Verzió 18

A felfoghatatlan idill

Gyimesi Anna: Örökség

Film

Ma már nincs vita arról, hogy a holokauszt borzalmai átragadhatnak a túlélők harmadik generációjára, az unokákra is. Szélsőséges esetben rémlátomások, pszichés betegségek formájában, gyakrabban a rossz közérzet, a boldogtalanság okozójaként.

„Furcsa álmaim vannak, álmomban üldöznek tömegek. És nemcsak engem, másokat is. Van, hogy egy vécéfülkébe menekülök, de ott is megtalálnak. Mert mások megmondják, hogy ott rejtőzöm” – kezdi az Örökség című film narrátora, rendezője, „unokája” Gyimesi Anna, miközben élvezhetetlenné nagyított amatőr felvételeket látunk, talán felhőket, talán a víz hullámait.

De az ijesztő képsorok, a baljós bevezetés épp ellenkező előjellel mutatja meg a „kézzelfoghatót”; a torzított képek olyan super 8-as családi filmekből valók, amelyeket Anna nagyapja készített valamikor a 60-as, 70-es években. Ezeken a felvételeken valójában semmi nem utal az üldözésre, a bujkálásra. Ahogy akkoriban illett, mindenki vidám. És nemcsak azért, mert a nyersanyag szűkössége, a hangfelvétel lehetetlensége miatt kevesen engedhették meg azt a luxust, hogy családi drámát örökítsenek meg. Az amatőr film azért készült, hogy irigykedjen az utókor. Még úgy is, ha azok, akik a Wartburg meg a lakótelepi ház előtt mosolyognak, túlélték Auschwitzot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”