Publicisztika
Irodalmi szószedet: Összkiadás
Az összkiadásról, mivelhogy nincs, ne essék szó. Vagy fordítva? Beszéljünk, éppen hogy mivel nincs, az összkiadásról.
MaNcs, XVI. évf. 23. szám (2004-06-03)
Az összkiadásról, mivelhogy nincs, ne essék szó. Vagy fordítva? Beszéljünk, éppen hogy mivel nincs, az összkiadásról.
A kormány két héttel ezelõtt bejelentette: Magyarország 2010-ben csatlakozik az euróövezethez, s a céldátum mellé letette középtávú gazdaságpolitikai programját is, amelyben kijelöli a gazdaság pályáját az eurócsatlakozásig. E terv, úgy tûnik, minden politikai szereplõ ízlésének megfelel, ám nem biztos, hogy a szakmai követelmények szûrõjén is átmenne. A program által megjelenített politikai konszenzus a hedonista szentháromság jegyében született: egyszerre kell adót csökkenteni, állami kiadásokat növelni és az államháztartást konszolidálni. Ez pedig közgazdasági nonszensz. Tévút, ami válságba visz.
A kormányfõ és a fõpolgármester múlt csütörtökön ünnepélyes keretek között megígért négy új metróállomást: a Keleti pályaudvartól egész a Bosnyák térig (és vissza). Megtudtuk azt is: a fõváros minden harminc filléréhez hetvenet rak hozzá a kormány.
Egy rokonom az 1950-es évek elején minden este elalvás elõtt elõvette a furulyáját, eljátszott egy magyar népdalt, majd felsóhajtott: "Ez már a kommunizmus, vagy lesz még rosszabb is?"
Az alapítvány hivatalos célja az "együttműködés kultúrájának a terjesztése". Tíz éve hozták létre, eredetileg a várható kisebbségi konfliktusok megelőzésére, kezelésére - mára egyik fő profiljukká a mediáció, a közvetítés lett. Tevékenységük mindenfajta szembenállásra kiterjed.
A múlt héten lezárult a három hónapja, Eötvös Pál lemondása óta tartó interregnum: a dolgozói közös részvény birtokosai megegyeztek a Népszabadság Rt. fõ tulajdonosával, hogy a lapot Eötvös távozása óta megbízott fõszerkesztõként irányító Vörös T. Károly lesz az újság fõszerkesztõje.
Másfél évtizeddel a rendszerváltás után a magyar pártstruktúra változatlanul mozgásban van: igaz ez (a látszat ellenére) a baloldalra és még inkább a jobboldalra. A helyüket és identitásukat keresõ formációknak a június 13-i választás sem érdektelen: a jelek szerint azonban az ellenzéki pártok számára nagyobb a tét.
A Millenáris körüli ügyleteket az elõzõ ciklus ellenzéke mindvégig támadta, a kormányváltás után Keller László közpénzügyi államtitkár vizsgálódni kezdett: következménye mégsem lett semminek. Bár az Orbán-éra emblematikus figurája, Wermer András mindvégig ott matatott az intézmény körül, s az is nyilvánvaló, hogy a furcsa ügyletek lebonyolítására felülrõl érkezett utasítás, a rendõrségi - és késõbb a munkaügyi bírósági - eljárás igazából csak a volt ügyvezetõt, Berkecz Máriát érintette. Múlt heti írásunkban (Látszat és valóság) az indulásról és egyfajta "polgári gazdasági" mechanizmusról írtunk. A folytatásban a Millenáris jövõjérõl, illetve arról lesz szó, hogy a politika miként lehetetlenítette el az érdemi tényfeltárást.
Olvad az Északi-sark A globális felmelegedés legalább kétszer gyorsabban zajlik az Északi-sarkkörnél, mint a bolygó többi részén - áll egy nyolc északi ország által megrendelt klímakutatás zárójelentésében. "Jelenleg drámai klímaváltozás zajlik le az Északi-sarkkörön, és körülbelül kétszer vagy háromszor gyorsabban, mint a Föld többi részén" - mondta Robert Corell, az ezernyolcszáz oldalas Arctic Climate Impact Assessment jelentést elkészítõ kutatócsoport elnöke.
A június 6-i romániai helyhatósági választásokon a magyarság számára egyáltalán nem mellékes, hogy a "kritikus tartományokban" milyen nemzetiségû lesz a polgármester. A legnagyobb várakozás furcsamód mégsem a marosvásárhelyi vagy a kolozsvári futamot elõzi meg, hanem a székelyudvarhelyit. A színmagyar városban négy jelölt száll ringbe.
Berlinben nemrég megalakult a HuBook (Hungarian Book Information) elnevezésû közhasznú társaság. Feladata az egyébként is élénk német-magyar irodalmi kapcsolatok kibõvítése. Az EU-csatlakozás másnapján a Hackescher Markt egyik divatos kocsmájában beszélgettünk az alapítókkal.
