Interjú

„Senki nem fogja bevallani”

Schwechtje Mihály rendező

Film

Mindennapi helyzet: az autósiskolában kenőpénz az ára a sikeres vizsgának. Csakhogy a tanuló ez esetben egy politikai aktivista. A rendező új színielőadása kapcsán korrupcióról, politikai és társadalmi apátiáról, és a filmezés nehézségeiről beszélgettünk, de szóba került az egykori SZFE és persze a Freeszfe is.

Magyar Narancs: Vidám, otthonos, hétköznapi korrupció, így jellemezted a Hajtűkanyar Autósiskola című új előadásodat. Miért épp a korrupciót választottad témádul?

Schwechtje Mihály: A családunkban volt egy hasonló autósiskolai történet. Amikor szembesültünk azzal, hogy a jogosítvány megszerzése körül alapvető korrupciós szituáció van, azt éreztem, mindez nagyon pontosan rámutat arra, ami mostanában Magyarországon történik. Annyira nyomasztó, amiben vergődünk, hogy úgy döntöttem, sokkal jobb lenne egy picit nevetni rajta. Ezért választottam a fekete komédiát műfajként. A bemutató után rögtön jött is egy-két visszajelzés, hogy igen, vicces az előadás, de ugyanakkor roppant nyomasztó is.

MN: Mint a közeg, amelyben élünk?

SCHM: Igen. Ahol ráadásul alapállapotnak látom a közönyt. A rendszerváltás megtörténtével az emberek belecsöppentek ugyan a szabadságba és a demokráciába, viszont nagyjából fogalmuk se volt róla, hogy mik ezek és mik a játékszabályaik. A kormányok nem tettek semmit azért, hogy az átlagember fejében letisztulhasson, melyek a demokrácia alapkövei. Azt tapasztalom, hogy a nagy többség rettentően tudatlan ebben a kérdésben, ami elsősorban azért hatalmas probléma, mert így nem tud összekovácsolódni egy olyan, a demokrácia mellett elkötelezett kritikus többség, amely a hatalom visszaéléseit tudatos nyomásgyakorlással megakadályozhatná. Sokan nem gondolják, hogy ezek a kérdések épp olyan fontosak számukra, mint a levegő, vagy az, hogy legyen étel az asztalukon. Nem gondolják, hogy mindez létszükséglet. Nekik ezek csak absztrakt, érthetetlen fogalmak, amelyeket nem kötnek össze a saját hétköznapjaik életminőségével.

MN: A jogosítványszerzés csak kispálya, nálad nem a politikai, óriási összegeket mozgató korrupcióról van szó. Miért nem?

SCHM: A kis hétköznapi ügyeinkben is folyton megjelenik a korrupció. Amikor jön a gázszerelő megnézni a cirkót, és a fizetésnél megkérdezi, hogy kérünk-e számlát, mert ha igen, akkor plusz 30 ezer forint lesz a vége. Minden ilyen harmincezer forintos spórolással a nagy játékosok nagy lopásait legitimáljuk. Valójában a cél az volt, hogy egy egész korrupciós spektrumot bejárjon a darab. Megjelenik benne a kisember, de mozgásba kerül a politikai szint is, belelátunk abba, hogy milyen módszerek kellenek a hatalomért folyó küzdelemben. Lehet, hogy nagyon közhelyes állítás, de addig nagyon nehéz elvárni azoktól, akiket megválasztottunk a képviseletünkre, hogy ne legyenek kapzsik, ne akarjanak a földek újraosztásának, az uniós pályázatoknak vagy a közbeszerzéseknek a nyertesei lenni, amíg mi a hétköznapok szintjén elfogadjuk, életben tartjuk vagy épp haszonélvezőként működtetjük a korrupciót. Azért is van szerintem az, hogy a rendszerszintű, a hatalmi politikát átszövő korrupció nem üti ki a biztosítékot, mert nagyon sokan úgy gondolkodnak, hogy „én is így csinálnám, ha meglenne a lehetőségem, ő ügyesebb volt, amúgy is a győzteseké a világ”. Jelenleg már mindent áthat a korrupció, és ez drámai.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A varacsk alatt

Jane Campion hosszan megpihent legutóbbi rendezése, a 2009-es, Keats életéről szóló Fényes csillag után, azóta csak egy remek krimisorozatot, A tó tükrét láthattuk tőle.

