tévésmaci

Ej, menyét, menyét

  • tévésmaci
  • 2021. november 3.

Film

Amikor Sztupa és Troché a rókák után vetették magukat, nagy volt a kezdeti lelkesedés: sok utazás, mindenféle emberek, éjszakai műszak.

Amúgy a szokott módon indult minden, Óvári et. vágta a gondterhelt pofát, foglaljanak helyet! Mi? Szó sem lehet róla. Felőlem, akkor a tárgyra térek, baj van a rókákkal. Mifasz? – bukott ki Trochéból, Óvári amúgy is mindig Sztupához beszélt, mert az sohasem válaszolt kérdéssel, általában sehogy sem válaszolt, csak bólogatott olykor. Vagy inkább ritkán. Néha. Nézzenek utána. Hogy mi a gond, annak? Annak. Akkor, viszlát, mondta Sztupa. Óvári utánuk mordult még valamit, de Troché már a folyosó túlsó végén járt, Sztupa a nyomában. Figyelj, tudok egy magyar faszit, rókaszánon szállítja a turistákat föl-alá Hokkaido szigetén, úgy tudom, pörög a boltja a szapporói olimpia óta, mert akkor az olimpia álompárját, Rosi Mittermaiert és Christian Neu­reuthert fuvarozta a rókáival, s azzal divatot teremtett, a sok német turista mind rókaszánon akarta bevenni Japánt. Úgy is hívatja magát a csávó, hogy Róka Szán, különben valami Kovács vagy Horváth, szerencsére senki nem érti a viccét, sem a németek, sem a japánok, a magyar turista meg ritka arrafelé, mint a fehér holló. Na, hallod, jó oda a piros útlevél? Mi minden­esetre látogassuk meg, értékes információ lehet, hogy a rókák miért olyan hülyék, hogy egész nap hajlandók húzni egy szánkót, eddig ezt csak a kutyákból néztem ki. Ne felejtsd a lovakat, Troché. Tényleg, lovak, menni kell a ködös Albionba is, hallali, nekem van is egy piros kabátom, szerintem pont meg fog felelni. Miért, el akarsz vegyülni? Naná, majd megfújok egy kürtöt. Utazni jó dolog, pláne az ilyen történelmi időkben, de szét kéne néznünk az éjszakánként Csobánka és Vörösvár között orosz rulettet játszó rókák között is… Hogyan? Odamész, és megkérded, hogy kedves rókák, miért vetitek magatokat a kocsik elé? Tudod te azt, hogy Fekete István azért írta a Vukot, mert rájött, hogy a komcsik nem csipázzák, és így akart bevágódni náluk? Tudod, ebben a vörösök időnként szenvednek ugyan csapásokat, de a végén mindig valahogy győznek. Tudom, de nem hiszem, mert például kitekerik a gyengébbek nyakát, gondolj a kacsákra, az ilyesmivel meg még náluk is nehéz bevágódni. Lehet, akkor hagyjuk ki a Vukot. Ja, legyen, mondjuk, Hukk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.