Film

Létezik egy sziget a Kaszpi-tenger orosz (dagesztáni) partjai előtt: az ott lakók a maguk egyszerű módján úgy hívják, hogy Sziget (Osztrov), és már csak félszáz ember lakja.

„Ő Vilmos, aki – ha van bűnbocsánat – talán mára példakép lett. Azoknak legalábbis, akik a botlásuk után, a társadalom legmélyéről próbálnak visszatérni a világba, mindenképpen.”

Szem, kamera, fegyver, fotó, lövés. Megfigyelés, biztonság, hatalom.

Dima 12 éves, börtönben volt. Egyike azoknak a ciszjordániai kiskorúaknak, akiket az izraeliek fogva tartottak.

„Tipikus történet, hogy fejlett országok multinacionális vállalatai olyasmit tesznek a tengerentúlon, amiről odahaza álmodni se mernének.”

A kulcsjelenetben egy darazsat tessékel ki konyhájából a szereplő. Agyoncsaphatná egy újsággal, de ő inkább hokedlin egyensúlyozva tereli egy pohárba a plafonon tartózkodó rovart, majd kiereszti az ablakon. Csak menjen már!

Ma már nincs vita arról, hogy a holokauszt borzalmai átragadhatnak a túlélők harmadik generációjára, az unokákra is. Szélsőséges esetben rémlátomások, pszichés betegségek formájában, gyakrabban a rossz közérzet, a boldogtalanság okozójaként.

Jac pontosan olyan, mint amilyennek a holland nyugdíjasokat képzeljük. Magas, hallgatag, energiáit kertjének gondozásában vezeti le, ahol nemcsak növények vannak, pónilovak és csirkék is. Felesége jó kedélyű asszony, csupa pozitív kisugárzással, hatalmas szeretettel.

Ha a Magyar Narancsból akar megtudni valamit a Belvárosi Tanodáról, a keresgélés során egészen biztosan kiveri a szemét az online felületünk egyik híre 2017 júliusából: „Székre sincs pénze a nehéz helyzetű diákokon segítő Belvárosi Tanodának”.

November 9-én kezdődik a 18. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál. A fesztivál igazgatójával az absztrakt és aktivista filmekről, a félelem nélküli beszédről és a hosszú élet titkáról is beszélgettünk.

Ha valamely internetes keresőbe beírjuk a „Tina” szót, a program automatikusan azzal folytatja, hogy „Turner”.

Amikor Sztupa és Troché a rókák után vetették magukat, nagy volt a kezdeti lelkesedés: sok utazás, mindenféle emberek, éjszakai műszak.

Igen szerencsétlenül végződik egy kis színházi társulat éjszakája, amikor a takarítónő hamarabb hazamegy, és magával viszi az öltöző kulcsát.

Hatalmas a tülekedés Wes Anderson új filmjében, a korábbiaknál is nagyobb, pedig már A Grand Budapest Hotelben is annyi volt a sztár, a szín, a szimmetria – ó, az a híres andersoni szimmetria és keretezés! –, hogy alig látszott ki a sztori.