Verzió 18

„Idén hibrid”

Oksana Sarkisova, a Verzió fesztiváligazgatója

Film

November 9-én kezdődik a 18. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál. A fesztivál igazgatójával az absztrakt és aktivista filmekről, a félelem nélküli beszédről és a hosszú élet titkáról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: A tavalyi fesztiválprogramban érthető módon előtérbe került a pandémia, a nyitófilm a lezárt Vuhanról szóló 76 nap volt. Az idei kínálatban már a pandémiával való együttélés is téma, a Tini­sztorik a karanténban középiskolás szereplői például a telefonjukkal rögzítették új életüket, a szülőkkel való összezártság mindennapjait.

Oksana Sarkisova: Sokkal több film készült idén a pandémiáról, mint tavaly, de nem nagyon találtunk olyanokat, amik nagyon mást mondtak volna a járványról, úgyhogy inkább a pandémiával való együttélésre koncentráltunk. Van egy egész szekciónk a mentális egészséggel a középpontban, amit sokat emlegetnek a pandémia kapcsán, de a mi merítésünk sokkal tágabb. Úgy látszik, más fesztiválok is rá­éreztek a téma fontosságára, nem mi vagyunk az egyetlenek, akik külön szekciót szenteltünk a mentális egészségnek. Hívunk szakértőket, szervezünk beszélgetéseket is. Sok mindent tanultunk tavaly, amikor a fesztivál teljes egészében online zajlott. Idén hibrid rendezvényre készülünk, mozikban is vetítjük a filmeket, és lesz egy online hetünk is.

MN: A Verzió is megtehetné, hogy összeállít egy filmet a magyar középiskolások telefonnal rögzített történeteiből?

OS: A program része a Parrhesia című szekció, mely a félelem nélküli beszédről szól. Ez egy nagyobb eseménysorozat része, amit a Blinken OSA szervez. Lesznek ezzel kapcsolatban beszélgetések, együttműködünk a Free­szfe-vel, és lesz egy felhívásunk is a gimnazisták felé: egyperces filmeket várunk tőlük a félelem nélküli beszédről, hogy ez mit is jelent a számukra. Szóval, mi is igyekszünk megmozgatni a diákokat.

MN: Magyarországra nem annyira a félelem nélküli beszéd, inkább a hallgatás a jellemző. Alig találni például az állami szektorban megszólalót, ha egy-egy újságcikkhez lenne a nyilatkozatukra szükség. Gondolom, hasonló nehézségekkel küzdenek a dokumentumfilmesek is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.