(2013-03-21)
A hagyományos televíziózás hivatalosan is befejeződik Magyarországon: 2013 novemberében már nem lesz az országban olyan háztartás, amely csak ún. analóg földfelszíni vétellel nézne tévét (azaz kizárólag szoba- vagy tetőantenna használatával, bármiféle előfizetés nélkül).
Szerencse a szerencsétlenségben: Orbán Viktor miniszterelnök és Pintér Sándor belügyminiszter kiszállt a katasztrófa sújtotta autópályára, s rendbe tették az ország dolgát. Tették mindezt álruhában, szerényen, tűzoltók és rendőrök között elvegyülve
Nincs a világon még egy olyan üzletág, amely ennyi ember halálához járulna hozzá, és ilyen szabályozatlan lenne. Miközben nagyjából percenként lőnek valakit agyon, számos országba könynyebb igazi fegyvert importálni, mint játék pisztolyt. Ennek a brutális káosznak próbálnak véget vetni az ENSZ tagállamai a március 18. és 28. között rendezett New York-i fegyverkereskedelmi tárgyalásokon.
"Naná, hogy el kellene hagyd Erdélyt, Tel-Avivig meg se állj, mocskos zsidó szuka!" - ez a sokadik ugyanolyan jellegű üzenet, amit az úgynevezett "autonómia" vagy "székely szabadság napja" címen meghirdetett március 10-i tüntetés után kaptam, mivel a demonstrációról kritikus hangú jegyzetet tettem közzé (A magunk torkát, www.manna.ro, 2012. március 12.). Nem én vagyok az egyetlen; és aki nem ért egyet vagy kételkedik, és vállalja a nyilvános, fél-nyilvános (például közösségi oldalakon történő) megszólalást, hasonló reakciókra számíthat. A gyűlölködő hangnem már rég nem ismeretlen Erdélyben sem, de a szélsőjobb hangvétel most erősödött fel, amikor a székelyföldi politika kisajátításának heteit éljük.
Simor Andrást és a Nemzeti Bank vezetését a kormány régóta vegzálta, csúf eszközökkel: lecsökkentette fizetéseiket, a felügyelőbizottsággal piszkáltatta, végül mondvacsinált ürüggyel rájuk uszította a számvevőszéket (utóbbi azt is világossá tette, hogy az ÁSZ-nál már rég nincs szó valódi függetlenségről).
A hétvégi Milla-tüntetésről az egyetlen jó, ami elmondható, hogy volt. Legalább egy ellenzéki szervezet kísérletet tett arra, hogy hang- és fényjeleket bocsásson ki a nyilvános térbe. Ezenkívül legfeljebb azt tudjuk róla állítani, hogy elég rémes volt, amit ezennel vissza is szívunk, nehogy megbántsuk különféle barátainkat, köztük lapunk alkalmi szerzőit és rendszeres interjúalanyait, és nehogy kárt tegyünk a bimbózó ellenzéki összefogásban, amely nekünk is, mi tagadás, a szemünk fénye.
Nagy a lárma jobbfélen, már a csapat esze is hazaüzent Európából, hogy baj van a Szaniszlóval. De ki van borulva mindenki a Heti Választól az utolsó turulszoborig, hogy hogyan lehetett kitüntetni ezt a félcédulást. Maga a kitüntető, Orbán ármányos tekintetű papja, Balog Zoltán már a kitüntetés napján, csütörtökön meg is bánta, amit tett - e szavakkal konkrétan: "Nem volt tudomásom a korábban komoly szakmai színvonalon dolgozó külpolitikai szerkesztő és újságíró elmúlt időszakban tett, az emberi méltóságot sértő nyilatkozatairól." Oh, még szép, nem volt tudomása neki.
A Falkland-szigeteken főleg szél van, eső és királypingvinek - igaz, a kutatások szerint a környezetükben nem kevés kőolaj is -, ám hovatartozásuk évszázados vita, feszültség, háborúskodás tárgya. A helybeliek - halászok, juhtenyésztők - viszont jól érzik magukat a fennálló helyzetben, és ennek a minap hangot is adtak.
Nem csak a politikából, Budapestről is távozott. Az elmúlt három évben egyetlen szerepvállalása az Elveszett szabadság című könyvének megírása és tavaly év végi megjelenése volt, melyben legfőképp húszéves városvezetői tevékenységére tekint vissza. Az egykori főpolgármesterrel március 15-én találkoztunk.
