„Bármit megtehetnek” – Elveszik a Mezzót a Telekom előfizetőitől?

  • Kovács Bálint
  • 2013. december 10.

Film

Nem árulja el a Magyar Telekom, hogy miért akarja eltávolítani a műsorkínálatából a Mezzo nevű komolyzenei csatornát – amelynek megtartásáért a felbőszült nézők néhány éve egy másik szolgáltatónál már sikerrel tüntettek. A Telekom döntése elleni petíciót már többször annyian írták alá, mint akkor, de a cég egyelőre nem áll el tervétől.

A tévétörténelem ismétli önmagát, és ez nem csak a műsorok előállítására, de a csatornák eltávolítására is vonatkozik. A UPC 2007 első felében jelentette be mély fájdalommal, hogy kiveszi kábeltelevízió-szolgáltatói műsorkínálatából a Mezzo nevű, igen jó reputációjú, nézői által általában egységesen magas színvonalúként értékelt, naprakész és változatos komolyzenei csatornát. A felháborodás mértéke – ha szellemi muníciója éppenséggel nem is – az Isaura, a rabszolgalány nehéz sorsa felett érzett bánathoz volt hasonló; a nézők petíciót írtak, kollektív szolgáltatóváltással és fekete mágiával fenyegetőztek, és mindössze néhány száz aláírással meggyőzték a UPC-t, hogy álljon el ördögi tervétől, és ha jót akar, ne is beszéljen róla soha többet. Nem is beszélt.

De a Magyar Telekom Nyrt. néhány év rabiga után most úgy döntött, lerázza magáról a dühük erejét egyszer már demonstráló tévénézők láncát, és ha a UPC anno gyáva volt is hozzá, ők igenis megszüntetik a Mezzót, nehogy már a hangvilla verje bele a karmester fejét a kottaállványba. Hogy mi végre ez a vissza-visszatérő nagy ellenszenv a Mezzo és a magyar tévétársaságok között, azt nem tudni; alighanem az aránylag kis számú fogyasztó és a vélhetően magas ár aránytalannak érzett kettőssége állhat a háttérben. Kérdésünkre a Telekom Kommunikációs Igazgatósága azt ugyan elárulta, hogy „a Telekom interaktív tévészolgáltatásának több mint 350 ezer előfizetőjéből körülbelül 2000 ügyfél rendelte meg a Mezzo csatornát”, de hogy ez mennyire számít a tematikus vagy kulturális adók között kevésnek vagy átlagosnak, arra már nem válaszoltak.

Egy Offenbach-opera a Mezzón

Egy Offenbach-opera a Mezzón

 

Ahogy hiába kérdeztük, nem árulták el azt sem, mennyit kér a Mezzo a műsorainak továbbításáért, de még arra sem voltak hajlandók válaszolni, hogy az ár egyáltalán tényező-e a döntésükben. Erre csak a Magyar Narancs most csütörtökön megjelenő lapszámában olvasható Christophe Winckel-interjúból (ő a Mezzo igazgatója) következtethetünk: „a Mezzo folyamatosan fejleszti a tartalmait és minőségét. Az elmúlt évben 25 élő közvetítést adtunk a legnagyobb operaházakból, 350 órányi teljesen új programot készítettünk. Ezek jelentős befektetések, ami azt jelenti, hogy nem adhatjuk a műsorainkat bármilyen áron. Sajnáljuk, hogy a Magyar Telekomot elsősorban a megtakarítás logikája vezérelte; vannak szolgáltatók, akik szeretnék egyre olcsóbban megkapni a műsorainkat, ami azonban a minőség rovására menne” – fogalmazott az igazgató, számokat persze szintén nem említve, de annyit azért csak megállapíthatunk: árulkodóan. (Az exkluzív interjúból kiderül az is, hogyan működik és mitől különleges csatorna a Mezzo – a szerk.)

Anyatigrisek

 

A magyar komolyzene-kedvelő közönség ugyanakkor olyan vehemens anyatigris, amely épp olyan erővel védi csemetéjét ma is, ahogyan védte azt hat évvel ezelőtt. Csak azóta jobban ért az internethez: a Sándor Erzsi – a Magyar Rádió egykori munkatársa – által indított, a 2007-es szöveget újraforgalmazó petíciót már 1600-an írták alá, s ennek legalább háromnegyede különböző IP-címekről származik. „Egy cég, amelyhez hűségszerződés köt, a mindig meglévő és mindig a cég érdekeit szem előtt tartó apró betűs részekre hivatkozva egyoldalúan megváltoztathatja a szerződésünk feltételeit úgy, hogy állítólag előfizetői felmérésekre hivatkozik, amit természetesen a hivatkozáson túl semmilyen valós adattal nem támaszt alá” – fogalmazza meg a petíció indításának okát Sándor Erzsi, aki az aláírásgyűjtéssel azt szeretné elérni, hogy „mondják meg a valós indokot. Mondják meg, hogy lejár a Mezzóval a szerződésük, és nem akarják euróban újrakötni. De én több mint 16 ezer forintot fizetek nekik havonta, nyilván sokakkal együtt, akik mind ezt a drágább csomagot rendelték meg a Mezzo miatt. Talán mégis ki lehetne kalkulálni az árat. Azt akarom elérni az aláírókkal együtt, hogy ne vegyék el a Mezzót. De a legjobban az zavar, hogy a Magyar Telekom honlapja szerint még ezen a napon is megrendelhető a Mezzót is tartalmazó csomag” – utal a némiképp megtévesztő, noha jelenleg még kétségkívül törvényes körülményre Sándor Erzsi.

Hogy a Telekomot megrémíti-e az összes Mezzo-előfizető számát lassan elérő petíció, nem tudni, mert a cég ezt firtató kérdésünkre nem válaszolt, helyette inkább reklámszövegnek is beillő himnuszt küldött arról, miként támogatja az ősrobbanás óta a Telekom a kultúrát. Biztonságban mindenesetre nem érezhetik magukat, hiszen ma már a Mezzo nem csak a UPC, de számos más kábelszolgáltató csomagjaiban is elérhető. Na persze, az átállás sem megy olyan könnyen. „Értelemszerűen választhatnám a UPC-t szolgáltatónak, de ahol lakom, ott nem szolgáltat, és a hűségszerződésem foglya vagyok – panaszolja Sándor Erzsi. – Már eredetileg is azért kötöttem velük szerződést, mert elő lehetett fizetni a Mezzóra. Aztán ezt a lehetőséget egy drágább csomagba nyomták, de én még így is kitartottam mellettük, nyilván, mert egy kényelmes hülye vagyok. Pénz nem számít, az a legkevesebb. Lehet, hogy a kapitalizmusban előfizethetnék más szolgáltatónál, de a hűségszerződés miatt sok pénzt buknék, így egyszerűen azt tesz a Magyar Telekom, amit csak akar.”

A cég mindenesetre érdemben nem reagál a felháborodott és/vagy elkeseredett nézői megkeresésekre, azonban örömmel megírja mindenkinek, hogy Mezzo nélkül is látni az élet napos oldalát, mert a csatorna helyén rögvest megjelenik majd az Unitel Classica – amelyet a legtöbben egyelőre nem ismernek, de a csatorna műsorát böngészve minőségi különbséget vélnek felfedezni, és nem a megfelelő irányban. És lesz még DJazz, az interaktív videotékából pedig csodás operafelvételek lesznek kikölcsönözhetők. Kivéve, ha a tévétörténelem nem csak a csatornák eltávolításában, de az eltávolítások visszavonásában is megismétli önmagát.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.