Tavaly decemberben a Magyar Televízió pályázatot írt ki kulturális mûsor készítésére. A négy gyõztes - Rakott, Kultóra, Konyak és Gang - mûsoronként három próbaadást készített (az utolsót jövõ kedden láthatjuk), közülük a legjobb szeptembertõl hetenként jelentkezik. A kiíró állítólag nem csak a nézettség alapján dönt.
Mindegy, hogy a kényszer vagy a rendezõ szülte azt az ötletet, hogy a Bárka Színház legutóbbi elõadásán Stuart Máriát és Erzsébetet is Spolarics Andrea játssza; a lényeg, hogy ilyenformán a darab részben errõl a színházi helyzetrõl szól, részben meg arról, ami ebbõl következik. Szóval úgy néz ki: nem is lehetett volna másként.
Kimondottan érdekesnek tartom, ahogyan Lou Reed rendezkedik az életmûvében. Ahogyan számvet, ahogyan tisztáz, ahogyan letisztul. Ha minden igaz, emlékeznek még: tavaly két albumot is megjelentetett. A The Raven Edgar Allan Poe mûvei révén szembesítette esendõségével, s idézte meg eredendõ irodalmi ihletettségét, míg a NYC Mannel egy nem kevésbé kegyetlen városnézõ túrára csábított, harmincegy válogatott szerzeménye terepén. S hogy ne essék kétség a két kiadvány kapcsolatát illetõen, a NYC Man is a The Raven alapkérdésével indított: "Ki vagyok én?" Amiként alighanem e körül sertepertél A holló turnéján rögzített Animal Serenade címû (dupla) koncertlemez is.
Kár lenne még temetni a (zene)kultúrát egy olyan városban, ahol két egymást követõ este olyan színvonalú hangversenyeket hallgathatunk, mint május végén a Kongresszusi Központ akusztikai szempontból sokszor elátkozott nagytermében. Nem tudom, hogy a helyszín választotta a mûsort, vagy a mûsor követelte ki magának a nagy légterû hangversenytermet, de tény, hogy jól döntött a Budapesti Fesztiválzenekar vezetése, amikor Mahler gigantikus méretû utolsó szimfóniáját nem próbálta meg beszuszakolni a Zeneakadémia klasszikus épületébe.
Cay Taylan, miként az tán nevébõl is sejthetõ, Törökországban született, ahonnan, szintén érthetõ okokból, idõvel lelépett, s meg sem állt Bécsig, hogy utóbb samplerrel, laptoppal és hangszerekkel vegye be az egykori K. und K. fõvárost - ha már egykor elei vérrel és vassal nem boldogultak. Cay Taylan módfelett szerencsés (emellett igen tehetséges) szerzõ, hiszen kiváló alkotótársakra és egy remek alkotóközösségre lelt a Dzihan & Kamien duó által üzemel-tetett Couch Records kebelén - számos maxi után most itt a török srác elsõ albuma, név szerint a Su - helyenként meglepõen ismerõs közremûködõkkel. Például már az elsõ, dubos, lüktetõs számban (Tell Them Why) feltûnik MC Kemonnak, a hazai Gimmeshot Crew oszlopos tagjának a vokálja, aki a Pop címû, szintén érdemdús darabbal is tósztol egy keveset. Amúgy Cay Taylan rendkívül finom zenei menüt tálal a hallgatóságnak, melyben elegánsan és egyáltalán nem zavaróan keverednek az orientális, az afro-, a funk-, a soul-, a jazz- vagy a dub-reggae elemek, az ütõs vokálok és a vérforraló ritmusok.
A hatalmas kivetítő előtt négy konzol, azokon egy-egy Sony VAIO laptop és egy-egy keyboard. A gépeket négy öltönyös, csak a legszükségesebb mozdulatokat végző ember kezeli.
lemez n Omara Portuondo: Flor de Amor Bizony, nagyon úgy fest, a Buena Vista Social Club lendülete és minõsége meg nem törik, az istenért sem. Félévente egy-egy lemez, a megszokott társasággal, figyelemmel, gondoskodással - és hát a csúcson.
Rég elmúltak már azok az idõk, amikor a fõvárosi meleg férfiaknak nyilvános vécékben, néhány "alternatív" presszóban és zártkörû házibulikon kellett hajkurászniuk egymást. Budapestet ma sokszínû melegélet jellemzi, számos nyilvános találkahely közül választhatnak a kan-csókra vágyó homoszexuális hímek. Vegyük hát számba õket!
Az UEFA döntése, hogy az idei BL-döntõt Gelsenkirchenben rendezi, az igazi futballturisták számára tökéletes döntés volt, hiszen kizárólag csak a meccsre kellett koncentrálni. A város legkevésbé sem tartozik az utazási irodák hagyományos célpontjai közé. Nem lehet olyan vastag egy Németországról szóló útikönyv, hogy említse. Jellemzõ, hogy a fináléra megjelentetett hivatalos kiadvány a környék három nevezetessége között - két esseni látnivaló mellett - egy duisburgi ipari parkot ajánl figyelmünkbe.