Film

Steve Jobs

  • - kg -
  • 2016. február 21.

Film

Steve Jobs elég nagy ember volt ahhoz, hogy Danny Boyle filmet rendezzen az életéből, de nem elég nagy, hogy David Fincher tegye meg ugyanezt – eredetileg a Facebook-film rendezője volt kinézve a feladatra. Fincher kevesellte a helyszíneket és sokallta a színpadiasságot – Aaron Sorkin forgatókönyve ugyanis alig néhány helyiségben, Jobs életének három sorsfordító termékbemutatója előtt, a színpad mögötti lázas jövés-menésben, a kollégákra-hozzátartozókra zúduló főnöki abúzusok közepette játszódik. Jobs nagy barátja volt a technikai újításoknak, így alighanem értékelte volna, hogy Sorkin és Boyle is valami ilyesmire törekednek: ahelyett, hogy szolgai módon lekövetnék Jobs életének és eszméléseinek kötelező pillanatait, a sűrűn dokumentált, nagy pillanatok közötti réseket töltik ki drámai anyaggal. Újdonságnak ez még nem­igen nevezhető, az viszont kifejezetten üdítő mozzanata a filmnek, hogy senki sem erőlködik lázas igyekezettel, hogy megmutassa a legigazibb Jobsot – ennél azért a megjelentek mind rafináltabb és jobb ízlésű filmkészítők. Egy lehetséges Steve Jobs-variáció az övék, sőt nem is egy, hanem több is: a szent szörnyetegtől az érző lélekig, a mindenkin áttaposó agresszortól a jövőbe látó zseniig terjedő skálán jó ritmusban ugrálunk oda-vissza. Az, hogy Michael Fassbender egyáltalán nem hasonlít Jobshoz, csak jót tesz a kísérletnek, a lényeg, hogy minden színész szájából – de kü­lönösen Kate Winsletéből – kellő meggyőző erővel szakadnak ki a sorkini sziporkák. Jóféle színház ez, még ha film is, a zsenikben lakozó faszfejekről.

A UIP–Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.