„Nyavalygok, mint egy kisgyerek” – Vincent Lindon színész

  • Szalkai Réka
  • 2016. február 25.

Film

Legfrissebb lapszámunkban megszólal Cannes legjobb férfi színésze, a franciák sztárja, Vincent Lindon. De megszólal itt és most is: a Mennyit ér egy ember? munkanélkülijét Cannes-ban (is) faggattuk.

magyarnarancs.hu: Milyen volt kizárólag amatőrökkel játszani?

Vincent Lindon: Én nem hívnám őket amatőröknek, hiszen olykor egy hivatásos is tud igencsak laikus alakítást nyújtani, míg a nem hivatásos szereplő is képes lehet profikat meghazudtoló teljesítményre. Szóval inkább fogalmazzunk úgy, hogy olyan kollégáim voltak, akik életükben először szerepeltek filmben. Nekem pontosan olyan volt, mint bármikor máskor, mint tapasztalt színészekkel dolgozni. A stáb kicsi volt, a kamera diszkrét – szinte el is felejtettem, hogy filmet forgatok.

false

magyarnarancs.hu: A stáblistán társproducerként is feltűnik a neve. Miért vágott bele a producerkedésbe?

VL: A saját fizetésemet is beletettem a közösbe, de ezzel a rendezőnk, Stéphane Brizé is így volt. Ha ő is meg én is felvesszük a gázsinkat, akkor ez a film vagy nem készül el, vagy a többieket nem tudják kifizetni. Így viszont a stábban mindenki más megkapta a fizetését, méghozzá pontosan azt az összeget, amennyiért elvállalta a filmben való részvételt. Erre végtelenül büszke vagyok.

magyarnarancs.hu: Netán a film aktualitása, az erős társadalmi mondanivaló, az utcára került kisemberek nehézségei ragadták meg annyira, hogy még ingyen is vállalta a főszerepet?

VL: Nyilván ez is fontos volt, de elengedhetetlen volt a jó forgatókönyv is. Ha a szerep jól meg van írva, szívesen játszom akár történelmi filmben is, jöhet a főgonosz is. Lennék akár náci tiszt is egy második világháborús sztoriban, ha valamiért megfog a karaktere. Persze, ezúttal a kisemberek története is fontos volt, hogy hova tart a kapitalizmus, és ez hogyan tükröződik több ezer láthatatlan átlagpolgár mindennapi életében.

false

magyarnarancs.hu: Hisz abban, hogy egy film bármin is változtathat?

VL: Nagyon is. Nézze csak a múlt század filmtörténetét! Egymást követték azok a rendezők, akik hittek abban, nem is minden ok nélkül, hogy nemcsak a politika lehet hatással a kultúrára, hanem fordítva is, a művészet és ezen belül a film is hathat a társadalomra. Gondoljunk csak Frank Caprára és a Becsületből elégtelen című filmjére, amely előrevetítette az amerikai rendszer korrupciós botrányait, még a Watergate-ügyet is. Vagy ott van szintén Caprától a Váratlan örökség: Gary Cooper karaktere is a nagyvárosi kapitalistákkal szemben mutatott alternatívát. Vagy ott az olasz neorealizmus. De olyan filmeknek is lehet politikai hatásuk, amelyek pontosan leképezik azt a rendszert, amiben élünk. Ahogy Pasolini tette Olaszországban, vagy Fassbinder Németországban. Így tárja elénk a mai francia valóságot a Mennyit ér egy ember? is.

magyarnarancs.hu: Mennyire érezte sajátjának a munkanélküli francia kispolgár, Thierry szerepét?

VL: Felnéztem rá. Az én szememben Thierry egy talpig becsületes, küzdelmes életű ember. Nem panaszkodik, főleg nem úgy, ahogyan én szoktam. Nyűgös természet vagyok, olykor úgy nyavalygok, ha valami nem tetszik vagy nem sikerül, mint egy kisgyerek.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.