Miért néznek rájuk ferde szemmel komolyzenész kollégáik? Mi fán terem a diplomás, városlakó népzenész? Tényleg megfojtja a világzene a táncházat? Kik szereznek manapság népzenét, és egyáltalán: lehet-e élőnek nevezni egy olyan műfajt, amelyért Bartók óta már sokan félreverték a harangot? Erről kérdeztük az MTA Zenetudományi Intézetének igazgatóját. Dr. Richter Pál egyben a Zeneakadémia Népzene Tanszékének alapító tanszékvezetője, a hat éve indult egyetemi képzésről is beszélgettünk.
"Nyoma sincs benne semmiféle romantikus szertelenségnek, külsőséges pátosznak, rossz értelemben vett hatáskeresésnek. Formaérzéke csalhatatlan. Egész zenélése, izzó intenzitása mellett is, fegyelmezett: kristálytiszta logika és impulzív intuíció találkozása." Így jellemezte 1968 márciusában a Film Színház Muzsika kritikusa, a pár évvel később már a német Opernweltet főszerkesztő Fábián Imre a hazánkban akkor debütáló új karmestertitánt, Claudio Abbadót.
A tél kíméletlenségét csakis gonoszabbnál gonoszabb metállemezekkel enyhíthettük, de azért tavaszra is maradt épp elég (amerikai, japán és norvég) csemege.
Letisztult minimalizmus, a szűkszavú közlés mögött felsejlő drámaiság, hipnotikus hatású, céltudatos szikárság. Nick Cave új lemeze és az internet.
Korántsem volt szomorú a vasárnap annak, aki a Müpát választotta menedékül a zord időjárás és a nagycsaládi vendégjárás viszontagságai közt. A Budafoki Dohnányi Zenekar estjén maga a teljes zenekar nem volt jelen, de nem csak ezért volt rendhagyó esemény.
Szöveg vagy zene, zene vagy szöveg - vajha melyiket illeti meg az elsőség az operában? E kérdés körül forog Richard Strauss utolsó operája, amelyet még maga az idős komponista emelt a hattyúdal kitüntetett rangjára - méghozzá az egész pályafutására olyannyira jellemző tudatossággal.
Zenekart talán még sosem láttam sebesebben öregedni. A brooklyni ötös két évvel ezelőtti, második lemezén még a szétrepedés határáig hangosított erősítőkkel kereste a kapcsolódási pontokat az amerikai noise-rock két főága (a Sonic Youth-féle, avantgárd ihletésű kalandosabb vonal és az Unsane nevével fémjelzett durvább, egyszerűbb verzió) között, most, a negyediken viszont már akusztikus gitárokkal és zongorával csatlakozik ahhoz a szintén mélyen amerikai tradícióhoz, amelynek főalakjai közé Neil Youngot vagy Tom Pettyt sorolják.
Todd Philips alig négy éve a Másnaposokkal a piálós-fingós havervígjátékok élmezőnyébe küzdötte fel (le?) magát. Az ilyen mozik - mint a randin nézett romkom és a szex közben stírölt pornó - jobb pillanataikban bensőséges viszonyba kerülnek fogyasztóikkal: miközben röhögünk a nyomorult hősökön, mi magunk is haladunk a leittasodás lejtős útján.
Ha már a remake idejét éljük, és úgysem lehet megúszni, akkor legyen ilyen mindegyik. Szellemesen és invenciózusan átírt, jól kitalált és kellőképp aktualizált. Ahogy a (főcímben íróként tündöklő) Coen testvérek vették munkába az 1966-os Gambitet, amit akkor még Gyalogáldozatnak hívtak.
A Rossz vér és A Pont-Neuf szerelmesei rendezője visszatért, de semmit sem szelídült. A Holy Motorst, mely 13 év után az első filmje, személyesen kísérte el Budapestre. A Cirko-Gejzírben beszélgettünk Kylie Minogue-ról, a rock and rollról és a felhőkön dugásról.
Boldog indonéz tömeggyilkosok, gengszterből lett halálosztagosok, az 1965-ös, kommunisták elleni tömegmészárlások elkövetői szerepelnek Oppenheimer The Act of Killing című filmjében. A rendezővel telefonon beszélgettünk.
