Tévésorozat

A hirig Rómában megy

Missing – Elrabolva

  • - ts -
  • 2012. március 17.

Film

Sorozatfüggők, bár inkább értőket mondanék, bizonyosan jól emlékeznek Peter Greene döntő fellépésére a Törvény embere (Justified) első évadában. E nagyszerű jellemszínész (aljas gengszterek hű megformálója, olyan filmek kimagasló aktora, mint a Közönséges bűnözők, vagy épp olyan sorozatoké, mint a méltatlanul gyorsan elkaszált Donnelly klán) finoman szólva is irányt szabott az eseményeknek, aztán lelépett szépen – még az első főcím előtt. Így tesz most a Trónok harcával a modern korban helyét megerősítő Sean Bean is – egyfelől látszólag, másfelől majdnem. A látszólagot hagyjuk a végére, a majdnem jobban eligazít.

Az történik ugyanis, hogy egy még ismeretlen célú bécsi úton – 10 évvel történetünk előtt – a jó apa képében elénk lépő Bean, míg 8-9 év körüli gyermeke beszalad valahová püréért, felrobban a kocsijában – már az első főcím előtt. Hogy ez mennyire szab irányt az azonnal tíz év múlva folytatódó eseményeknek, az persze erősen kérdéses, de valaminő hatás teljesen nem zárható ki, hisz’ azt elég hamar megtudjuk, hogy foglalkozására nézve titkos ügynök volt a megboldogult, miként a gyermeküket immár egyedül nevelő, valamiért majdnem felismerhetetlen Ashley Judd is.


Innen jön a történet magva, illetve a rádióújságokból is megismerhető része, a felcseperedett ifjú egy nyári egyetemre nyer meghívást Rómába, ahol mirnixdirnix elrabolják. Judd sem tétovázik, újraaktiválja ügynöki mivoltát, s a nyomába veti magát, felvértezve az anyaszív kőharapó erejével.

Innen meg a rossz hírek jönnek, a Missing – Elrabolva dramaturgiája és dialógusai olyanok, hogy simán szervülnének a legrettenetesebb sitcomba is, alig valamivel maradván mondjuk a Marslakók szintje fölött. Mindeközben az alkotók agyonerőltetik az akciójeleneteket, pedig a láthatóan nehéz életszakaszát élő főszereplő csak épp annyira hiteles karate-anyatigrisként, mint anno Bács Ferenc volt András Ferencnél karatézó papként. S az sem túl jó hír, hogy az ibusz (egy ország, város szépségének olykor a dramaturgiára nehezedő mutogatása) nem tévéfilmbe, pláne nem sorozatba való eszköz – itt meg egyenesen vicces. Bár pizzát szerencsére még nem ettek benne.

Summa summarum: hiába beszélünk ezúttal amerikai prémiumsorozatról, annak is a világpremier előtti sugárzásáról, nem minden arany, ami fénylik, és Sean Bean sem az, mint akinek elsőre mutatja magát.

A Missing – Elrabolva az AXN-en látható csütörtök esténként, ismétlések szombaton, vasárnap és hétfőn (aki kíváncsi lett rá, még az első résznél kapcsolódhat be).


Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.