A hiányzó hetes

Milyen kapcsolat van egy széndarab és egy tájkép, vagy a „szabálytalanul” szabályos mértani test és egy karkörzés között? Mire (vagy kire) utal a kiállítás címe? Miért fontos a hetes szám?

Vif

A zseni a polgári életben örök vesztes, akinek talán szüksége is van ezekre a vereségekre. A művészetpszichológia érdekes kérdése lehetne, hogy a vásott romantikus közhelyek közül vajha miért épp ez maradt oly kedves mindmáig a 19. század gyermekded ábrándjait zordan elvető és rendre kifigurázó színházi alkotók számára.

Egy szabad ember

  • Babarczy Eszter

„Egy elkövetkező nemzedéknek, akik remélhetőleg szerencsésebbek és bölcsebbek lesznek, mint mi voltunk”indul a harminc év történetfilozófiai, eszmetörténeti és politikai írásait összegyűjtő kötet. Gyurgyák nem változtatott az eredeti szövegeken, összeállításuk mégis politikai tett: a szerző hitvallást tesz, amelytől az ország sorsának jobbra fordulását várja. Ez a hitvallás egy angolszász típusú konzervativizmusé, amely, mint Gyurgyák maga mondja, elveszített lehetőség volt a magyar történelemben, különösen a rendszerváltás után.

Majd legközelebb

  • Rádai Andrea

Nem sikerült leváltani a féldiktatórikus rendszer kormányát, így a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetését sem tudtuk megakadályozni: nem nyertünk a ProTest – Út a forradalomhoz című színházi társasjátékban. De ez talán mellékes is, mert itt az út volt a fontos, a viták, a közös gondolkodás, a billegés a cselekvés képességének eufóriája és a tehetetlenség letargiája között.

Törvényen kívüli ösztönök

Nyolc afrikai férfi táncos jön ki a színpad elejére. Meztelen testükre húzott fekete öltönyükben felsorakoznak a rámpán, farkasszemet néznek a közönséggel. Kitartóan, sokáig. Miféle szakadékot lép át, vagy nem lép át a tekintetünk? Az ő szemükben lehetne düh, méreg, dac, elég, ha a gyarmatosításra, háborúkra, a menekülthelyzetre gondolunk. De nincs. Csak úgy néznek.

Vissza a szamárpadba

  • A szerk.

Nagyszabású szélsőjobboldali összejövetelnek, öndefiníciója szerint egyenesen csúcstalálkozónak adott otthont a múlt hétvégén Lengyelország fővárosa. A The Warsaw Summit házigazdája a Jog és Igazságosság (PiS) és Jarosław Kaczyński pártelnök voltak, vélelmezett titkos célja pedig az, hogy az európai hasonelvű pártokat egységbe kovácsolja.

„Párizsban minden volt”

  • Artner Sisso

A Jel Színház alapítója a vajdasági Magyarkanizsáról indult képzőművészként, s előbb Budapesten, majd Párizsban lett táncos és koreográfus. Legutóbbi darabja, az OMMA kapcsán beszélgettünk, emlékezve az első előadására, a Pekingi kacsára is.

Hozza a kötelezőt

  • Sausic Attila (Berlin)

Németországban megszigorították a járványellenes intézkedéseket. Angela Merkel megjelenésünk napján adja át irodáját a parlament által szerdán megválasztott szociáldemokrata kancellárnak. Olaf Scholz általános oltáskötelezettség bevezetését tervezi. S mennyi szép törekvés és nemes szándék említhető az új kormány programjából!

„Rohadjon szét ott, ahol van!”

A szakértő szerint kisebbek, az építtető szerint megfelelő méretűek a Nagy-Magyarországot bemutató mórahalmi Mini Hungary Park makettépületei. A Szegedi Törvényszéken zajló büntetőper nem azt vizsgálja, mi mekkora, hanem hogy meg akarták-e rövidíteni az államot és az Európai Uniót.

„Innen csak elmenni lehet”

Négyszázszoros ingatlanár-különbség is lehet Budapest belvárosa és például a Békés megyei Kevermes vagy Kötegyán között. Kevermesen jártunk, s mellbevágó szegénységet és pusztulást láttunk.