A dán tévé-show-man és akcionista újságíró filmjének fő helyszíne a négymilliós Közép-afrikai Köztársaság: glóbuszunk természeti kincsekkel és szépségekkel dúsan ellátott, nem is olyan kicsiny pontja, melynek a politikán kívül semmi oka nincs arra, hogy a világ ma a "bukott államok" első soraiban tartsa nyilván.
A szerző egy régebbi interjúban arról beszélt, hogy szociálpszichológusként nagy szerencse megélni olyan horderejű társadalmi változást, mint amilyen a nyolcvanas évek óta Magyarországon zajlik. Nem is tétlenkedett: 1990 óta tudós krónikása a rendszerváltás utáni időszaknak, kötetek sorában elemzi, értelmezi a velünk történteket.
Beperelte az Apáczai kiadót és ügyvezetőjét volt szerzője, mivel szerinte az ő korábbi művét felhasználva jelentették meg az általános iskolák második osztályosainak szóló matematika-tankönyvüket. A szakértői vélemények ellentmondóak.
Nem először fordul elő, hogy a grafikusként induló, majd a fotó és a videó felé forduló művész egyetlen installációt helyez el egy adott térben. 2011-ben a Paksi Képtár csarnokában kék és fekete dobozokból épített fel óriási, hajóra emlékeztető építményt (melyen egy adott nézőpontból kiolvasható volt a God Bless felirat), egy évvel korábban pedig a Miskolci Galéria fekete műanyaggal bevont terében szókapcsolatok, szavak töredékeit állította ki (ezek a megnyitó előtt "estek le" a falról).
Habár az idei nemzeti ünnep valószínűleg nem annak a szélnek a megidézésétől lesz emlékezetes, melyet az egykori márciusi ifjak keltettek, sokkal inkább attól a konkrét vihartól, amely rendkívül udvariatlanul beterítette hóval a fél országot, és türelmetlenségében annyit se várt, hogy a belügyminisztérium döntéshozói alaposan végiggondolhassák, mit kéne ilyen kínos helyzetben tenni.
A recsegő Szokol rádióban kezdődik A Szabó család kétezredik része - sokaknak ez ugrik be elsőre a rádiójátékokról. Pedig vannak nekünk és rólunk szóló, kortárs és modern darabok, csak alig tudunk róluk. A műfaj ma is él, annak ellenére, hogy a Rádiószínház műhelye 2011-ben megszűnt.
Helyesek vagytok, lelkesek vagytok, tehetségesek vagytok - de ez most nem jó. Mondhatnám, hogy azért, mert még nincsen készen, mert kellene még sok próba, némi dramaturgiai beavatkozás; és ez mind igaz lenne, csak kevés.
Nehéz megfelelő jelzőt találni erre a kekszre, legyen elég talán annyi, hogy olyanokat is levett a lábukról, akik állítólag egyáltalán nem kekszbarátok. Eredetileg a spanyol gyarmatosítók vitték Latin-Amerikába (de az még egy teljesen más változat volt), ma számos országban népszerű, talán Argentínában fordul elő leggyakrabban, de Peruban is az egyik legkedveltebb édes snack.
Számtalan népi időjósló nap szerepel a kalendáriumban. Létük korántsem értelem nélkül való - még ha most Benedekben csalódnunk is kell.
Legfeljebb a negyven fölöttiek emlékeznek a március 21-ei tanácsköztársasági ünnepségek egyik kedvenc hivatkozására, mely szerint a budapestiek május elseje alkalmából vörösre festették a villamosokat. Miért nem szálltak inkább fel?
A hivatalosan március 23-án megnyíló régi-új BMC nemcsak mint a Budapestet és az országot gazdagító jelentős kulturális központ érdekes. Létrejötte és működési alapelve jószerivel egyedülálló Magyarországon, de szerte Európában sem találunk sok hasonlót.
A "Szevasz, köcsög!" ma már bevett baráti üdvözlés tömegsportrendezvényeken vagy hét végi összejöveteleken. Ám szó sincs sértegetésről: a Dagadt Köcsög (DK) Team közel 600 taggal az egyik legfontosabb mozgást népszerűsítő csoport: példát mutatnak leadott kilóikkal, motiválnak a káros szenvedélyekkel szembeni harcban.
