Mit adtak nekünk a britek? – megszólalt Schmidt Mária is

  • narancs.hu
  • 2021. szeptember 3.

Fekete Lyuk

Lebunkózta Boris Johnsont és Vilmos herceget.

„Megdöbbentett az az érzéketlen és a szokásos brit gyarmatosító attitűdről tanúbizonyságot tevő bejegyzése, ami elítéli a magyar drukkereket állítólagos rasszizmusukért. A britek vendégként jöttek fővárosunkba, és egy olyan gesztussal hergelték a magyar szurkolókat, amit mi álságos pótcselekvésnek érzünk” – írja Schmidt Mária a Facebookon Boris Johnsonnak, a csütörtök esti angol–magyar labdarúgó-mérkőzés miatt kitört nemzetközi botrányra, a brit miniszterelnök megjegyzésére reagálva.

A kormánybiztos nyílt levele kitér arra, hogy a britek évszázadokon keresztül gyarmatosítottak, és még mindig „egy kasztrendszeren alapuló elaggot világot működtetnek”. Ehhez a múlthoz képest álságos Schmidt szerint a térdelés gesztusa, amely nem tesz semmit jóvá. „És akkor arról még nem beszéltem, hogy mi magyarok a britektől soha, semmi jót nem kaptunk. Trianon felelősségét, ahogy az egész elhibázott bűnös versailles-i szerződést ugyan a brit PR-felelősök mintegy száz évre át tudták tolni a franciákra, de ma már senki nem gondolja, hogy az akkori világ vezető hatalmát, a brit világbirodalmat a tönkrevert és megrogyott franciák utasítgatták. Az 1918-as fegyverszünet után közel 1 millió németet éheztetett a brit blokád halálra, ami persze a németek dolga lenne, ha lenne bennük civil kurázsi, én csak jelzem, hogy tudjuk. Ahogy azt is tudjuk, hogy a II. világháború alatt több millió indiait is halálra éheztettek, mert elvették a gabonájukat, hogy a felsőbbrendű briteknek legyen. Churchill rasszista indoklása persze nem okoz Önnek problémát, különben nem őt tartaná példaképének. Soha, ismétlem, soha nem fogjuk megbocsátani, hogy 1944 őszén egy sajtpapíron osztották fel Sztálinnal térségünket és toltak át minket Ázsiába!” – indokolja a történelemmel véleményét Schmidt Mária.

A futballhoz visszatérve a magyar kormánybiztos úgy fogalmaz, hogy a legutóbbi EB-döntőn a britek „csürheként viselkedtek. Megvertek több szurkolót, 11-est hibázó feketebőrű focistáikat rasszista támadások érték. A meccsen jelenlevő Vilmos herceg és Ön sem gratulált a győztes olasz köztársasági elnöknek, ami igazán bunkó dolog. Ahogy az olasz himnusz kifütyülése is. Az eredményhirdetést a legyőzött angolok nem várták meg, és nem adták meg a tiszteletet a győztesnek”.

Schmidt Mária szerint Boris Johnson egy kis, széteső ország élén áll, söprögessen a saját háza táján. 

Íme az egész, vágatlanul:

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.