| ||
magyarnarancs.hu: Gyakran domborít tekintélyes, markáns férfiak szerepében. Szokta a rangidős voltát arra használni, hogy meggyőzzön másokat?
Tom Wilkinson: Rangidős?! Úgy érti, hogy öreg vagyok? Nem, nem akarok én akarata ellenére meggyőzni senkit. Az életben nem vagyok olyan, mint a filmjeimben.
magyarnarancs.hu: Mégis, hogyan summázná a szerepkörét vagy imázsát?
TW: Negyvenöt felett úgyis mindenki jellemszínésznek számít, nemde? Amúgy eléggé kaméleonszerű vagyok. Játszottam már amerikai figurákat is. A megfelelő akcentussal. Nem kell zseninek lenned ahhoz, hogy megállapítsd, egy forgatókönyv jó-e vagy pocsék. Szinte tapintható a különbség. Aztán a jó forgatókönyvből vagy egy hasonlóan jó film készül, vagy pedig a rendező a vágószobában, ahol a munka dandárja zajlik, valami olyasmit hoz össze, ami túlszárnyalja azt. Felemeli a sztorit, új dimenziót ad ahhoz, ami a papíron volt. Ez viszont ritkán történik meg.
magyarnarancs.hu: Rengeteg országban forgatott már Afrikától Amerikán át Ausztráliáig. Hol jó, hol rossz?
TW: Alapvetően a rendező személyén múlik, milyen egy forgatás. A legjobbak lazák, humorosak, spontán módon dolgoznak és nem ordibálnak. Mert okosak, és tudják, hogy nem kell áldozatot csinálni a másik emberből ahhoz, hogy jó teljesítményt húzzanak ki belőle.
magyarnarancs.hu: Sehol egy nagy kudarc, mélypont a pályáján?
TW: Kicsit flegmán tekintek erre az egész szakmára. Ha megbukik egy film, amelyben szerepeltem, nem veszem magamra.
magyarnarancs.hu: Úgy hallottam, rajongója Jancsó Miklós filmjeinek.
TW: Igen. Ó, azok a filmkészítők a 60-as években! Minden héten izgalmas alkotások érkeztek Közép-Európából. Minden héten! Annak a fénykornak vége. De Andrzej Wajdával még volt szerencsém együtt dolgozni.
magyarnarancs.hu: Kettébontja a karrierjét Alul semmi előttre és utánra?
TW: Bizonyos tekintetben igen. Angliában addigra már eljutottam oda, hogy bármit megcsinálhattam a színpadon és a tévében, amihez kedvem szottyant. De egyre több kollégámat láttam elmenni. Amerikába. Filmezni. Azt mondtam, hogy én is azt akarom csinálni! Közöltem az ügynökömmel, hogy nem szerepelek többé színházban és tévében. Mostantól csakis filmezek. És ha ez azt jelenti, hogy alulról kell kezdeni, videókazettára kell előjátszanom színészválogatáson, hát legyen! Az első két-három filmbe így jutottam be. És az egyik első projekt, amibe beválogattak, az Alul semmi volt. Aztán jött a Szerelmes Shakespeare. És azzal egy időben a Csúcsformában. Vagyis egyből három sikerfilm. Ez azért nem rossz nyitány.
magyarnarancs.hu: Mégis miért érezte úgy, hogy márpedig most szerencsét próbálok Hollywoodban?
TW: Nem is tudom. Talán az volt bennem, hogy egy asztalhoz akarok ülni a nagyfiúkkal. Talán, mert egész életünkben az a hit élt bennünk, hogy Hollywood a filmesek Mekkája, ahova minden színész el akar jutni és megméretődni. Persze, sok angol színészkollégám azt mondaná erre (nagyzoló kiejtéssel), hogy „micsoda badarság, édesem! Én inkább a National Theatre-ben töltöm a következő évadot”.
magyarnarancs.hu: Bejött Hollywood?
TW: Nem vagyok illúzióvesztett. Persze, én általában független filmekben dolgozom, és csak nagy ritkán gigantikus szuperprodukciókban. Nem élek Los Angelesben, és nem ismerem a hollywoodi közeget. És még mindig imádom a hivatásomat.
magyarnarancs.hu: Számos honfitársa az amerikai televíziózásban lelt otthonra.
TW: Mert olcsók. Ezt nem minőségileg értem, hanem financiális értelemben. Az angol színészek nem kérnek nagy gázsikat ezekért a tévés szerepekért. És mi tagadás, a rendszeres jövedelem nagy biztonságot jelent a korombeli kollégáknak. Meg ott lebeg a lehetőség, hogy talán lesz egy második évad is. Az elmúlt tíz évben rengeteg remek dolgot kreáltak a tévékben.
magyarnarancs.hu: Érdekelné, hogy visszatérjen a kis képernyőre?
TW: Nem igazán. Mert ahhoz Amerikában kellene élnem.
magyarnarancs.hu: Mennyire érzi magát hírességnek a mindennapokban? Megszólítják az utcán Londonban?
TW: Nagyon ritkán. A gyerekeim mindenesetre azt mondják, hogy az emberek ismernek engem. Jó ideig rutinosan letagadtam, hogy én vagyok én. Egyszerűen továbbsétáltam, amikor megszólítottak. Nemrég ezt kaptam: „Maga nem valamiféle színész? Miben is láttam magát?” Na, menj a búsba!
|
Michael Collins, A hálószobában, Batman: Kezdődik!, Kasszandra álma, Az utolsó csók, Ripley a mélyben, A hazafi, Leány gyöngyfülbevalóval, A magányos lovas, Keleti nyugalom - Marigold Hotel, Szerelmes Shakespeare, Valkűr, Mission: Impossive IV – Fantom protokoll, Értelem és érzelem, Ragadozók, Az Adósság, Csúcsformában, Szellemíró, Kettős játék, Spíler, Zöld darázs, A cinkos. |
