Merészebbnek lenni - Pozvakowski

  • Vincze Ádám
  • 2010. október 28.

Film

A Győrből indult, kísérletezős instrumentális zenét játszó Pozvakowski nemrég ünnepelte a tizedik születésnapját, amelyet a társulat újabb külföldi turnéval és egy bakeliten és CD-n egyaránt megjelent kislemezzel koronázott meg. A koncertjein hadseregnyi analóg vetítőgépet is csatasorba állító zenekarral (Darvas Ádám - gitár, Bánáti Zsombor - dob, Szombathelyi Sebestyén - basszusgitár, Szeredi Csaba - vizuál) ebből az apropóból beszélgettünk.

A Győrből indult, kísérletezős instrumentális zenét játszó Pozvakowski nemrég ünnepelte a tizedik születésnapját, amelyet a társulat újabb külföldi turnéval és egy bakeliten és CD-n egyaránt megjelent kislemezzel koronázott meg. A koncertjein hadseregnyi analóg vetítőgépet is csatasorba állító zenekarral (Darvas Ádám - gitár, Bánáti Zsombor - dob, Szombathelyi Sebestyén - basszusgitár, Szeredi Csaba - vizuál) ebből az apropóból beszélgettünk.

*

Magyar Narancs: Túl vagytok egy turnén. Merre jártatok?

Szeredi Csaba: Szlovéniában, Csehországban, Lengyelországban és Ausztriában.

MN: Hányadik külföldi körötök ez?

Bánáti Zsombor: Jó pár éve tartjuk azt a tendenciát, hogy tavasszal is, ősszel is megyünk egy kisebb kört, tehát az évi két hosszabb-rövidebb turné megvan.

MN: Külföldön hogy veszik le az emberek a Pozvakowskit?

Darvas Ádám: Csehország, Lengyelország, Szlovénia nagyon jó. A turné utolsó fellépése ugyanakkor Linzben volt, ott bejöttek, leültek a földre, és se taps, se semmi. A koncert után viszont megvettek egy halom lemezt, tehát valószínűleg tetszett nekik, csak máshogy reagáltak rá.

BZS: 'k a vetítésre koncentrálnak inkább. De legutóbb Brnóban például zúzás volt: úgy ugráltak az emberek, mintha valami metálbulin lettek volna.

MN: Itt van a kezemben az új Pozvakowski-anyag, a zx.wtt.010. A tervek szerint ennek vagy fél évvel ezelőtt kellett volna megjelennie.

Szombathelyi Sebestyén: Februárban jött ki a bakelitverzió egy saját dallal és a Man Or Astro-man?-feldolgozással, a CD-verzióját pedig csak most hoztuk ki bónusz dalokkal, koncertfelvétellel és DJ Ozon remixeivel.

MN: Tudtommal Ozon hiphop dj - vele hogy kerültetek össze?

SZS: Főnök, a GOREZONE című tilosos metálműsor vezetője, aki egyben a koncertszervezőnk, hozott össze minket.

BZS: Teljesen szabad kezet kapott. Megkapta a sávokat, de szerintem nem is nagyon pörgette az eredeti dalokat, inkább újraértelmezte őket.

DÁ: A dalok alapstruktúrái is teljesen megváltoztak, mondhatni, új dalok születtek.

MN: Igaz az a városi legenda, miszerint azért csináltatok bakelitet, mert egy arc odament hozzátok, és közölte, hogy minden pénzt megadna egy Pozvakowski-vinilért?

DÁ: Igen. Ez tavaly történt, Linzben.

BZS: Mondjuk azóta nem jelentkezett.

SZS: A tízéves szülinapra pont jól jött egy bakelit. Összesen 270 sorszámozott példány készült. Húszféle különböző borítóval jelent meg. Ez volt a mi születésnapi ajándékunk - magunknak.

MN: A Sferic Waves feldolgozása melyikőtök ötlete volt?

