A magyar film 333 bűne - Coming Out

  • - kg -
  • 2013. december 10.

Film

Rég kavart magyar film ekkora botrányt. A rendező szerint vígjátéka segíti a melegek ügyét, számos nézője szerint csak rontja. A Coming Out azonban nem csak az üzeneten csúszik félre.

Orosz Dénes (Poligamy) második filmje olyan, mint az időutazásos mozik: legyen akármilyen jó is a szándék (csináljunk cuki romkomot, de most egy kicsit másképp), tuti, hogy rosszul jövünk ki belőle. A cuki romkom azzal van megfejelve, hogy a főhős meleg, de mert jól beveri a fejét egy rázuhanó motoros doktornőbe, éledezni kezdenek vonzalmai a gyengébb nem, ezen belül is a csinos dokinő felé. Nyilván félreértjük, de akárhány orvosnőbe is verjük a fejünket, csak oda lyukadunk ki, hogy egy jól irányzott ütés csodákra képes, például heterót csinál a melegből. Nem, ez aligha lehetett az alkotók szándéka, ilyet nem feltételezünk róluk, ám valami valahol félrecsúszott, mert mégis ez jön le a filmjükből.

false

Ez meg a magyar film 333 unásig ismert hibája. Például, hogy a szereplők nem tudnak beszélni két nyelven sem: sem a hétköznapi emberekén, sem a vígjátékok pergő, csinált nyelvén (szakmázzunk: screwballul). Mindenki úgy éli túl a jelenetét, ahogy színészi ösztöneiből kitelik: a mellékszereplők (Gyabronka, Mucsi) megcsinálják a maguk kis magánszámát, a Csányi-Tompos-vonalon azonban súlytalan aranyoskodás folyik, hol kínos, hol tűrhetőbb poénokkal. Ez azért nem a Sas Tamás-féle libamáj-gibabájt színvonal; Orosz filmje választékosabban rossz, s menti az is, hogy olyasmit mutat - melegeket, homofóbokat, zsidózó-buzizó kurucos szennylapírót stb. -, ami ezen a tájon - ne legyen igazunk! - kudarcra ítél minden mainstream próbálkozást. Ám újítás ide vagy oda, a Coming Out kábé olyan korszerű, mintha a Halálos tavasz remake-jét néznénk Hugh Granttel.

Forgalmazza a Hungaricom

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.