Verzió 18

A felfoghatatlan idill

Gyimesi Anna: Örökség

Film

Ma már nincs vita arról, hogy a holokauszt borzalmai átragadhatnak a túlélők harmadik generációjára, az unokákra is. Szélsőséges esetben rémlátomások, pszichés betegségek formájában, gyakrabban a rossz közérzet, a boldogtalanság okozójaként.

„Furcsa álmaim vannak, álmomban üldöznek tömegek. És nemcsak engem, másokat is. Van, hogy egy vécéfülkébe menekülök, de ott is megtalálnak. Mert mások megmondják, hogy ott rejtőzöm” – kezdi az Örökség című film narrátora, rendezője, „unokája” Gyimesi Anna, miközben élvezhetetlenné nagyított amatőr felvételeket látunk, talán felhőket, talán a víz hullámait.

De az ijesztő képsorok, a baljós bevezetés épp ellenkező előjellel mutatja meg a „kézzelfoghatót”; a torzított képek olyan super 8-as családi filmekből valók, amelyeket Anna nagyapja készített valamikor a 60-as, 70-es években. Ezeken a felvételeken valójában semmi nem utal az üldözésre, a bujkálásra. Ahogy akkoriban illett, mindenki vidám. És nemcsak azért, mert a nyersanyag szűkössége, a hangfelvétel lehetetlensége miatt kevesen engedhették meg azt a luxust, hogy családi drámát örökítsenek meg. Az amatőr film azért készült, hogy irigykedjen az utókor. Még úgy is, ha azok, akik a Wartburg meg a lakótelepi ház előtt mosolyognak, túlélték Auschwitzot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.