Film

Végtelen szerelem

  • 2014. március 20.

Film

Amióta ügyes marketingesek világszerte elterjesztették a Bálint-nap virág és giccses tárgyak eszement ajándékozgatásába torkolló ünnepét, azóta februárban a mozivásznakat is elönti a nyál. Jelen dolgozat ezen áradatból is kiemelkedik: a lélektelen nyerészkedésből elkövetett tudatos ízlésrombolás minősített esete.

A frissen érettségizett Barbie baba és Ken szeret egymásba halálosan, de a felnőttek zord világa közéjük áll. Mert Barbie-nak ambiciózus orvos papája van, aki ugyancsak medikusnak készülő lányát nem arra szánja, hogy egy nímand autószerelőhöz menjen férjhez (ez volna az amúgy titkos zseni, képességei alapján bármelyik egyetemen tárt karokkal várt, de az egyszerű, munkás életet előnyben részesítő Ken). Előbb csak csendes ellenszenv, aztán durvább eszközök - egészen a bíróság távoltartási végzéséig - képezik az egykor szintúgy hősszerelmes, de vénségére hideg szívű karrieristává züllött papa eszközeit. A gyerekek sokat titkolóznak, sírnak meg buliznak, és folyton-folyvást ajzott tekintettel néznek. Lányka bájosan mosolyog, fiúka dacosan néz, és egy göndör fürt mindig a homlokába hull.

Annyi a klisé, annyi a mesterkélt társadalomkritika, a primitív magazinokba való ciki közhely, annyi az erőltetett kavarás, a rosszul egymáshoz fércelt, szappanoperás elem, a gagyi fordulat és az elviselhetetlen édelgés, hogy egyszerűen meg kell tőle bolondulni. Lányok, óvakodjatok attól a fiútól, fiúk, meneküljetek attól a lánytól, aki erre a filmre akar elcipelni benneteket!

Forgalmazza a UIP-Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.