Merészebbnek lenni - Pozvakowski

  • Vincze Ádám
  • 2010. október 28.

Film

A Győrből indult, kísérletezős instrumentális zenét játszó Pozvakowski nemrég ünnepelte a tizedik születésnapját, amelyet a társulat újabb külföldi turnéval és egy bakeliten és CD-n egyaránt megjelent kislemezzel koronázott meg. A koncertjein hadseregnyi analóg vetítőgépet is csatasorba állító zenekarral (Darvas Ádám - gitár, Bánáti Zsombor - dob, Szombathelyi Sebestyén - basszusgitár, Szeredi Csaba - vizuál) ebből az apropóból beszélgettünk.

A Győrből indult, kísérletezős instrumentális zenét játszó Pozvakowski nemrég ünnepelte a tizedik születésnapját, amelyet a társulat újabb külföldi turnéval és egy bakeliten és CD-n egyaránt megjelent kislemezzel koronázott meg. A koncertjein hadseregnyi analóg vetítőgépet is csatasorba állító zenekarral (Darvas Ádám - gitár, Bánáti Zsombor - dob, Szombathelyi Sebestyén - basszusgitár, Szeredi Csaba - vizuál) ebből az apropóból beszélgettünk.

*

Magyar Narancs: Túl vagytok egy turnén. Merre jártatok?

Szeredi Csaba: Szlovéniában, Csehországban, Lengyelországban és Ausztriában.

MN: Hányadik külföldi körötök ez?

Bánáti Zsombor: Jó pár éve tartjuk azt a tendenciát, hogy tavasszal is, ősszel is megyünk egy kisebb kört, tehát az évi két hosszabb-rövidebb turné megvan.

MN: Külföldön hogy veszik le az emberek a Pozvakowskit?

Darvas Ádám: Csehország, Lengyelország, Szlovénia nagyon jó. A turné utolsó fellépése ugyanakkor Linzben volt, ott bejöttek, leültek a földre, és se taps, se semmi. A koncert után viszont megvettek egy halom lemezt, tehát valószínűleg tetszett nekik, csak máshogy reagáltak rá.

BZS: 'k a vetítésre koncentrálnak inkább. De legutóbb Brnóban például zúzás volt: úgy ugráltak az emberek, mintha valami metálbulin lettek volna.

MN: Itt van a kezemben az új Pozvakowski-anyag, a zx.wtt.010. A tervek szerint ennek vagy fél évvel ezelőtt kellett volna megjelennie.

Szombathelyi Sebestyén: Februárban jött ki a bakelitverzió egy saját dallal és a Man Or Astro-man?-feldolgozással, a CD-verzióját pedig csak most hoztuk ki bónusz dalokkal, koncertfelvétellel és DJ Ozon remixeivel.

MN: Tudtommal Ozon hiphop dj - vele hogy kerültetek össze?

SZS: Főnök, a GOREZONE című tilosos metálműsor vezetője, aki egyben a koncertszervezőnk, hozott össze minket.

BZS: Teljesen szabad kezet kapott. Megkapta a sávokat, de szerintem nem is nagyon pörgette az eredeti dalokat, inkább újraértelmezte őket.

DÁ: A dalok alapstruktúrái is teljesen megváltoztak, mondhatni, új dalok születtek.

MN: Igaz az a városi legenda, miszerint azért csináltatok bakelitet, mert egy arc odament hozzátok, és közölte, hogy minden pénzt megadna egy Pozvakowski-vinilért?

DÁ: Igen. Ez tavaly történt, Linzben.

BZS: Mondjuk azóta nem jelentkezett.

SZS: A tízéves szülinapra pont jól jött egy bakelit. Összesen 270 sorszámozott példány készült. Húszféle különböző borítóval jelent meg. Ez volt a mi születésnapi ajándékunk - magunknak.

MN: A Sferic Waves feldolgozása melyikőtök ötlete volt?

