Interjú

„Inkább patrónusnak mondanám”

Csáky Attila producer

Film

A héten mutatják be Tolvaly Ferenc Szent Ignác útja című filmjét. A film producerével a zarándokfilm valósághoz való viszonyáról, hitelességéről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Játékfilmek, dokumentumfilmek gyártásvezetőjeként, producereként ismert, Mészáros Mártával, Szász Jánossal, Vágvölgyi B. Andrással dolgozott együtt. Tolvaly Ferenc zarándokfilmjei azonban más világnézetet, vagyis inkább a földi világtól való elrugaszkodást képviselik. Hogyan került ennek a műfajnak a közelébe?

Csáky Attila: Valóban gyakrabban készítettem történelmi vagy szerzői filmeket, de ennek is van előzménye a filmográfiámban. Társproducere voltam Szaladják István Madárszabadító, felhő, szél című 2006-os játékfilmjének, ami ugyancsak egy spirituális utazás volt. Tolvaly Ferencet régóta ismerem, és más jellegű egyéb munkák mellett, az iszlámról szóló, Boszporusz felett a híd című 2007-es zarándokfilmjében is együttműködtünk.

MN: Az ismertetőben azt olvasom, hogy a film „Tolvaly Ferenc regénye alapján készült”, de a regény is csak most jelenik meg. A Szent Ignác útja fikció vagy dokumentumfilm?

CSA: A regényben természetesen benne van annak a több mint 600 kilométeres zarándokútnak a leírása is, amelyet Loyolai Szent Ignác 500 évvel ezelőtt megtett, mielőtt megalapította volna a jezsuita rendet. A könyvben Tolvaly Ferenc – aki három éve megtette az utat – a többi közt a saját élményeit is elmeséli. A filmben viszont négy fiatalember teszi meg az utat a lelki vezető jezsuita atyával, José Luis Iriberrivel. A stáb Ignáchoz hasonlóan a baszkföldi Loyolából indult, és 22 nap elteltével érkeztünk a katalóniai Manresába, miközben mindennap forgattunk.

MN: Hogyan választották ki a szereplőket?

CSA: A jezsuita rend tette közzé a felhívásunkat. Rengetegen jelentkeztek, velük a film másik forgatókönyvírója, a jezsuita rend munkatársa, Balázs Zsuzsa beszélgetett el, s e beszélgetések alapján választottuk ki azt a négy fiatalembert, két lányt és két fiút, akik így a film szereplőivé váltak. De hangsúlyoznám, hogy ezek a fiatalok nem a filmre, hanem a zarándoklat közbeni lelkigyakorlatra jelentkeztek. Olyan zarándoklatra, amely egyúttal filmforgatás is, ezért cserébe felajánlottuk nekik, hogy biztosítjuk a megfelelő körülményeket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.