"Óvatosan építkezem" (Ken Follett író)

  • Szilágyi Szilvia
  • 2002. szeptember 12.

Film

Magyar Narancs: Miért izgalmasak még mindig a II. világháborúban játszódó történetek? Mennyi előzetes kutatómunkát igényel egy ilyen regény megírása?

Magyar Narancs: Miért izgalmasak még mindig a II. világháborúban játszódó történetek? Mennyi előzetes kutatómunkát igényel egy ilyen regény megírása?

A háborús thriller nemzetközi nagymesterének tartott írót Magyarországon leginkább a Tű a szénakazalban (1978) című regény és film révén ismeri a közönség. A walesi születésű, Londonban élő Follett Budapesten járt, hogy népes és kitartó rajongótáborának dedikálhassa magyarul most megjelent Vadmacskák című regényét, és persze azt a mintegy kilenc népszerű kötetét, amelyet meg lehet vásárolni a hazai boltokban.

Ken Follett: Egyrészt a II. világháború még nem olyan távoli, hogy ne emlékeznének rá nagyon sokan, másrészt személyessé lehet tenni a benne lejátszódó történeteket. Az új regény, a Vadmacskák megírása előtt kétszer tíz napot töltöttem el abban az északfrancia kisvárosban, ahol játszódik a könyv, és ahol azelőtt sohasem jártam, valamint elolvastam jó pár brit kémelhárító és felderítő memoárját.

MN: Előfordul olyan, hogy pontatlanságok miatt újra kell írni bizonyos részeket? Megesett már, hogy óriási hiba csúszott a történetbe?

KF: Minden megjelent regényemet legalább kétszer írtam meg. Amikor elkészülök, elküldöm a kiadómnak, az ügynökömnek, odaadom a feleségemnek, a gyermekeimnek. Mindenki elmondja a véleményét, aztán jegyzeteket készítek, és ezek alapján újra megírok bizonyos részeket. Mindegyikben volt eddig hiba, mivel nem szakember vagyok, hanem regényíró. A Vadmacskák esetében három szakértőt kértem fel az elbírálásra: egy történészt, egy volt kémelhárítót és egy olyan embert, aki ismeri a II. világháborúban használt telefonrendszereket. A legbanálisabb hibát a Tű a szénakazalban írásakor követtem el, amikor azt mondtam az egyik főhősről - aki balesetben mindkét lábát elveszítette -, hogy éppen a kandalló előtt ült, a lábait melengetve. Egyébként precízen előre szerkesztek, vázlatokat készítek, így az például nem fordulhat elő, hogy a szereplők a fejemre nőjenek, vagy időközben megváltozzanak a karakterek. "vatosan építkezem. Különben nemigen vannak módszereim. Reggel szeretek írni, este pedig szórakozni. Héttől délután négyig dolgozom, aztán leveleket írok, majd este kikapcsolódom, francia pezsgőt iszom.

MN: A Tű a szénakazalban nőalakja tulajdonképpen az első női krimihősök egyike. Miért tartotta fontosnak, hogy legyen egy domináns női szereplő?

KF: A női szereplő azért volt fontos, mert akkoriban feltűnőnek és mindenképpen érdekesebbnek számított, hogy egy nő és egy férfi vív párharcot a végkifejletben, nem pedig két férfi, mint általában. Persze amiatt is lényeges, mert az olvasótáborom jelentős része nő.

MN: A Vadmacskákból is készül film?

KF: Valószínű. Már megkeresett egy 83 éves producer, aki a fejébe vette, hogy meg akarja filmesíteni ezt a regényt. Meghívott Los Angeles-i házába spagettivacsorára, és megkérdezte, hogy elégedett lennék-e, ha a számos női szerep közül Nicole Kidman játszaná a legjelentősebbet, Flick szerepét.

MN: A legújabb regénye ismét a II. világháborúban játszódik. Európa melyik országát célozta meg ezúttal a történet, és mikor jelenik meg a mű?

KF: A Hornet Flyght című könyvet hat hete fejeztem be. Decemberben fog megjelenni Amerikában. Megtörtént eseten alapul. Két fiatal dánról szól, akik a megszállás alatt elmenekülnek Dániából egy iszonyú állapotban lévő repülőgépen. Magam is vettem pilótaleckéket, hogy a műszaki leírások hitelesebbek legyenek. Angliában, télen, nyitott fedelű gépen repülni, hát nem a legvidámabb dolog, elmondhatom.

MN: Van rálátása, illetve beleszólása abba, hogy milyen címeken jelennek meg a regényei különböző országokban?

KF: Igazából ez a dolog teljesen a fordítók és a kiadók kezében van. Sajnos az angolon kívül csak franciául beszélek. Külföldön Olaszországban adják el a legtöbb könyvemet, ezért azt gondolom, hogy az ottani fordítóm talán jobb író, mint én.

MN: Nem háborús regényeiben is megjelennek általában az extrém politikai csoportok. Például Az Éden Kalapácsa című kötetben a Los Angelesben mesterséges földrengést előidézni készülő szélsőbaloldali terroristacsoport kapja az egyik főszerepet. Összefüggésben van ez a politikai véleményével, hogy elítéli, vagy szükségszerűnek tartja ezeket?

KF: A regény cselekménye akkor izgalmas, ha van benne egy hős és egy antihős. Minél extrémebb az összecsapás, annál izgalmasabb az olvasmány. Sőt, ha nem csak egy hős sorsát veszélyezteti a csoport, hanem egy nagyobb csoportét, kicsit patetikusan mondva egyenesen a világbékét, akkor még hátborzongatóbb. Ezzel mindöszsze ennyi a célom, meg talán az, hogy bemutassam, milyen természetűek ezek a csoportok.

MN: Van olyan író ebben a műfajban, akit legalább olyan jó írónak tart, vagy még jobbnak, mint saját magát?

KF: Természetesen sokan vannak. Viszont Stephen King az, akit nagyon irigylek, és nemcsak az eladott könyveinek a száma miatt, hanem mert extravagáns fantáziával ír igényes irodalmi műveket.

MN: Úgy hírlik, a KFT zenekarral fog koncertezni. Ez azt jelenti, hogy nemcsak íróként, hanem zenészként is számon tarthatjuk?

KF: Negyven éve gitározom, és jelenleg basszusgitáron jászom egy baráti blueszenekarban, amelynek a neve: Damn´ right I´v got the blues. Minden hétfő este játszunk egy londoni próbateremben, egyébként pedig baráti esküvőkön, kisebb klubeseményeken lépünk fel. A zenekar tagjai ugyancsak az irodalmi világból valók. A két csoport átfedi egymást. Az összes szólistánk kiadó vagy szerkesztő, vagy a felesége író. Még a fiam is itt gitározik.

Szilágyi Szilvia

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."