Film

Végtelen szerelem

  • 2014. március 20.

Film

Amióta ügyes marketingesek világszerte elterjesztették a Bálint-nap virág és giccses tárgyak eszement ajándékozgatásába torkolló ünnepét, azóta februárban a mozivásznakat is elönti a nyál. Jelen dolgozat ezen áradatból is kiemelkedik: a lélektelen nyerészkedésből elkövetett tudatos ízlésrombolás minősített esete.

A frissen érettségizett Barbie baba és Ken szeret egymásba halálosan, de a felnőttek zord világa közéjük áll. Mert Barbie-nak ambiciózus orvos papája van, aki ugyancsak medikusnak készülő lányát nem arra szánja, hogy egy nímand autószerelőhöz menjen férjhez (ez volna az amúgy titkos zseni, képességei alapján bármelyik egyetemen tárt karokkal várt, de az egyszerű, munkás életet előnyben részesítő Ken). Előbb csak csendes ellenszenv, aztán durvább eszközök - egészen a bíróság távoltartási végzéséig - képezik az egykor szintúgy hősszerelmes, de vénségére hideg szívű karrieristává züllött papa eszközeit. A gyerekek sokat titkolóznak, sírnak meg buliznak, és folyton-folyvást ajzott tekintettel néznek. Lányka bájosan mosolyog, fiúka dacosan néz, és egy göndör fürt mindig a homlokába hull.

Annyi a klisé, annyi a mesterkélt társadalomkritika, a primitív magazinokba való ciki közhely, annyi az erőltetett kavarás, a rosszul egymáshoz fércelt, szappanoperás elem, a gagyi fordulat és az elviselhetetlen édelgés, hogy egyszerűen meg kell tőle bolondulni. Lányok, óvakodjatok attól a fiútól, fiúk, meneküljetek attól a lánytól, aki erre a filmre akar elcipelni benneteket!

Forgalmazza a UIP-Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.

Jövő idő

A politikai pártokat nem szokás szeretni Magyarországon, mi tagadás, a pártok adtak s adnak is okot erre jócskán.