tévésmaci

Szamárpaprika

  • tévésmaci
  • 2021. szeptember 1.

Film

Amikor Sztupa és Troché visszahúzódtak a mezőgazdaságba, Sztupának volt egy remek ötlete arra nézvést, hogyan lehet azt a legkevésbé feltűnően csinálni.

Termelni fogunk. Mi sem természetesebb, bólintott Troché, a mezőgazdaság termelő ágazat. De mit? Azzal ne törődj, Troché, kész tervem van. Kórót nevelünk. Jó, rendben. Tudod, szereti az a jó ázalékos talajt. A kóró? Igen, az. (Itt meg kell szakasztanunk a törénet fonalát, s szokásunktól eltérően – bizonyos várakozásoknak elé vágva – magáról a történetről kell szólnunk. Tehát ez a történet kurvára nem úgy folytatódik, hogy Troché megkérdezi Sztupát, hogy te, Sztupa, a kórótermelés, különösen a nagybani nem amolyan cigányprivilégium-e, ahogy az olaszok mondják: Coro degli Zingari? Nem az van, hogy amikor megy a termelő egy szekér kóróval a felvásárlóhoz, énekel, míg a lovakat hajtja? Valahogy így, hogy Chi del gitano i giorni abbella? És erre Sztupa egészen biztosan nem válaszolja majd azt, hogy nem, Troché, semmi ilyesmiről szó sincs, s még arról is biztosíthatlak, hogy amikor befordul a szekerével a felvásárló telepére, az nem siet elejbe – tudod, Troché, így mondják, elejbe –, szóval nem siet elé, s nem kérdezi tőle, amit úgyis lát, hogy tudniillik, kóróval jöttél? Szó sincs ilyesmiről, Troché. Rögzítsük tehát mi is még egyszer, ahogy Ómafa feljegyzései is, aláhúzva, hogy a fentiek egyáltalán nem szerepelnek a történetben. Ez egy szimpla történet. S a továbbiakban nem is szólunk bele. Remélhetőleg a többibe sem.) Kerestek egy kóróföldjeiről híres vidéket, mert köztudomású, hogy a kóró vidéken gyorsabban és nagyobbra nő, s ott beszálltak a termelésbe. Kisüzemi módszerekkel, a tszcs felvásárlójához hordva a letört kórót (nem árulunk el nagy titkot: nem is volt más felvásárló). Útközben énekeltek a bakon, a cigányok meg integettek a kocsma előtti kis térről, ahol épp a tanító úr szónoklatát hallgatták, hogy szevasz, Sztupa, szevasz Troché. A felvásárló eléjük sietett, s közben egy kendővel csapkodta maga körül a legyeket. Kétségkívül mondott is valamit, de épp akkor harsant fel a szomszédos dohánybeváltó kürtje, úgyhogy egy vak hangot nem lehetett hallani a szavaiból. Lemázsálták a kórót, és szép dohány ütötte a markukat (de ezt még arrafelé sem mondták így).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.