Karinthy, mint ismeretes, álmában két macska volt, és kergette egymást. Ebben a többszörösen is újrahasznosított elemekből összebarkácsolt moziban nem kevesebb mint hét Noomi Rapace-t kerget egy komplett világkormány s annak összes martalóca, illetőleg a későbbiekben a művésznő is saját nyomába ered, s egy végső összecsapásban megtudhatjuk, hogy közüle melyik a jobb. A kisportolt filmsztárnak amúgy egyetlen bűne az, hogy heten van – egy olyan világban, amikor a túlnépesedést az egykézésre kényszerítés és a nem kívánt testvérek hibernálása árán kívánják megfékezni (a hibernálásról persze a végén kiderül az, amit már az elején tud mindenki). Történik mindez a távoli, szerfelett disztopikus és túlnyomórészt fehér emberek által belakott Világállamban.
Mármost a koncepció annyi sebből vérzik, hogy az maga egy slasher. Ki a csoda is szaporodik itten, és hol is? Mi a bánatnak is kell ezt ilyen fegyveres, retinacsekkolós, digitális jeladós karpereces hókuszpókusszal megfélelmetesíteni, amikor a jelenkorban már olajozottan, rendszerként is működik ez a világ nagyon is jól körülírható pontjain. A miliő több mint ismerős – más, futurisztikai látványosságokból. Bár már a Szárnyas fejvadász készítői is izgalmasabb, sokrétűbb, profetikusabb képi világot rendeltek az amúgy is összehasonlíthatatlanul mélyebb és filozofikusabb történet mellé – pedig az a film akkor készült, amikor jelen dolgozat főszereplője még csak az óvodai jelmezes felvonuláson alakította a Hófehérke-dadus oldalán a hét törpét.
Forgalmazza a Vertigo Média
