Jó, tartsuk vissza a vizet – de kinek a földjén?

Kis-Magyarország

Domaszék mellett nyolc hektáron 25 ezer köbméter csapadékvizet tároznak egy kaszálón a száraz nyárra készülve, ehhez kilenc tulajdonossal kellett megegyezni.

Nem a Tiszából, Dunából kell vizet vinni a kiszáradó Dél-Alföldre az építőipari cégeknek hasznot termelő drága beruházásokkal, hanem ott kell tartani a csapadékot, ami oda esik. Ez a szempont kerül szóba a leggyakrabban a Homokhátság elsivatagosodásáról szóló írásokban. A vízgazdálkodás visszásságainak és a klímaváltozás következményeinek bemutatása mellett erről szól Szendőfi Balázs Eltékozolt vizeink című dokumentumfilmje is.

A kérdés az, hol tartsuk vissza a csapadékvizet: kinek a területén?

A belvízelvezető csatornák zöme alkalmas erre, mert állami tulajdonban van, de ez nem jelent nagy felületet. Ez a probléma nem csak a vízügyeseket és a természetvédőket foglalkoztatja, azokat is, akiknek a gazdálkodás már az öntözéssel együtt is egyre nagyobb gond.

Csongrád-Csanád megyében a gazdák – az agrárkamara kérésére – nemrég zsilipeket, csatornákat fotóztak, amelyek üresek, pedig talán fel lehetne őket tölteni vízzel az esők nyomán, és az hatna a környező földek talajvízszintjére. A Zöld Gerilla Mozgalom tagjai – köztük gazdák is – csatornákat zárnak el, hogy megtartsák a vizet. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság elektronikus felületet hozott létre, ahol a tulajdonosok jelezhetik, ha meg szeretnék tartani a csapadékot a földjükön. Erre már területalapú támogatást is lehet kapni. A Zöld Gerillák szerint hatóságilag kellene kijelölni azokat a földeket, amelyek alkalmasak vízvisszatartásra az objektív természeti adottságok alapján. Ugyanis önkéntes alapon, és a támogatással együtt sem jön össze annyi vizet tározó terület, hogy az az egész vidék klímájára, vízháztartására hatással legyen. A tulajdonjoghoz szerintük nem kellene hozzányúlni, elég lenne előírni kötelezően a művelésiág-változtatást.

Az, hogy ez megtörténik-e, az államon múlik. Az érintett közösségek között viszont vannak, amelyek a maguk hatáskörében próbálnak tenni a kiszáradás ellen.

Az 5036 lakosú, Szegedtől 11 kilométerre, nyugatra fekvő Domaszéken az önkormányzat terve alapján elárasztottak nyolc hektárnyi területet. Ez legelő, kaszáló, kilenc tulajdonosé. Sikerült mindenkit meggyőzni, így elindulhatott a munka, bár Sziráki Krisztián polgármester Facebook-posztja alatt, amely a projektet mutatja be, ott egy kételkedő hozzászólás: „lassan nincs mit kaszálni, nádas lesz a legelőnkből”.

„Azzal a tulajdonossal, aki ott folyamatosan kaszál, nehéz volt elfogadtatni, hogy lesz néhány hónap, amikor rá sem tud menni a területre – mondta a Narancs.hu-nak Sziráki Krisztián –, viszont a tervek szerint később sokkal gazdagabb lesz a kaszálék. Ezt is mérni fogjuk, összehasonlítva az előző évi mennyiséggel és minőséggel.”

Bár a Homokhátság kiszáradása a folyószabályozások és a belvízelvezető csatornarendszer kiépítése nyomán több évtizede zajló folyamat, azért voltak közben csapadékosabb évek. A domaszéki polgármester emlékszik az ezredforduló idején megélt belvizes időszakra, amikor a lezúduló csapadék miatt tanyák vizesedtek fel, váltak lakhatatlanná, és száz hektárokban lehetett mérni azt a területet, amelyen nem lehetett dolgozni, mert állt rajta a víz. Akkor épp az derült ki, hogy az elvezetőrendszer nem elég jó.

