Oliver hazatelefonál

Oliver Stone: Tőzsdecápák - A pénz nem alszik

Film

Gordon Gekko szabadul. 2001-et írunk, ősziesen napos idő, rozsdálló ikertornyok. Az ifjú narrátorból csak úgy dől az őszi líra, kambriumi ősrobbanásról, buborékokról, az emberiség keletkezéséről beszél: e saját, monstruózus nagyságunk előtti férfias megszeppenés talán nem a legjobb kezdet, de a börtönkilépő antré, ha nem lőtték volna le már az előzetesekben, méltó nyitánya a fehérgalléros filmes főgonoszok versenyében rendre előkelő helyen végző Gekkónak. A Wall Street hiénája, a hátranyalt hajú brókeristen, a kapzsiságot jól csengő tőzsdeigazsággá emelő penthouse-filozófus 8 kemény évet húzott le a sitten bennfentes kereskedésért, meg amit még nyakába varrtak a cápatársak. Régi dicsőségéből néhány tárgyi rekvizitum maradt, ezeket (s főleg a tárgyi poénok legszebbikét, egy történelmi mobiltelefont) mind jól ismerjük az előzetesekből. Gekko maga is úgy teszi-veszi magát, ahogy az a régi bútordaraboktól elvárható, a taxit azonban már úgy inti magához, ami felér egy hatos erősségű politikai inkorrektséggel. Hogy hova viteti magát, kuplerájba vagy valami házi kosztot szervírozó kispiszkosba, esetleg a kert végébe, ahová a vésztartalékokat ásta, azt legfeljebb a Wall Street 1-2: A hiányzó évek című képregényből tudhatnánk meg, mert azonnal ugranunk kell nyolc esztendőt, hogy még elérjük a csatlakozást a nagy gazdasági világválsághoz. Még mielőtt azonban felkapaszkodnánk rá, az a célcsoport is megkapja a maga hősét, melynek jelesei pajkos gondolatként sem léteztek még akkor, amikor Gekko kívánatos extrém sportként űzte a bennfentes kereskedést. Valahol mélyen downtown, egy módos manhattani tetőterasz közelében egészséges fiatalok ébredeznek: egy brókerfiú és szerelme, a bloggerlány. Mindenük megvan, ami alkalmassá teszi őket, hogy emelt fővel kávézzanak a Starbucksban: két simaképű, vitaminban gazdag forgatókönyv-kezdemény, vagy ahogy az választási hirdetésekben és sportszermárkák bevezető kampányában szerepelni szokott; the next generation. Ennyi felvezetés (ideértve az emberiség kialakulásáról szóló voice-overt is) mégiscsak egy icipici kincstári túlzásnak tűnik, különösen annak fényében, hogy minden jóindulatú híresztelés és évfordulós jókívánság ellenére az eredeti Tőzsdecápák messze nem volt egy Shakespeare-dráma. Komolyan vehetőségének egyebek mellett az is keresztbe tett, hogy mind Gekko, a patás mentor, mind túlbuzgó tanítványa (Charlie Sheen) a kelleténél többször fürkészte a horizontot, persze más-más lelki szükségletből kifolyólag. A horizont kémlelése ezúttal a nemrég ébredt brókerfiú reszortja, picit el is időz az ikertornyok hűlt helyénél, de főleg a fúziós energia a vesszőparipája, meg hogy bosszút álljon jóságos mentora halálba taszításán. Mennyi tennivaló, és még mindig nem sütött el senki egy sikkes egysorosat, a nyakig gombolt brókerdivaton kívül mégiscsak ez számított az első rész szexepiljének. Mondanivalóban egyébiránt nincs hiány, Gordon lelkes egyetemi hallgatósága előtt bemondja a tutit a gazdaság fenntarthatatlan helyzetéről, és rá két percre össze is omlik a világ, ami viszont az elé a vizuális kihívás elé állítja Oliver Stone filmrendezőt, hogy miként is ábrázolja Godzilla pusztítását Godzilla nélkül. Hát úgy, hogy a nyomaték és a szimbólumkedvelők kedvéért buborékokat eregetnek az ovisok a Central Parkban, de ha ettől sem fagyott volna meg a vér az ereinkben, ott az utcákon hömpölygő, mit sem sejtő tömeg - ezek vagyunk mi, mutatja Stone, ezek meg ők, s már nyílnak is előttünk a zárt ajtók, ahol a legnagyobb bankvezérek tanácskoznak. Csókolom, merre találom az alvilágot - hát valahogy így mutatja meg Stone is, milyen pénzügyi keresztapának lenni, és azt is, mit fogyasztanak a hatalmasok: fánkot kávéval. Íme, egy bennfentes infó, Gekko is az ilyet szerette. Apropó, Gordon, ő az atyai vonalon ejtőernyőzik vissza a történetbe, mert a bloggerlány az ő kislánya, egy szelíd Gekko, aki természetesen hallani sem akar levitézlett nemzőjéről. Segít azonban a brókerfiú, aki az emberiség jövőjét éppúgy szem előtt tartja, mint saját bankszámláját, s e kettő közül sajnálatos módon az előbbi kerül ki győztesen. Említettük Godzillát és Keresztapát, de E.T. még nem jött elő, pedig a Tőzsdecápák 2 ifjú hőse tisztára, mint a kis Elliott, akinek barátaihoz fűződő lojalitásához és könnyfeltáró-felitató képességeihez nem fér kétség. Oliver Stone sokkal inkább az E.T.-hez, mintsem a Wall Streethez készített folytatást, ami pedig Gekkót illeti, ő megint jól jött ki a dologból; vénségére saját standot kapott a brókerfiúk és bloggerlányok bálján. Produkciójának ugyan egyetlen másik fellépőhöz sincsen köze, de azért jó, hogy van, így legalább a régi rajongók is kapnak valamit. Kapnak is, a film harmadik harmadában például Douglas Gordon Gekkó-s frizurát és hozzá tartozó öltönyt csináltat magának, a háttérből pedig Kirk egyik korabeli portréja is befigyel.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”