Szüret extra: Ne hagyjuk szó nélkül, hogy a Jézusról szóló előadás producere zsidó!

  • narancs.hu
  • 2017. február 6.

Fekete Lyuk

Stumpf András nem habozott rákérdezni erre az érthetetlen ellentmondásra. A rendező, Alföldi Róbert, az meg ateista! Mi folyik itt, kérem?

Rosta Mária, a Zikkurat Színpadi Ügynökség vezetője, az Alföldi Róbert rendezésében húsvétkor bemutatandó Passió XXI. című megaelőadás producere adott interjút a Mandinernek. Íme, két részlet:

Rosta: Nézze, nekem nincs saját gyerekem. Feltehetően szerettem volna, de amikor lehetett volna, akkor úgy döntöttünk a férjemmel, hogy nem lesz. Neki már volt az első házasságából két kislánya. Hogy is fogalmazzam meg: ha ilyen gyerekem lenne, mint Alföldi Róbert, annak örülnék. Annak igazán örülnék! Így pontos.

Stumpf: És érthető. Az már kevésbé, hogy miért épp önnek és miért épp Alföldivel kell belevágnia vallási témába, egy passióba.

Rosta: Mi ezzel a gond?

Stumpf: Nem gond, de másfél éve azt mondta magáról, hogy „egy zsidó lány”.

(...)

Rosta: Amire készülünk, az mindenki számára jó és pozitív élményt hordozó. És főleg senkit nem sért. Jóllehet már a sajtótájékoztató után a szélsőséges honlapok elkezdtek buzizni és zsidózni. A szokásos névtelen indulatok. Előadásunk pedig a mindig érvényes Jézust mutatja meg a 21. század körülményei között, Szabó Kimmel Tamás előadásában.

Stumpf: Mégis miért egy ateista producer és egy ateista rendező készít Jézusról bármit? Olyanok, akik szerint ő nem Isten…

 

A teljes interjú itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.