Az ötödik parádé

szerző
Gavra Gábor - Miklósi Gábor
publikálva
2000/27. (07. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Idén immár ötödik alkalommal rendezték meg a legendás 1969-es Greenwich Village-i Stonewall Inn nevű melegbárból indult lázadás emlékét őrző Meleg és Leszbikus Fesztivált Budapesten. A rendezvény vidámabb, sokoldalúbb, színesebb volt, mint tavaly. A vonulás közben kevesebb frusztrált tahó kiabálta be, hogy hülye buzik, és többen érkeztek vidékről meg külföldről. Egyedül a parádés, karácsonyfának öltözött transzvesztiták voltak régimódiak és megbízhatóan szemérmetlenek.

Idén immár ötödik alkalommal rendezték meg a legendás 1969-es Greenwich Village-i Stonewall Inn nevű melegbárból indult lázadás emlékét őrző Meleg és Leszbikus Fesztivált Budapesten. A rendezvény vidámabb, sokoldalúbb, színesebb volt, mint tavaly. A vonulás közben kevesebb frusztrált tahó kiabálta be, hogy hülye buzik, és többen érkeztek vidékről meg külföldről. Egyedül a parádés, karácsonyfának öltözött transzvesztiták voltak régimódiak és megbízhatóan szemérmetlenek.

*

A Fidesz, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség és a Magyar Demokrata Fórum közös fővárosi frakciója persze nem bírta ki, hogy ne interpelláljon a főpolgármesterhez a melegek rendezvényének támogatása ügyében. De zakó volt, mert idén semennyi támogatást nem adott a fővárosi önkormányzat, a négynapos rendezvényt kétszázezer kemény helyi pénzegységből saját maguk hozták létre a meleg polgárjogi szervezetek. Nevezetesen a Háttér Társaság, a Lambda, az Öt Kenyér és a melegbárok, amelyek egyben a részprogramok helyszínei is voltak, valamint a dologban rejlő pompás buli lehetőségét felfedező magyarországi cégek. Ebből a pénzből bérelték ki a Trafót.

Nem csoda, hogy idén sem kormánypárti politikust kértek fel az esemény megnyitására, az idei fesztiválon Rajk László köszöntött, később pedig főleg közös kocsmázás és filmvetítés zajlott, a melegmozgalomra egyelőre még jellemző sarkított, dühös felhangokkal. Volt egymás talpát masszírozó leszbikus indiai pár, WC-razziás kínai-francia, náci anya és zsidó újságírónő együtt.

*

És persze volt Parlament előtti petícióátadás, még alig száz résztvevővel, de szombat este már több ezren vonultak fel egy szivárványszínű zászló alatt. Egyik kedvenc felvonulási táblám a Büszke vagyok a meleg fiamra feliratú volt, mert meggyőződésem, hogy még az igen liberális szülőknek sem könnyű elfogadniuk gyermekük másságát. A másik pedig az Együttérzünk veletek, meleg politikusok feliratú volt. Szívesen leírnám néhány ilyen politikus nevét, de a melegek és melegkutatók annyira korrektek, hogy nem árulták el, kikről van szó.

A nagy vonulás a szeretetről szólt, és kifulladásig tartó partiba torkollott, így aztán vasárnap csak a másnapot jól bíró és akadémikus melegek juthattak el a CEU-ig, ahol tudományos előadások szemléltetőeszközei lehettek. Az Egyesült Államok függetlenségének kétszázhuszonegyedik, a magyar államalapítás ezredik évében félelmek nélkül hullottak le az álarcok a konfettibe.

- sisso -

szerző
Gavra Gábor - Miklósi Gábor
publikálva
2000/27. (07. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...