Addig csak ült az asztalánál, kapkodta a telefonokat, mindenkinek hamari visszahívást ígért, majd gondos feljegyzést készített a beszélgetésről, amit azonmód továbbított is alkalmazóinak - e-mailben. Aztán azok visszaírtak esetleg, ha véletlenül valakit vissza kellett hívni. Beszéd csak reggel és este, az is csak az udvarias köszönésre korlátozódott: Sztupa kezet csókolt, Troché mélyen, de könnyedén meghajolt. Hosszabb szöveg csak a bemutatkozáskor hangzott el, hiszen mindenki tudott minden fontosat a másikról; a Holmes, Irvin, Holmes & Smith ellátta az összes érintettet a feltétlenül szükséges információkkal. Talán csak az udvariasság szigorú szabályai miatt volt muszáj bemutatkozni: zavarba is jöttek tőle. Leginkább azért, mert az új munkatársat Frombold Romonade-nak hívták, s a Romonade-ot Romonádnak ejtette. Amikor Sztupa és Troché egyedül maradtak, Troché azonnal kifakadt: ilyen név nincs. Tudod, mi az a romonád? Nekem zenélsz, Beethovennek - pillantott fel az ugyancsak megrendült Sztupa -, régi kőművész családból származom, már a keresztelőmön egymásnak adták a kilincset a culágerok. Culágerek? Volt egy cukrász Budakolbászon, aki sajtos romonád néven árulta a sajtos rolót, ilyen kicsik voltak, félkörívesek, és sokáig hót biztos voltam benne, hogy ő méri a világ legjobb rolóját, de aztán a válság után már valamivel feljavította benne a tölteléket, brrr. Nem szólíthatjuk Romonádnak, az hétszentség! Hazafelé indulván aztán Sztupa udvariasan megkérdezte, hogyan szólítják otthon a "tisztelt kolleginát". A válaszra - az ezen a héten szerfelett tolakodó tévéműsor miatt - itt aligha keríthetünk sort, mert:
Szombaton (18-án) már reggel 10.10-kor beleszagolhatunk a Kaktusz virágába a Filmmúzeumon, míg este nyolckor a Távol Afrikától lesz a Story4-en. Volt nekem egy debreceni barátom, igazi cívis arc, az mindig úgy mondta, hogy Távol Ifrikától. Amúgy ivott is. Kilenckor lesz a Dunán Amadeus, ezt csak azért mondom, mert Beethovenről már volt szó.
Vasárnap kirándulunk, hogy nehogy elmacskásodjon a lábunk, s mire hazaérünk (mifelénk este tizenegykor zárnak a kirándulóhelyek), 23.20-kor már kezdődik is aSzáll a kakukk fészkére. Gyanítom, mostanában lehet nyolcvanéves Milos Forman.
Hétfőn este a távol-keleti japánok rajongói örülnek majd a Tűzvirágoknak 22.05-kor a Cinemaxon. Ami azt illeti, mi is eléggé csipázzuk Takeshi Kitanót. A magasabb ingerküszöbbel rendelkező néposztályoknak viszont egészen 23.25-ig kell várniuk, amikor az RTL Klub bemutatja a Halálos temetés című marhaságot a gatyaletolós-tortadobálós szakágból.
Kedden lesz kis dilemmázás (társasjáték, olyan, mint a dámázás), hogy a Cinemaxon nyolckor elkezdett Keane-ből kiszálljunk-e kilenckor, amikor a Filmmúzeum indítja a M.A.S.H.-t, vagy ne szálljunk. A Keane mellett szól, hogy játszik benne Damian Lewis, a M.A.S.H. mellett meg az, hogy a világ egyik legjobb filmje (simán tízben van). Dilemmázás után némi érthetetlen sietés: már tizenegykor elkezdődik a Filmmúzeumon az Éjféli cowboy. Náluk már biztos nyári időszámítás van.
Szerdán megin' a japók kavarnak, én például a Kikujiro nyaráról sokáig azt hittem, hogy a Kilimandzsáró havának a folytatása, de tévedtem, ám önök nem tévednek, ha a hathúszas Cinemaxra kapcsolnak, mert Takeshi Kitano visszatér, s most sem lacafacázik sokat. Bónusznak utána lenyomhatunk egy angol vígjátékot, az a címe, hogy És most valami egészen más - ez ilyen tévés duma, s a film valami Monty Python-bolhacirkusz, ha jól emlékszem, úgyhogy maradok, noha az MGM-en ugyanekkor lesz egy régi kedves western, az Idegen a cowboyok között.
Csütörtökön a Dunán, 21.40-kor Körhinta, az m2-n meg egy lengyel krimi 1988-ból: az Ölj meg, zsaru!, Lindával. Boguslaw Lindával.
Szerintem csak pizzarendelés után tévézzenek, akkor is keveset!
