„Bármit megtehetnek” – Elveszik a Mezzót a Telekom előfizetőitől?

Nem árulja el a Magyar Telekom, hogy miért akarja eltávolítani a műsorkínálatából a Mezzo nevű komolyzenei csatornát – amelynek megtartásáért a felbőszült nézők néhány éve egy másik szolgáltatónál már sikerrel tüntettek. A Telekom döntése elleni petíciót már többször annyian írták alá, mint akkor, de a cég egyelőre nem áll el tervétől.

A tévétörténelem ismétli önmagát, és ez nem csak a műsorok előállítására, de a csatornák eltávolítására is vonatkozik. A UPC 2007 első felében jelentette be mély fájdalommal, hogy kiveszi kábeltelevízió-szolgáltatói műsorkínálatából a Mezzo nevű, igen jó reputációjú, nézői által általában egységesen magas színvonalúként értékelt, naprakész és változatos komolyzenei csatornát. A felháborodás mértéke – ha szellemi muníciója éppenséggel nem is – az Isaura, a rabszolgalány nehéz sorsa felett érzett bánathoz volt hasonló; a nézők petíciót írtak, kollektív szolgáltatóváltással és fekete mágiával fenyegetőztek, és mindössze néhány száz aláírással meggyőzték a UPC-t, hogy álljon el ördögi tervétől, és ha jót akar, ne is beszéljen róla soha többet. Nem is beszélt.

De a Magyar Telekom Nyrt. néhány év rabiga után most úgy döntött, lerázza magáról a dühük erejét egyszer már demonstráló tévénézők láncát, és ha a UPC anno gyáva volt is hozzá, ők igenis megszüntetik a Mezzót, nehogy már a hangvilla verje bele a karmester fejét a kottaállványba. Hogy mi végre ez a vissza-visszatérő nagy ellenszenv a Mezzo és a magyar tévétársaságok között, azt nem tudni; alighanem az aránylag kis számú fogyasztó és a vélhetően magas ár aránytalannak érzett kettőssége állhat a háttérben. Kérdésünkre a Telekom Kommunikációs Igazgatósága azt ugyan elárulta, hogy „a Telekom interaktív tévészolgáltatásának több mint 350 ezer előfizetőjéből körülbelül 2000 ügyfél rendelte meg a Mezzo csatornát”, de hogy ez mennyire számít a tematikus vagy kulturális adók között kevésnek vagy átlagosnak, arra már nem válaszoltak.

Egy Offenbach-opera a Mezzón

 

Ahogy hiába kérdeztük, nem árulták el azt sem, mennyit kér a Mezzo a műsorainak továbbításáért, de még arra sem voltak hajlandók válaszolni, hogy az ár egyáltalán tényező-e a döntésükben. Erre csak a Magyar Narancs most csütörtökön megjelenő lapszámában olvasható Christophe Winckel-interjúból (ő a Mezzo igazgatója) következtethetünk: „a Mezzo folyamatosan fejleszti a tartalmait és minőségét. Az elmúlt évben 25 élő közvetítést adtunk a legnagyobb operaházakból, 350 órányi teljesen új programot készítettünk. Ezek jelentős befektetések, ami azt jelenti, hogy nem adhatjuk a műsorainkat bármilyen áron. Sajnáljuk, hogy a Magyar Telekomot elsősorban a megtakarítás logikája vezérelte; vannak szolgáltatók, akik szeretnék egyre olcsóbban megkapni a műsorainkat, ami azonban a minőség rovására menne” – fogalmazott az igazgató, számokat persze szintén nem említve, de annyit azért csak megállapíthatunk: árulkodóan. (Az exkluzív interjúból kiderül az is, hogyan működik és mitől különleges csatorna a Mezzo – a szerk.)

Anyatigrisek

 

A magyar komolyzene-kedvelő közönség ugyanakkor olyan vehemens anyatigris, amely épp olyan erővel védi csemetéjét ma is, ahogyan védte azt hat évvel ezelőtt. Csak azóta jobban ért az internethez: a Sándor Erzsi – a Magyar Rádió egykori munkatársa – által indított, a 2007-es szöveget újraforgalmazó petíciót már 1600-an írták alá, s ennek legalább háromnegyede különböző IP-címekről származik. „Egy cég, amelyhez hűségszerződés köt, a mindig meglévő és mindig a cég érdekeit szem előtt tartó apró betűs részekre hivatkozva egyoldalúan megváltoztathatja a szerződésünk feltételeit úgy, hogy állítólag előfizetői felmérésekre hivatkozik, amit természetesen a hivatkozáson túl semmilyen valós adattal nem támaszt alá” – fogalmazza meg a petíció indításának okát Sándor Erzsi, aki az aláírásgyűjtéssel azt szeretné elérni, hogy „mondják meg a valós indokot. Mondják meg, hogy lejár a Mezzóval a szerződésük, és nem akarják euróban újrakötni. De én több mint 16 ezer forintot fizetek nekik havonta, nyilván sokakkal együtt, akik mind ezt a drágább csomagot rendelték meg a Mezzo miatt. Talán mégis ki lehetne kalkulálni az árat. Azt akarom elérni az aláírókkal együtt, hogy ne vegyék el a Mezzót. De a legjobban az zavar, hogy a Magyar Telekom honlapja szerint még ezen a napon is megrendelhető a Mezzót is tartalmazó csomag” – utal a némiképp megtévesztő, noha jelenleg még kétségkívül törvényes körülményre Sándor Erzsi.

Hogy a Telekomot megrémíti-e az összes Mezzo-előfizető számát lassan elérő petíció, nem tudni, mert a cég ezt firtató kérdésünkre nem válaszolt, helyette inkább reklámszövegnek is beillő himnuszt küldött arról, miként támogatja az ősrobbanás óta a Telekom a kultúrát. Biztonságban mindenesetre nem érezhetik magukat, hiszen ma már a Mezzo nem csak a UPC, de számos más kábelszolgáltató csomagjaiban is elérhető. Na persze, az átállás sem megy olyan könnyen. „Értelemszerűen választhatnám a UPC-t szolgáltatónak, de ahol lakom, ott nem szolgáltat, és a hűségszerződésem foglya vagyok – panaszolja Sándor Erzsi. – Már eredetileg is azért kötöttem velük szerződést, mert elő lehetett fizetni a Mezzóra. Aztán ezt a lehetőséget egy drágább csomagba nyomták, de én még így is kitartottam mellettük, nyilván, mert egy kényelmes hülye vagyok. Pénz nem számít, az a legkevesebb. Lehet, hogy a kapitalizmusban előfizethetnék más szolgáltatónál, de a hűségszerződés miatt sok pénzt buknék, így egyszerűen azt tesz a Magyar Telekom, amit csak akar.”

A cég mindenesetre érdemben nem reagál a felháborodott és/vagy elkeseredett nézői megkeresésekre, azonban örömmel megírja mindenkinek, hogy Mezzo nélkül is látni az élet napos oldalát, mert a csatorna helyén rögvest megjelenik majd az Unitel Classica – amelyet a legtöbben egyelőre nem ismernek, de a csatorna műsorát böngészve minőségi különbséget vélnek felfedezni, és nem a megfelelő irányban. És lesz még DJazz, az interaktív videotékából pedig csodás operafelvételek lesznek kikölcsönözhetők. Kivéve, ha a tévétörténelem nem csak a csatornák eltávolításában, de az eltávolítások visszavonásában is megismétli önmagát.