RH+ - Rebecca Hall színésznő

  • Kriston László
  • 2010. október 28.

Film

Arisztokratikus brit beszédmodor, németalföldi festők képeire illő arc, pedigrés családnév, 28 esztendő és egy Golden Globe-jelölés. Sir Peter Hall rendező és Maria Ewing operaénekes lánya most a Tolvajok városában viszi a főszerepet. A Vicky Cristina Barcelona, a Frost/Nixon vagy A tökéletes trükk sztárjával a Berlinalén beszéltünk.
Arisztokratikus brit beszédmodor, németalföldi festők képeire illő arc, pedigrés családnév, 28 esztendő és egy Golden Globe-jelölés. Sir Peter Hall rendező és Maria Ewing operaénekes lánya most a Tolvajok városában viszi a főszerepet. A Vicky Cristina Barcelona, a Frost/Nixon vagy A tökéletes trükk sztárjával a Berlinalén beszéltünk.

Magyar Narancs: Milyennek láttad Ben Afflecket a rendezői székben?

Rebecca Hall: Nem színészként jár az agya, keresi, üldözi a pillanat igazságát. Nagyon sármos és karizmatikus figura, ami szintén nem utolsó dolog. Időnként azért beleszaladok rendhagyó rendezői döntésekbe. Christopher Nolan A tökéletes trükkben például a nagyjelenetet forgatta le velem először, amikor könyörgök a férjemnek, hogy mondja meg, szeret-e engem. Megjelentem a díszletben, bemutatkoztunk: "Szia, Christian (Bale - a szerk.), Rebecca vagyok". Azelőtt sosem találkoztam vele, és máris belecsaptunk. Na, az elég félelmetes volt.

MN: Ifjú angol színésznőként nem vagy megilletődve, amikor Hollywoodban dolgozol?

RH: Megilletődöttségről szó sincs, a mi házunk tele volt sztárokkal.

MN: Édesapád alapította a Royal Shakespeare Companyt. Mennyire volt magától értetődő, hogy színész leszel?

RH: Amikor nyolcévesen szinte véletlenül bekerültem az apám rendezte The Camomile Lawn (1992) című tévésorozatba, és az első forgatási nap után apu megkérdezte, vajon ezt szeretném-e csinálni, ha nagy leszek, magától értetődő volt, hogy igen.

MN: S apád bólintott, well.

RH: Nem örült neki. Legkevésbé azt bírta, hogy az utolsó tanévben leléptem a Cambridge-i Egyetemről. ' ugyanis ott szerzett diplomát. Már az előző két évet is színjátszással töltöttem, és alig tanultam, úgyhogy nem volt túl sok értelme maradni.

MN: Könnyebben nyílnak az ajtók a neved miatt?

RH: Ellenkezőleg. Mindenki azt hiszi, hogy csak a családom miatt boldogulok a pályán. Amikor először játszottam a West Enden, tudtam, hogy ha elcseszem, akkor nekem annyi. Leírnak, elintéznek mint protekcióst, és soha nem kapok újabb megbízást. Eléggé félelmetes volt ennek tudatában színpadra lépni. (Végül díjat kapott alakításáért a Warrenné mesterségében - K. L.) A brit filmvilág nem fenékig tejfel. Nehezen jön össze a pénz egy-egy produkcióra. Egy brit színésznőnek valóságos csoda, ha végre elkészül egy filmje. Még a magassarkút is leveszem, csak hogy testmagasságban passzoljak a filmbéli partnerhez.

MN: Volt lázadó korszakod?

RH: Még szép! Rájöttem, hogy az én hátteremmel milyen uncsi és kiszámítható, ha a színészi hivatást választom. Úgy gondoltam, minden más foglalkozás nemesebb az előadó-művészetnél. "Én majd igazi művész leszek!" Festő. Baromság! Azóta észhez tértem.

MN: És mi a helyzet a szépséggel?

RH: Manapság már a mulandóságon is filózgatok. Apám idén tölti be a nyolcvanat!

MN: A filmekben mégiscsak megkövetelik, hogy mutatós légy.

RH: Vágytam is rá, hogy a forgatások után megajándékozzanak a filmbéli ruhatárammal, mert mind tele volt jobbnál jobb darabokkal. De sosem történt meg. Legutóbbi filmem, a Please Give készítői azonban mindent elkövettek, hogy egyik ruhám se álljon jól. Mindegyik vagy túl hosszú, vagy túl kicsi, vagy túl nagy volt rám, így olybá tűnt, nem érzem magam jól a bőrömben, és ilyen göncök mögé bújok el az emberek elől. Erre a ruhatárra már nem vágytam, ám a forgatás végeztével hiánytalanul megkaptam az egészet.

MN: Amikor a Vicky Cristina Barcelonával díjakra jelöltek, végigcsináltad a hollywoodi díjátadó gálák szezonját?

RH: Egy színdarabbal turnéztam New Yorkban, Szingapúrban, Új-Zélandon, majd Németországban, Madridban és Londonban. A szállodai ágyamban, pizsamában, pizzát majszolva néztem a tévében, ahogy Johnny Depp felolvassa a nevemet a jelöltek között a Golden Globe-gálán.

MN: Vonz a nagy hollywoodi karrier lehetősége?

RH: Nehezen találni arrafelé igazi szerepeket. Az ajánlatok többsége barátnőfigura, akinek nincs több dolga, mint ott feszíteni a főhős oldalán. A színpadon viszont el vagyunk látva Shakespeare-rel meg Csehovval. Ritka az amerikai filmekben az olyan nő, aki az életében csak szokványos dolgokon megy keresztül, ám ezt mégis hallatlan finomsággal ábrázolja a rendező. Manapság ilyen filmeket készíteni merészségnek számít. Rangon alulinak találom, hogy Hollywoodban nyomuljak. De ha kínálnak egy jó szerepet, azonnal indulok. Amúgy is a két bőröndömből élek, amik persze egyre csak rongálódnak a légitársaságok karmai közt, de elfér bennük minden, amire szükségem van.

Figyelmébe ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Halk, mély morgás

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

 

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.

Szerelem és politika

„Ötvenegy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tánczos Gábor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, a Győrffy kollégium volt tagja, ismert publicista. A pedagógián kívül behatóan foglalkozott a NÉKOSZ történetével és a romániai magyar kultúrával.”

 

Előrehozott 2026

Olyan intenzitással történnek az események a magyar belpolitikában, hogy immár felvethető: Orbán rendszerét akár a 2026-os választások előtt is le lehet váltani. Ideje hát gondolkodni ilyen forgatókönyveken is.