Tévésorozat

A hirig Rómában megy

Missing – Elrabolva

  • - ts -
  • 2012. március 17.

Film

Sorozatfüggők, bár inkább értőket mondanék, bizonyosan jól emlékeznek Peter Greene döntő fellépésére a Törvény embere (Justified) első évadában. E nagyszerű jellemszínész (aljas gengszterek hű megformálója, olyan filmek kimagasló aktora, mint a Közönséges bűnözők, vagy épp olyan sorozatoké, mint a méltatlanul gyorsan elkaszált Donnelly klán) finoman szólva is irányt szabott az eseményeknek, aztán lelépett szépen – még az első főcím előtt. Így tesz most a Trónok harcával a modern korban helyét megerősítő Sean Bean is – egyfelől látszólag, másfelől majdnem. A látszólagot hagyjuk a végére, a majdnem jobban eligazít.

Az történik ugyanis, hogy egy még ismeretlen célú bécsi úton – 10 évvel történetünk előtt – a jó apa képében elénk lépő Bean, míg 8-9 év körüli gyermeke beszalad valahová püréért, felrobban a kocsijában – már az első főcím előtt. Hogy ez mennyire szab irányt az azonnal tíz év múlva folytatódó eseményeknek, az persze erősen kérdéses, de valaminő hatás teljesen nem zárható ki, hisz’ azt elég hamar megtudjuk, hogy foglalkozására nézve titkos ügynök volt a megboldogult, miként a gyermeküket immár egyedül nevelő, valamiért majdnem felismerhetetlen Ashley Judd is.


Innen jön a történet magva, illetve a rádióújságokból is megismerhető része, a felcseperedett ifjú egy nyári egyetemre nyer meghívást Rómába, ahol mirnixdirnix elrabolják. Judd sem tétovázik, újraaktiválja ügynöki mivoltát, s a nyomába veti magát, felvértezve az anyaszív kőharapó erejével.

Innen meg a rossz hírek jönnek, a Missing – Elrabolva dramaturgiája és dialógusai olyanok, hogy simán szervülnének a legrettenetesebb sitcomba is, alig valamivel maradván mondjuk a Marslakók szintje fölött. Mindeközben az alkotók agyonerőltetik az akciójeleneteket, pedig a láthatóan nehéz életszakaszát élő főszereplő csak épp annyira hiteles karate-anyatigrisként, mint anno Bács Ferenc volt András Ferencnél karatézó papként. S az sem túl jó hír, hogy az ibusz (egy ország, város szépségének olykor a dramaturgiára nehezedő mutogatása) nem tévéfilmbe, pláne nem sorozatba való eszköz – itt meg egyenesen vicces. Bár pizzát szerencsére még nem ettek benne.

Summa summarum: hiába beszélünk ezúttal amerikai prémiumsorozatról, annak is a világpremier előtti sugárzásáról, nem minden arany, ami fénylik, és Sean Bean sem az, mint akinek elsőre mutatja magát.

A Missing – Elrabolva az AXN-en látható csütörtök esténként, ismétlések szombaton, vasárnap és hétfőn (aki kíváncsi lett rá, még az első résznél kapcsolódhat be).


Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.