A magyar film 333 bűne - Coming Out

  • - kg -
  • 2013. december 10.

Film

Rég kavart magyar film ekkora botrányt. A rendező szerint vígjátéka segíti a melegek ügyét, számos nézője szerint csak rontja. A Coming Out azonban nem csak az üzeneten csúszik félre.

Orosz Dénes (Poligamy) második filmje olyan, mint az időutazásos mozik: legyen akármilyen jó is a szándék (csináljunk cuki romkomot, de most egy kicsit másképp), tuti, hogy rosszul jövünk ki belőle. A cuki romkom azzal van megfejelve, hogy a főhős meleg, de mert jól beveri a fejét egy rázuhanó motoros doktornőbe, éledezni kezdenek vonzalmai a gyengébb nem, ezen belül is a csinos dokinő felé. Nyilván félreértjük, de akárhány orvosnőbe is verjük a fejünket, csak oda lyukadunk ki, hogy egy jól irányzott ütés csodákra képes, például heterót csinál a melegből. Nem, ez aligha lehetett az alkotók szándéka, ilyet nem feltételezünk róluk, ám valami valahol félrecsúszott, mert mégis ez jön le a filmjükből.

false

Ez meg a magyar film 333 unásig ismert hibája. Például, hogy a szereplők nem tudnak beszélni két nyelven sem: sem a hétköznapi emberekén, sem a vígjátékok pergő, csinált nyelvén (szakmázzunk: screwballul). Mindenki úgy éli túl a jelenetét, ahogy színészi ösztöneiből kitelik: a mellékszereplők (Gyabronka, Mucsi) megcsinálják a maguk kis magánszámát, a Csányi-Tompos-vonalon azonban súlytalan aranyoskodás folyik, hol kínos, hol tűrhetőbb poénokkal. Ez azért nem a Sas Tamás-féle libamáj-gibabájt színvonal; Orosz filmje választékosabban rossz, s menti az is, hogy olyasmit mutat - melegeket, homofóbokat, zsidózó-buzizó kurucos szennylapírót stb. -, ami ezen a tájon - ne legyen igazunk! - kudarcra ítél minden mainstream próbálkozást. Ám újítás ide vagy oda, a Coming Out kábé olyan korszerű, mintha a Halálos tavasz remake-jét néznénk Hugh Granttel.

Forgalmazza a Hungaricom

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.