A szappanzsaru

Rob Cohen: Alex Cross

  • - borz -
  • 2012. december 8.

Film

A "legjobban kereső író", James Patterson annak köszönheti kitüntető címét, hogy termékenyebb, mint a Nílus deltája: tavaly például tizennégy kötettel árasztotta el a piacot.

Módszeréről kár volna értekezést írni: szériákban nyomja, Alex Cross nevű sokoldalú hősének viselt dolgai immár tizenhét kötetet töltenek meg. Eddig hármat filmesítettek meg közülük; talán A gyűjtő (1997) a jobbik, hála a címszerepet adó Morgan Freemannek és partnerének, Ashley Juddnak. Négy évvel később A pók hálójában már csak az öregedő, megfáradt Freemant tudja bevetni az üres nagyotmondás meg a közhelyek ellensúlyozására.

Alex Cross ökonomikusan és haszonelvűen megtervezett figura: zsaru, szakpszichológus, népszerű könyvek szerzője, aki a washingtoni rendőrség, majd az FBI kötelekéből kilépve magánzó lesz, de egykori alkalmazói továbbra is igénybe veszik szolgálatait. 't hívják ki az érdekesebb esetekhez - az "érdekesség" leginkább pszichopata sorozatgyilkost jelent -, ha mégsem, akkor személyes érintettségre hivatkozva jelenik meg a helyszínen, és a következő percben már át is veszi a nyomozás irányítását. Hogy lehet ez? Patterson munkásságának élvezetét (úgy papíralapon, mint mozgóképen) az szavatolja egyedül, ha nem teszünk fel kérdéseket.

Az egyszer - vagy egyszer sem - nézhető moziadaptációknak is minősített esete az új Alex Cross, amelyhez erősen átdolgozták a regényt, a nevetségességig emelve az eleve túl magas téteket. A főgonosz egyszerre profi bérgyilkos és az ölést élvező pszichopata, aki nemcsak a hős, hanem a társa szerelmével is végez (mintegy önszorgalomból, túlórában), s így egyszerre két bosszúszomjas nyomozó ered a nyomába saját kezűleg lefűrészelt vadászpuskával, hogy aztán a megbízóra is unortodox büntetést mérjenek. A szolgálati szabályzattól és a realitástól elrugaszkodott rendező és forgatókönyvírók mellé lelkesen zárkózik fel az egész stáb és a színészgárda. Rob Cohen nagy bátran egy tévékomikusra, szappansztárra osztotta a címszerepet, és Tyler Perry meghálálja a lehetőséget: úgy játszik, mint ezer ördög, ha bánat éri, krokodilkönnyeket hullat, ha dühös, ölni tudna villámló szemével, s az csak természetes, hogy a partnerek sem hagyják lemosni magukat a vászonról. Erőfeszítéseiket odaadóan támogatják a sminkesek és fodrászok: csak a szupernagyi parókájáért minimum két év eltiltás járna. És ha ennyi nem volna elég, már készül a következő Cross-film, s egyes bloggerek azzal ijesztgetnek, hogy annak már a rendezője is Tyler Perry lesz.

A Fórum Hungary bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.