Film

A szereptévesztések filmje ez a krimivígjáték. A főszereplő, Márk könyvelő ugyan, de mivel jó a csajozásban és ott lapul a polcán az Atkinson-féle Pszichológia tankönyv, úgy véli, terapeutaként is megállná a helyét.

Mindennapi helyzet: az autósiskolában kenőpénz az ára a sikeres vizsgának. Csakhogy a tanuló ez esetben egy politikai aktivista. A rendező új színielőadása kapcsán korrupcióról, politikai és társadalmi apátiáról, és a filmezés nehézségeiről beszélgettünk, de szóba került az egykori SZFE és persze a Freeszfe is.

Így, a huszon-X-edik Marvel-mozinál nehéz már újat mondani a világ megmentéséről, a gonoszról meg a nagy erőről, ami természetesen nagy felelősséggel jár.

Hazatérős filmben az amcsik erősek. Évente több tucat produkcióban utazik családtagja temetésére egy-egy nagyvárosban elpuhult főhős.

Valahol Angliában járunk, egy lakóautóban.

Amikor Sztupa és Troché elmerültek az éjszakában, nos, nem maguktól tették.

Váratlanul időszerű és telített volt 1992-ben Bernard Rose Kampókéz című horrorfilmje.

A héten mutatják be Tolvaly Ferenc Szent Ignác útja című filmjét. A film producerével a zarándokfilm valósághoz való viszonyáról, hitelességéről is beszélgettünk.

Amikor Sztupa és Troché visszahúzódtak a mezőgazdaságba, Sztupának volt egy remek ötlete arra nézvést, hogyan lehet azt a legkevésbé feltűnően csinálni.

A költőknek is élni kell valamiből, a krimi pedig jól fizet. Cecil Day-Lewis angol-ír költő keresetkiegészítésként Nicholas Blake álnéven írta bűnügyi regényeit egy bizonyos Nigel Strangeways nevű detektívről – ennek egyik darabját láthatjuk most viszont sorozatként.

A múlt kísérteni tudja az embert – halljuk Hugh Jackman kellemesen fájdalmas hangján, és már érezzük is a szavak mögött bujkáló gyötrelmet.

Ember embernek farkasa, a világ pokol, amelyben az emberek elkínzott lelkek és egymás kínzói is egyben – a pokol a másik ember, tehetnénk még hozzá.

Egy Guy nevű srác minden áldott nap ugyanabban az időpontban kel, ugyanazt a reggeli, semmitmondó rutint pörgeti, munkába menet pedig ugyanazokkal az emberekkel találkozik, és ugyanazt a kávét rendeli a jól ismert baristájától.

A valóságtól kábé másfél utcányira laknak a rom-kom hősök, azok a lányok és fiúk, akik Ernst Lubitsch óta addig-addig utálják egymást, míg végül heves ölelésben forrnak egybe, beteljesítve a boldog véget.