DÁ: Az enyém. Szerintem a Man Or Astro-man? a világ legjobb zenekara a Motörhead mellett. Régóta dédelgettem már az ötletet, de ez sem klasszikus feldolgozás lett, mert megtoldottuk némi pozvakowskis lendülettel.

SZS: A zenekar egyik fele egyébként is elég mélyen benne van a surfben és a rockabillyben.

BZS: A másik fele pedig egyáltalán nincs. De a Man Or Astro-man? közös nevező.

MN: Annyira lassan dolgoztok, hogy a 2007-es Microtron nagylemez óta csak egy kislemezre futotta?

SZS: Egyrészt nagyon sokáig érleljük a dalokat, másrészt az is előfordul, hogy egy már megírt dalt dobunk szemétbe.

BZS: Azt rögzítjük, ami megérett rá. Olyan dalokat, amelyeket adott esetben már koncerten is kipróbáltunk.

BZS: Kiadói pallos nincs a fejünk fölött, tehát tudunk a magunk tempójában dolgozni. Arra jöttünk rá, hogy nekünk jót tesz, ha úgy veszünk föl egy lemezt, hogy a dalok már tökéletesen egyben vannak. Ez azért időigényes folyamat.

SZS: Stúdióban is élőben, egyben vesszük fel a dalokat, tehát muszáj, hogy tökéletesre érleljük őket. A dalok feljátszásával általában rövid idő alatt végzünk, az utómunka az, ami sok időbe telik. Azért is csúszott a kislemez, mert először a bakelitverzió készült el, ami teljesen más keverést igényel.

MN: Milyen indíttatásból kezdtétek teljesen analóg technikával csinálni a vizuált a koncerteken?

SZCS: Mindig is vonzódtam az analóg film- és fotótechnikához. Az, hogy zenekarban vetítsek, a Pozvakowskival indult.

BZS: A kezdeti időkben még projektorról vetítettünk előre összevágott anyagokat.

SZCS: Az az anyag, amit akkor vetítettek, nagyon hasonlított ahhoz, amit én elképzeltem a zenéhez, csak az nem analóg technikával volt megoldva.

MN: Régebben dolgoztatok együtt Grencsó Istvánnal és Tigriccsel is. Velük miért szakadt meg a kapcsolat?

SZS: A zenekarnak voltak olyan zenei periódusai, amikor a Grencsó játékában gondolkoztunk, és teljesen belefért az akkori koncepcióba, a Tigriccsel ugyanez volt a helyzet, de egy idő után különváltak útjaink.

BZS: Vagy csak egyszerűn változott a zenénk. A mostani zenénkben a szaxofon már nem tudna érvényesülni, és mi sem akarnánk erőltetni.

DÁ: Itt derült ki, hogy mennyire erről a négy emberről szól ez a zenekar. Ha valaki kiszáll, szerintem fel is fogunk oszlani: akkor már elvész ez az összhang. Ez nem tudatos dolog, de ha belegondolunk, az, hogy egy zenekar megél tíz évet úgy, hogy a tagcserének még csak a lehetősége sem merül fel, mindenképp komoly fegyvertény.

MN: A Pozvakowskit általában posztrock zenekarként emlegetik, ti viszont hevesen tiltakoztok ez ellen.

BZS: Manapság, ha valaki azt mondja, hogy posztrock, akkor nagyjából tudni lehet, mire gondol: olyan zene, ami halkan, csilingelő gitárokkal kezdődik, aztán kurva hangos lesz, aztán megint behalkul. Mi nem akarjuk, hogy ezt a címkét valaki feltűzze ránk, és erre a zenére következtessen, mert pont annyira helytálló, mintha valaki britpop-zenekarnak aposztrofálna minket.

MN: A korai Pozvakowski-anyagokra azért rá lehetett húzni.

SZS: A kísérleti rockzene mint meghatározás tök jól lefedi azt, amit játszunk.

BZS: De azt se akarjuk, hogy aki elolvassa ezt az interjút, valami hiperszonikus újító zenére asszociáljon. De megpróbálunk tényleg kísérletezni, és dalszerkezetben is merészebbek lenni.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.