A szappanzsaru

Rob Cohen: Alex Cross

  • - borz -
  • 2012. december 8.

Film

A "legjobban kereső író", James Patterson annak köszönheti kitüntető címét, hogy termékenyebb, mint a Nílus deltája: tavaly például tizennégy kötettel árasztotta el a piacot.

Módszeréről kár volna értekezést írni: szériákban nyomja, Alex Cross nevű sokoldalú hősének viselt dolgai immár tizenhét kötetet töltenek meg. Eddig hármat filmesítettek meg közülük; talán A gyűjtő (1997) a jobbik, hála a címszerepet adó Morgan Freemannek és partnerének, Ashley Juddnak. Négy évvel később A pók hálójában már csak az öregedő, megfáradt Freemant tudja bevetni az üres nagyotmondás meg a közhelyek ellensúlyozására.

Alex Cross ökonomikusan és haszonelvűen megtervezett figura: zsaru, szakpszichológus, népszerű könyvek szerzője, aki a washingtoni rendőrség, majd az FBI kötelekéből kilépve magánzó lesz, de egykori alkalmazói továbbra is igénybe veszik szolgálatait. 't hívják ki az érdekesebb esetekhez - az "érdekesség" leginkább pszichopata sorozatgyilkost jelent -, ha mégsem, akkor személyes érintettségre hivatkozva jelenik meg a helyszínen, és a következő percben már át is veszi a nyomozás irányítását. Hogy lehet ez? Patterson munkásságának élvezetét (úgy papíralapon, mint mozgóképen) az szavatolja egyedül, ha nem teszünk fel kérdéseket.

Az egyszer - vagy egyszer sem - nézhető moziadaptációknak is minősített esete az új Alex Cross, amelyhez erősen átdolgozták a regényt, a nevetségességig emelve az eleve túl magas téteket. A főgonosz egyszerre profi bérgyilkos és az ölést élvező pszichopata, aki nemcsak a hős, hanem a társa szerelmével is végez (mintegy önszorgalomból, túlórában), s így egyszerre két bosszúszomjas nyomozó ered a nyomába saját kezűleg lefűrészelt vadászpuskával, hogy aztán a megbízóra is unortodox büntetést mérjenek. A szolgálati szabályzattól és a realitástól elrugaszkodott rendező és forgatókönyvírók mellé lelkesen zárkózik fel az egész stáb és a színészgárda. Rob Cohen nagy bátran egy tévékomikusra, szappansztárra osztotta a címszerepet, és Tyler Perry meghálálja a lehetőséget: úgy játszik, mint ezer ördög, ha bánat éri, krokodilkönnyeket hullat, ha dühös, ölni tudna villámló szemével, s az csak természetes, hogy a partnerek sem hagyják lemosni magukat a vászonról. Erőfeszítéseiket odaadóan támogatják a sminkesek és fodrászok: csak a szupernagyi parókájáért minimum két év eltiltás járna. És ha ennyi nem volna elég, már készül a következő Cross-film, s egyes bloggerek azzal ijesztgetnek, hogy annak már a rendezője is Tyler Perry lesz.

A Fórum Hungary bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.