DÁ: Az enyém. Szerintem a Man Or Astro-man? a világ legjobb zenekara a Motörhead mellett. Régóta dédelgettem már az ötletet, de ez sem klasszikus feldolgozás lett, mert megtoldottuk némi pozvakowskis lendülettel.

SZS: A zenekar egyik fele egyébként is elég mélyen benne van a surfben és a rockabillyben.

BZS: A másik fele pedig egyáltalán nincs. De a Man Or Astro-man? közös nevező.

MN: Annyira lassan dolgoztok, hogy a 2007-es Microtron nagylemez óta csak egy kislemezre futotta?

SZS: Egyrészt nagyon sokáig érleljük a dalokat, másrészt az is előfordul, hogy egy már megírt dalt dobunk szemétbe.

BZS: Azt rögzítjük, ami megérett rá. Olyan dalokat, amelyeket adott esetben már koncerten is kipróbáltunk.

BZS: Kiadói pallos nincs a fejünk fölött, tehát tudunk a magunk tempójában dolgozni. Arra jöttünk rá, hogy nekünk jót tesz, ha úgy veszünk föl egy lemezt, hogy a dalok már tökéletesen egyben vannak. Ez azért időigényes folyamat.

SZS: Stúdióban is élőben, egyben vesszük fel a dalokat, tehát muszáj, hogy tökéletesre érleljük őket. A dalok feljátszásával általában rövid idő alatt végzünk, az utómunka az, ami sok időbe telik. Azért is csúszott a kislemez, mert először a bakelitverzió készült el, ami teljesen más keverést igényel.

MN: Milyen indíttatásból kezdtétek teljesen analóg technikával csinálni a vizuált a koncerteken?

SZCS: Mindig is vonzódtam az analóg film- és fotótechnikához. Az, hogy zenekarban vetítsek, a Pozvakowskival indult.

BZS: A kezdeti időkben még projektorról vetítettünk előre összevágott anyagokat.

SZCS: Az az anyag, amit akkor vetítettek, nagyon hasonlított ahhoz, amit én elképzeltem a zenéhez, csak az nem analóg technikával volt megoldva.

MN: Régebben dolgoztatok együtt Grencsó Istvánnal és Tigriccsel is. Velük miért szakadt meg a kapcsolat?

SZS: A zenekarnak voltak olyan zenei periódusai, amikor a Grencsó játékában gondolkoztunk, és teljesen belefért az akkori koncepcióba, a Tigriccsel ugyanez volt a helyzet, de egy idő után különváltak útjaink.

BZS: Vagy csak egyszerűn változott a zenénk. A mostani zenénkben a szaxofon már nem tudna érvényesülni, és mi sem akarnánk erőltetni.

DÁ: Itt derült ki, hogy mennyire erről a négy emberről szól ez a zenekar. Ha valaki kiszáll, szerintem fel is fogunk oszlani: akkor már elvész ez az összhang. Ez nem tudatos dolog, de ha belegondolunk, az, hogy egy zenekar megél tíz évet úgy, hogy a tagcserének még csak a lehetősége sem merül fel, mindenképp komoly fegyvertény.

MN: A Pozvakowskit általában posztrock zenekarként emlegetik, ti viszont hevesen tiltakoztok ez ellen.

BZS: Manapság, ha valaki azt mondja, hogy posztrock, akkor nagyjából tudni lehet, mire gondol: olyan zene, ami halkan, csilingelő gitárokkal kezdődik, aztán kurva hangos lesz, aztán megint behalkul. Mi nem akarjuk, hogy ezt a címkét valaki feltűzze ránk, és erre a zenére következtessen, mert pont annyira helytálló, mintha valaki britpop-zenekarnak aposztrofálna minket.

MN: A korai Pozvakowski-anyagokra azért rá lehetett húzni.

SZS: A kísérleti rockzene mint meghatározás tök jól lefedi azt, amit játszunk.

BZS: De azt se akarjuk, hogy aki elolvassa ezt az interjút, valami hiperszonikus újító zenére asszociáljon. De megpróbálunk tényleg kísérletezni, és dalszerkezetben is merészebbek lenni.

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.