Film

Hét nővér

  • 2017. december 23.

Film

Karinthy, mint ismeretes, álmában két macska volt, és kergette egymást. Ebben a többszörösen is újrahasznosított elemekből összebarkácsolt moziban nem kevesebb mint hét Noomi Rapace-t kerget egy komplett világkormány s annak összes martalóca, illetőleg a későbbiekben a művésznő is saját nyomába ered, s egy végső összecsapásban megtudhatjuk, hogy közüle melyik a jobb. A kisportolt filmsztárnak amúgy egyetlen bűne az, hogy heten van – egy olyan világban, amikor a túlnépesedést az egykézésre kényszerítés és a nem kívánt testvérek hibernálása árán kívánják megfékezni (a hibernálásról persze a végén kiderül az, amit már az elején tud mindenki). Történik mindez a távoli, szerfelett disztopikus és túlnyomórészt fehér emberek által belakott Világállamban.

Mármost a koncepció annyi sebből vérzik, hogy az maga egy slasher. Ki a csoda is szaporodik itten, és hol is? Mi a bánatnak is kell ezt ilyen fegyveres, retinacsekkolós, digitális jeladós karpereces hókuszpókusszal megfélelmetesíteni, amikor a jelenkorban már olajozottan, rendszerként is működik ez a világ nagyon is jól körülírható pontjain. A miliő több mint ismerős – más, futurisztikai látványosságokból. Bár már a Szárnyas fejvadász készítői is izgalmasabb, sokrétűbb, profetikusabb képi világot rendeltek az amúgy is összehasonlíthatatlanul mélyebb és filozofikusabb történet mellé – pedig az a film akkor készült, amikor jelen dolgozat főszereplője még csak az óvodai jelmezes felvonuláson alakította a Hófehérke-dadus oldalán a hét törpét.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.