Verzió 18

„Idén hibrid”

Oksana Sarkisova, a Verzió fesztiváligazgatója

Film

November 9-én kezdődik a 18. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál. A fesztivál igazgatójával az absztrakt és aktivista filmekről, a félelem nélküli beszédről és a hosszú élet titkáról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: A tavalyi fesztiválprogramban érthető módon előtérbe került a pandémia, a nyitófilm a lezárt Vuhanról szóló 76 nap volt. Az idei kínálatban már a pandémiával való együttélés is téma, a Tini­sztorik a karanténban középiskolás szereplői például a telefonjukkal rögzítették új életüket, a szülőkkel való összezártság mindennapjait.

Oksana Sarkisova: Sokkal több film készült idén a pandémiáról, mint tavaly, de nem nagyon találtunk olyanokat, amik nagyon mást mondtak volna a járványról, úgyhogy inkább a pandémiával való együttélésre koncentráltunk. Van egy egész szekciónk a mentális egészséggel a középpontban, amit sokat emlegetnek a pandémia kapcsán, de a mi merítésünk sokkal tágabb. Úgy látszik, más fesztiválok is rá­éreztek a téma fontosságára, nem mi vagyunk az egyetlenek, akik külön szekciót szenteltünk a mentális egészségnek. Hívunk szakértőket, szervezünk beszélgetéseket is. Sok mindent tanultunk tavaly, amikor a fesztivál teljes egészében online zajlott. Idén hibrid rendezvényre készülünk, mozikban is vetítjük a filmeket, és lesz egy online hetünk is.

MN: A Verzió is megtehetné, hogy összeállít egy filmet a magyar középiskolások telefonnal rögzített történeteiből?

OS: A program része a Parrhesia című szekció, mely a félelem nélküli beszédről szól. Ez egy nagyobb eseménysorozat része, amit a Blinken OSA szervez. Lesznek ezzel kapcsolatban beszélgetések, együttműködünk a Free­szfe-vel, és lesz egy felhívásunk is a gimnazisták felé: egyperces filmeket várunk tőlük a félelem nélküli beszédről, hogy ez mit is jelent a számukra. Szóval, mi is igyekszünk megmozgatni a diákokat.

MN: Magyarországra nem annyira a félelem nélküli beszéd, inkább a hallgatás a jellemző. Alig találni például az állami szektorban megszólalót, ha egy-egy újságcikkhez lenne a nyilatkozatukra szükség. Gondolom, hasonló nehézségekkel küzdenek a dokumentumfilmesek is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.