Az eladó

Film

Mi történik egy kanadai kisvárosban? Semmi. Télen esik a hó.

Egy ilyen letűnt fényű iparvárosban, Lac Saint-Jeanban él az autókereskedők ásza, a felülmúlhatatlan Marcel Lévesque (Gilbert Sicotte), aki már 1988 óta az év dolgozója. Minden napja hasonlóan telik, ugyanaz a menet: házból ki, 50 méter séta az autókereskedésig, egész napos eladás, végül a szükségszerű alvás, majd minden elölről. A gyors észjárású, furfangos, mindjárt nyugdíjba vonuló öreg azért él, hogy adhasson - mármint eladhasson. A munkanélküliség sújtotta régióban ő még szerencsésnek mondhatja magát, munkája van, ha élete már nem is nagyon. Az egyedüli színfolt a dolgos mindennapokban imádott lánya és unokája, meg a bájos kísérőprogramok, ahonnan öregünk kicsit mindig kilóg. A kereskedők sztárjának van egy titka, amitől marha jól megy az üzlet: ismeri az embereket. Kiismeri mindenki gyengéjét, kedves, figyelmes, és hopp, máris eladott egy autót. Ám a dörzsölt fickó élete tragikus fordulatot vesz - amiben egy szarvasnak fontos szerep jut, ki hitte volna -, talán ettől minden megváltozik majd. De minden marad a régi.

Sébastien Pilote filmjének képi megjelenítése, annak is lírai vetülete időnként némi rosszullétet okozhat: ismerik azt, amikor az elsuhanó fenyőrengeteg után kénytelenek vagyunk villanypóznákat számolni, csak hogy történjen valami, majd mikor a kocsi ablakából kinézve nem látni semmit, csak a rengeteg havat, újra keresni kell valami számolnivalót.

Bár Lévesque életében - tragédia ide vagy oda - nem változik semmi, azért valami mégis: vége lesz a télnek, s szerencsére a filmnek is.


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.