Verzió 18: Visszhang

Arica

  • - kg -
  • 2021. november 3.

Film

„Tipikus történet, hogy fejlett országok multinacionális vállalatai olyasmit tesznek a tengerentúlon, amiről odahaza álmodni se mernének.”

A tapasztalt jogi szakértő szerint tehát, amit a svéd bányászati és kohászati óriás, a Boliden tett a nyolcvanas években, egyáltalán nem kirívó a multik gyakorlatában: a cég 20 ezer tonna, fémgyártásból származó hulladékot szállított svédországi üzeméből a chilei Aricába. Ha megtörtént volna a svéd szemét ártalmatlanítása, Lars Edman és William Johansson bizonyára más témát keresnek a vizsgafilmjük számára, így viszont a két fiatal filmet készített a mérgező hulladék közelében fekvő városrész lakóiról, akik közül sok százan betegedtek meg az évek során. Filmjük, a 2010-ben bemutatott Toxic Playground olyasmit tett, amit dokumentumfilmnek csak ritkán sikerül elérnie: az ügy a svéd bíróságon folytatódott, Arica lakói kártérítési pert indítottak a svéd multi ellen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.