„Innen nézve érdekes volt az akkori reakció. Gépeket vett az önkormányzat is, a döntéshozók az átlagosnál járatosabbak lettek a vízügyi feladatokban” – mondja a polgármester. – „A gazdálkodók megtanultak kotrógéppel, egyebekkel dolgozni. Kitapasztalták, hogy a közelükben hol az a csatorna, amely, ha szükséges, levezeti a földjükön összeszaladt vizet. 2000-től – az aszályos évek mellett – négy-ötévente lehetett belvízre számítani, legutóbb 2015-ben. Most már tíz éve csak az a gond, honnan szerezzünk vizet. Az utóbbi néhány évben a tanyák kis mélységű öntözőkútjai, és azok is gyöngébben adnak vizet, elapadnak, amelyek a háztartást látják el.”

Az önkormányzat az előző polgármester, Kispéter Géza kezdeményezése nyomán foglalkozott ezzel a problémával. Készíttetett terveket a vízmegtartásra, öt helyszínen. Nemrég a WWF Magyarországgal közösen ebből kettőt választott ki a település. A természetvédő szervezet támogatásával elkészíttették a vízjogi engedélyes tervet. Csatlakozott a Coca-Cola Magyarország is, mert vállalta, hogy amennyi vizet feldolgoz, annyinak a megtartásához anyagilag hozzájárul. Összesen mintegy harmincmillió forintba került műtárgyak kialakításával megoldani az ábrahámszéki terület ideiglenes, szabályozható vízborítását. 25 ezer köbméter az a mennyiség, amit visszatartanak a legelőn és csatornában.

 
Bessy, az elkóborolt német juhász (a nyakában lévő biléta alapján sikerült felhívni a tulajdonost) iszik az ábrahámszéki elöntés vizéből. Vadludak, bíbicek is vannak
Fotó: A szerző felvétele
 

„Ősszel elkezdjük beengedni a vizet, és áprilistól május végéig fog kiszáradni, elkezd sarjadni a fű – mondta Sziráki Krisztián –, és júniusban, amikor kezdődik a nagy szárazság, lehet először kaszálni. A vízszintet többen is figyelik. A közeli tanya gazdája, mert hozzá van a legközelebb, figyel a csatornaőr, és már a vadásztársaság is, lelkesen. Arra nem számítottunk, hogy nem csak a környék vízháztartása javul, hanem olyan madarak is megjelennek azok a nagy felületen, amelyeket hosszú ideje nem lehetett látni. Ludak, de védett madarak is. Nem a spanyolviaszt találtuk föl, ez a terület és még jó néhány eredetileg ilyen volt, állt rajta a víz hónapokig.”

A domaszéki önkormányzatnál arra számítanak, hogy ebből a projektből ők is okulnak, és a gazdák is. Talán sikerül megnyerni azokat, akik a későbbi vízmegtartó beruházások érintettjei lehetnek. Már az is nyereség Sziráki Krisztián szerint, ha a földtulajdonosok tisztába jönnek azzal, hogyan működik a zsilip, mi a szerepe a betétpallónak, érdekli őket, mennyi víz van a csatornában.

 
Sziráki Krisztián domaszéki polgármester a vízmércénél
Fotó: A szerző felvétele
 

Jellemző ránk, hogy – mint a Telex idézte Kozák Péternek, az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság (Ativizig) igazgatójának egy előadását – elvárjuk a természettől és az államtól, hogy pont akkor legyen vizünk, amikor szükségünk van rá, és csak annyi, amennyi kell, de ez nem megy ilyen egyszerűen. 

Az Ativizig a Vizet a tájba programban 514 zsilipet zárt le olyan csatornákon, amelyeket eredetileg belvízelvezetésre építettek. Az igazgatóság is közölt egy drónfelvételekből összeállított videót a Facebookon arról, hogy a működési területén hol tart vissza vizet. Ezek között egy nagyobb kiterjedésű terület látszik: Derekegyháznál egy magántulajdonú legelő. A többi helyen jellemzően csatornákban, illetve tóban tározzák a vizet, a nemzeti parkkal alakítottak ki vizes élőhelyet, vagy mint a Királyhegyesi-Szárazér esetében, olyan helyen, amely mindig vizes, nádas terület volt, ahol nem kell a tulajdonosokkal egyezkedni.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.