság megszüntetését, aligha siratta volna sok demokrata. Jó, hogy nem így történt: a lap sok nehézséggel bár, de megtalálta a helyét a demokratikus nyilvánosságban, melynek megkerülhetetlenül fontos szereplője lett. Kegyetlen irónia, hogy a Népszabadság sorsát nem a demokratikus rendszerváltás pecsételte meg, hanem a kiteljesedő orbáni autokrácia.
Nem most ölték meg a szabad sajtót, de
most hallgattatták el legjelentősebb nyomtatott közlönyét. Ez ismételten láthatóvá tette a pusztítást.
A Szabad sajtó utat, mert a névadó fogalom az élő magyar nyelvben
jelentés nélküli kifejezés
lett, sürgősen át kellene nevezni Sajt utcára, annak ugyanis egyelőre van értelme.
