Film

Az Igazság Ligája

  • - kg -
  • 2017. december 23.

Film

Dobozokról szól a film, de nem a Magyar Posta a főgonosz, pedig a karácsonyi csomagküldési mizéria előtt ez igazán aktuális lenne. Helyette egy huszadrangú világvége-szakértőt húztak elő a főgonoszok fiókjából, egy Steppenwolf nevű anyaszomorítót, egy félkész CGI-alakot, aki kábé annyira készült el a premierre, mint a vizes-vb egyes helyszínei. És ezzel még nincsen vége a hazai úszósport és a Batman–Superman univerzum közti párhuzamnak; egyrészt színre lép Aquaman, aki remek kabalafigurája lehetett volna a jelzett rendezvénynek, másrészt összhatását nézve Az Igazság Ligája már-már a vb megnyitóünnepségének magaslataihoz közelít; kívánhat-e ennél többet az ember? Talán csak néhány dobozt. Tényleg, minek ide mindenféle flancos, történetmesélési huncutság; az, hogy a világ sorsa három darab dobozon múlik, a maga egyszerűségében forradalmian bátor húzás, mint ahogy az is, hogy a film effektjeit idő, pénz vagy érdeklődés híján egyszerűen nem fejezték be, ezzel is utalva a filmtörténet régmúltjára, egy ártatlanabb korra, amikor még nem is léteztek számítógépek. Ez egyszerre szép és nemes gesztus, miként a dobozok iránti vonzódás is, nagyon várjuk a Tóték kontra Wonder Woman című epizódot, melyben Flash Flaska néven szerepelhetne, csak Cyborgot lesz nehéz honosítani. Ám ha ezt nem is merik meglépni, példaként lebeghet a forgalmazók előtt, hogy mennyit fejlődött például Iron Man: az első rész még A Vasember címet viselte, a másodiknál viszont már eltűnt a névelő. Szóval, Az Igazság Ligája előtt is vannak perspektívák.

 

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.