Film

Tuti Tati

Wes Anderson: A Francia Kiadás

Kritika

Hatalmas a tülekedés Wes Anderson új filmjében, a korábbiaknál is nagyobb, pedig már A Grand Budapest Hotelben is annyi volt a sztár, a szín, a szimmetria – ó, az a híres andersoni szimmetria és keretezés! –, hogy alig látszott ki a sztori.

„Helló, hadd bonyolódjak egy kicsit” – integetett ki néha bocsánatkérőn a sok híres hát mögül. A Francia Kiadásban Anderson már nem is bajlódik a történetmesélés nyűgével, minek is, hisz annyi más teendője akad a széles körben szeretett auteurnek: a régi vágású portások és a történelmi Sacher-torták után most a régi vágású amcsi skriblereknek, pontosabban a The New Yorker hőskorának állít emléket. Alig várjuk, hogy Bill Murray mint örök Anderson-bútordarab jelentőségteljes egykedvűséggel a homlokára tolja olvasószemüvegét, vagy betöltsék a vásznat egy muzeális írógépmárka vágykeltő idomai. És ha lehet még egy kérésünk, mester, történjen mindez egy fapofákkal teli, bolondos szerkesztőségben!

Ráadásul Anderson az előrehaladott frankománia erős rohamai közepette készítette filmjét. A képzeletbeli amerikai lap körül annyira francia minden, hogy mire annyit kiáltanánk, „Tati!”, már Truffaut és Godard szellemét is sikerült pajkos és játékos, könnyed és elégikus, szeretetteljes és groteszk, szóval az Andersonra oly jellemző szerzői módon, miniatűrben, de maximalistán megidézni. A vájt szeműeknek, mert nekik is szolgáltat a mester, Duvivier, Jacques Becker, Clouzot is beugorhat. Ők a francia andersoni krémes nehezebben kivehető rétegeihez tartoznak, de persze nincs olyan réteg, mely mögött ne lenne egy másik – kedvenc elfoglaltsága ez a két kakaó közt a szerzőiség pizsamájába bújt gyermeklelkű művészeknek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.