Magyar Narancs: Tudjuk, hogy Márai (A gyertyák csonkig égnek - Die Glut) és Szerb Antal (Utas és holdvilág - Reise im Mondlicht) regényeinek roppant sikere révén a már jól ismert kortárs magyar irodalom mellé felzárkóztak a klasszikusok is Németországban. Rengeteg kiadó, fordító foglalkozik a magyar prózával. Úgy tûnik, a lapokat kiosztották. Új osztást kértek?
Fehéri György: Mindez igaz, és ezt kiegészíthetem azzal, hogy Kosztolányi Esti Kornélja a közeljövõben jelenik meg németül, és ez újabb sikert hozhat. Kertész Imre Nobel-díja szintén nem jött roszszul, hogy finoman fogalmazzak. Ennek ellenére létezik egy piaci hiány, és mi ezt kívánjuk betölteni. Nem új osztást kérünk, hanem csak élénkíteni szeretnénk a lapjárást, bár nem értek a kártyához. A klasszikusok esetében, Márai és Szerb példáját látva, a kiadók remélik az újrafelfedezést és az újabb sikert, a kortársak esetében pedig a kínálat bõvítését. Noha Magyarország nincs messze, a kiadók mégis igénylik a rendszeres személyes konzultációt, tapasztalatuk, hogy rendszeres és megbízható tanácsadással - természetesen - hatékonyabb munkát tudnának végezni. Ezt próbáljuk mi biztosítani. Ez olykor annyit jelent, hogy nem pusztán már megjelent, hanem még kéziratban lévõ mûveket is tudunk kommendálni. A német kiadók gyakran panaszkodnak, hogy noha sok információval rendelkeznek, a személyes kapcsolatok hiányoznak. Nos, mi itt élünk Berlinben, és ez nagyban megkönnyíti a kommunikációt. Szívesen beugrunk egy kávéraÉ Litvánia, Lengyelország állami támogatással, meglehetõsen sikeresen mûködteti a maga könyvinformációs központját. Ezen okulva határoztuk el, hogy alapítunk egy német jogi alapokon nyugvó társaságot, a magyar közhasznú társaság megfelelõjét, amely fõ feladatának a mûvek ajánlását, valamint az információk áramlásának élénkítését tekinti. Tehát nem ügynökséget. Ezzel párhuzamosan szerzõdést szeretnénk kötni a Berlinben székelõ sa munkánkat már most is segítõ-támogató Collegium Hungaricummal, mely nemcsak "közeget", hanem az infrastruktúrát is biztosítaná a munkához. A cég, melyet csak idézõjelben nevezhetünk annak, Németországban lesz bejegyezve. Ami azért fontos, mert képes német pénzadományokat fogadni, és lehetõvé teszi, hogy támogatási pénzeket pályázzunk meg. Ugyanakkor természetesen magyar állami támogatásra is rászorulunk.
MN: Van erre remény?
FGY: Úgy tûnik, van. A tavaszi lipcsei könyvvásáron találkoztunk a kulturális minisztérium képviselõivel, akiknek tetszett az ötlet, és úgy vélték, az iroda munkájára szükség van, megérdemli a támogatást. Természetesen jó kapcsolatokat szeretnénk ápolni a Károlyi Dóra vezette Magyar Könyvalapítványnyal, mely elsõsorban a mûfordítások támogatásával foglalkozik. És meg kell említeni - legfontosabb partnereink, a kiadók mellett - a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülését és más irodalmi szervezeteket is, mint például a JAK-ot.
MN: Milyen a kapcsolatotok a magyar írószervezetekkel? Hiszen a magyar irodalmi élet, pláne újabban, fölöttébb megosztottÉ
Nagy Emília: Mi nyilván nem akarunk és nem is fogunk beszállni abba a kultúrpolitikai csatába, ami most folyik. A feladatunk, hogy mindenkivel tárgyaljunk, és jó kéziratokat szerezzünk.
MN: Bíznak-e bennetek a német kiadók?
FGY: Pillanatnyilag feltehetõen igen. Ám a helyzetünk kényes, mert csak olyan kéziratot vagy könyvet ajánlhatunk, amelynek az értékérõl százszázalékosan meg vagyunk gyõzõdve. A hitel itt hamar elszáll. Vigyáznunk kell. És persze nemcsak az érték a fontos, hanem az eladhatóság is: tudni kell, hogy minek van esélye a német piacon. Elsõként egy newslettert fogunk megjelentetni (németül és késõbb, a tervek szerint, angolul is), ez egyelõre papír, de hamarosan elkészül a website, amelyen állandóan frissített információkat szolgáltatunk majd.
NE: Fontos megjegyezni, hogy szerepünk nem merül ki az irodalmi tájékoztatásban. Németországban a szellemi életben léteznek bizonyos kulcstémák, ilyen például a sokat emlegetett "múltfeldolgozás", vagy ilyen az ébredõ antiszemitizmus. Ezekrõl is hírt kell adnunk, a lektorok "régimódi" emberek, nem csak a könyvek, azok szellemi környezete is érdekli õket.
MN: Van-e már konkrét kiadási tervetek?
FGY: Elsõként Németh Gábor új könyvét (Zsidó vagy?) próbáljuk elhelyezni. Továbbá a Corvina Kiadónál megjelent két, iszlámmal foglalkozó kötet, ezekben is jó esélyt látunk. Magyarán nem csak szépirodalmi munkákat akarunk közvetíteni. De a könyvfesztiválról számos könyvvel és kézirattal tértünk vissza, van tehát mit olvasnunk és feldolgoznunk.
MN: Sok magyar szerzõ meglehetõsen ismert Németországban. 'ket ti már nem tudjátok menedzselni. Van-e esélyetek, hiszen nem ügynökségként dolgoztokÉ
FGY: Van valami esélyünk. Nemrég tárgyaltunk egy kiadóval, amely tudatosan nem a mainstreamet akarja kiadni. Abban, hogy kitõl mi is jelenik meg végül Németországban vagy bárhol - abban mindig van valami véletlenszerûség. Mi ezt szeretnénk némileg korrigálni. A kortársak mellett klasszikusokat is szeretnénk elhelyezni. Hogy ezek nagy része már megjelent németül, az nem akadály, hiszen a kiadók kimondottan preferálják az új fordításokat.
MN: Jó példa Kosztolányi esete, akinek Néró, a véres költõ címû regénye még életében megjelent németül, ráadásul Thomas Mann elõszavával, és visszhangtalan maradt.
FGY: Igen, de talán egy új, a mai német köznyelvhez jobban közelítõ fordítás lendíthet a dolgon. Márai és Szerb említett sikere bizonyos fokig átírja a klasszikus magyar irodalom értékelését Németországban. Ezek az írók utat csinálnak nemcsak a saját további, de mások, kortársaik mûveihez is. Mindenesetre reménykedjünk.
- banza -
