Amikor Sztupa és Troché az apály-dagályt manipulálták, ügyködésük nem várt eredményt hozott, ami először sokaknak nem is tűnt fel, de amikor már égett a ház, hiába rohantak tömegek a vödrökért, azokat idejekorán eldugta valaki. Mindazonáltal ketten kevesen lettek volna terveik megvalósításához, így kénytelen-kelletlen bevonták Ómafát is, aki persze rögtön gyanút fogott, nem szoktatok csak úgy odaszólni, legfeljebb üzentek, vagy úgy kell kitalálnom, ha akartok valamit, most meg felveszem és Sztupa vagyok, hogy vagy! Hát azt hiszitek, hogy én ezt beveszem? Mondjátok gyorsan, hol van a malom? Milyen malom? Te hülye vagy, ez itt egy mérőléc, láttál már ilyet? És ha láttam? Na, ezt kell tartanod, egyenesen, függőlegesen és merőlegesen a földdel. Mindig odaállsz vele, ahova Sztupa irányít, én megyek átöltözni, mondta Troché, és világvárosi irodakomplexumuk egyik hátsó traktusába vonult vissza, ahol a lakberendező egy hetvenes évekbeli vidéki művház öltözőjét álmodta újra. Sminktükör, karosszék, parfümpumpa, volt ott minden, mint egy közepes költségvetésű francia filmben, ami az orfeumok világát kívánta enyhén stilizálva megjeleníteni valami izzadt miliőben. Troché úgy ment be, mint egyszerű Troché, de úgy akart kijönni, mint egy alsó középosztálybeli német turista, rozsdaszínű svédzsebes kordbársony nadrág, hajtókával, vadászpulóver, kék/zöld kifordítható esőkabát, satöbbi. Tüköraknás Hasselblad. Aztán halkan a repülőtérre hajtattak, s egy gyorsjáratú géppel meg sem álltak a megfelelő tengerparti városkáig. Ez a sziget dagály idején egyszerűen eltűnik a víz alatt, mutatott a parttól körülbelül negyven-ötven méternyire fekvő kis zöld kupac felé Sztupa, s az aktatáskájából egy gondosan összehajtogatott barna munkaköpenyt halászott elő. Míg akkurátusan felöltötte, Ómafa azon gondolkodott, honnan kerülhetett ide ez a földmérő-felszerelésekkel teli mikrobusz, méghozzá UVATERV felirattal az oldalán. A mi tévénkre az van felírva, hogy Funai, de az sem az oldalára, hanem az elejére, bele a pofádba, néha a műsor helyett is azt nézem, s megpróbálok értelmes szavakat kirakni a betűiből, ahhoz mit szólnak, hogy Fiuna? Szerintem is jó, nem úgy, mint a műsor.
Péntekről (22-e) csak annyit, hogy a Film Café nyilvánvalóan kirabolt egy brit turkálót, ami azért jó, mert az angol sorozatok a legjobbak, délután háromkor, ill. este nyolckor indítanak is egyet, Davis Suchet-vel és Matthew McFadyennel: Így élünk most (ránézésre a 19. században), úgy vélem, királyság lesz. Annak persze nem kell annyira örülni, hogy tovább szabdalták a részeket, de úgyis felvesszük, s lezúzzuk egybe' az egészet egy szép tavaszi éjszakán.
Szombaton ugyanezen portfólió részeként egy 1999-es Copperfield Dávidot is elcsíphetünk délelőtt és este, ebédre meg ott A Sierra Madre kincse a Dunán, amikor Humphrey Bogár ás abban, az tényleg nem semmi, azt az átizzadt ingét neki!
Vasárnap tovább piszkoskodnak a fisendcsipsz-zabálók, este nyolctól Suszter, szabó, baka, kém az HBO-n. Utána kis csapatunk kilátogat Rákosrendezőre, hogy Kovács Lajos vezetésével megnézzük Szász János máig legjobb filmjének a helyszíneit (Woyzeck a Dunán). Apropó, maguk szerint hogy kell írni: Rákos rendezőpályaudvar, Rákosrendező Pályaudvar vagy Rákosrendező pályaudvar?
Hétfőn lesz egy német film a Filmbox Extrán éjjel fél kettőkor, az a címe, hogy 4 perc - egy koros zongoratanárnő és egy vadbakfis szép és szomorú története. A fő műsoridőt ma a Cinemax viszi el, amikor is nyolctól egyszerre letolja a Fekete tükör c. brit sorozat komplett első évadát - nem nagy ügy, csak három rész az egész, igaz, már az elsőben arra megy ki a játék, hogy a miniszterelnök keféljen-e egy sertéssel, vagy inkább mégsem. (Ez van, tőlünk lopnak az ángilusok feszt irodalmat, a Harry Pottert Békés Páltól, az ember-sertés szerelem testi örömeit meg Hazai Attilától.) S ha már Shakespeare országában is lopnak, jobb nem tévézni, mert jön valaki, és fejbe kólint a BBC etikai kódexével, mint valami Kézai Szájmon.
