Verzió 18

„Idén hibrid”

Oksana Sarkisova, a Verzió fesztiváligazgatója

Film

November 9-én kezdődik a 18. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál. A fesztivál igazgatójával az absztrakt és aktivista filmekről, a félelem nélküli beszédről és a hosszú élet titkáról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: A tavalyi fesztiválprogramban érthető módon előtérbe került a pandémia, a nyitófilm a lezárt Vuhanról szóló 76 nap volt. Az idei kínálatban már a pandémiával való együttélés is téma, a Tini­sztorik a karanténban középiskolás szereplői például a telefonjukkal rögzítették új életüket, a szülőkkel való összezártság mindennapjait.

Oksana Sarkisova: Sokkal több film készült idén a pandémiáról, mint tavaly, de nem nagyon találtunk olyanokat, amik nagyon mást mondtak volna a járványról, úgyhogy inkább a pandémiával való együttélésre koncentráltunk. Van egy egész szekciónk a mentális egészséggel a középpontban, amit sokat emlegetnek a pandémia kapcsán, de a mi merítésünk sokkal tágabb. Úgy látszik, más fesztiválok is rá­éreztek a téma fontosságára, nem mi vagyunk az egyetlenek, akik külön szekciót szenteltünk a mentális egészségnek. Hívunk szakértőket, szervezünk beszélgetéseket is. Sok mindent tanultunk tavaly, amikor a fesztivál teljes egészében online zajlott. Idén hibrid rendezvényre készülünk, mozikban is vetítjük a filmeket, és lesz egy online hetünk is.

MN: A Verzió is megtehetné, hogy összeállít egy filmet a magyar középiskolások telefonnal rögzített történeteiből?

OS: A program része a Parrhesia című szekció, mely a félelem nélküli beszédről szól. Ez egy nagyobb eseménysorozat része, amit a Blinken OSA szervez. Lesznek ezzel kapcsolatban beszélgetések, együttműködünk a Free­szfe-vel, és lesz egy felhívásunk is a gimnazisták felé: egyperces filmeket várunk tőlük a félelem nélküli beszédről, hogy ez mit is jelent a számukra. Szóval, mi is igyekszünk megmozgatni a diákokat.

MN: Magyarországra nem annyira a félelem nélküli beszéd, inkább a hallgatás a jellemző. Alig találni például az állami szektorban megszólalót, ha egy-egy újságcikkhez lenne a nyilatkozatukra szükség. Gondolom, hasonló nehézségekkel küzdenek a dokumentumfilmesek is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.