Legyünk sárkányok! – A hobbit – Smaug pusztasága

  • - kg -
  • 2013. december 12.

Film

Nagy tanulsága A hobbit középső részének, hogy ha választhatunk sárkány és törp közt, legyünk inkább sárkányok. Hatalmas aranyhegyek alatt szunyókálhatunk naphosszat, s ha mégis megzavarnának pihenőnkben holmi aprónépek, kedvünkre eljátszadozhatunk velük. Mert: 1) nagyok vagyunk; 2) feliratos verzióban Benedict Cumberbatch a hangunk; 3) nálunk a tűzokádás képessége.

false

Meglehet, a harmadik, s egyben befejező részben már nem lesz ilyen jó a pozíciónk, de egyelőre elég király sárkánynak lenni. És király Peter Jackson nézőjének lenni. Újat ugyan nem mondunk, de Jackson Tolkienből és Új-Zélandból, színészekből és effektekből összegyúrt világának továbbra sincsen párja a látványmozik sűrűjében. A grandiózus nyitány és a grandiózus zárlat (jövő ilyenkor a mozikban) közé beszorított grandizóus átkötés tovább árnyalja a törpök nemzetségének együttműködési rendszerét; külső ellenségből sok van, de olykor a törparrogancia az, ami hátráltatja a népek barátságát. Különösképp fájó az ellenszenv, mellyel velünk, emberekkel szemben viseltetnek, de a tündék is megérik a pénzüket; ők az íjászat és a svájci semlegesség hívei a harcos jövés-menésben.

Ám mielőtt még elvesznénk a részletekben, továbbra is csak azt tudjuk mondani, hogy minden epizodikussága (mennek, küzdenek, mennek, küzdenek) ellenére a Smaug pusztasága mese a javából, noha a kelleténél talán több törp fest úgy, mint a részeg Depardieu miniatűr mása. Komám, ez egy sárkány volt – mondja az egyik piciny Depardieu. Emberek, ez pedig egy film – állítjuk mi.

A Fórum Hungary bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.